Zelenszkij titkos fegyvere a transzparencia - a nyílt levél elemzése
Amikor Volodimir Zelenszkij 2026. június 4-én nyílt levelet intézett Vlagyimir Putyinhoz, a műfajválasztás önmagában üzenet volt. Egy nyílt levél nem magánközlemény, hanem szándékosan a nagyközönségnek szánt dokumentum, amelynek minden mondata egyszerre szól a névleges címzettnek és a világ közvéleményének - és ez a kettősség nem véletlen, hanem a szöveg legfontosabb szervezőelve.
A levél három egymást erősítő szinten működik: retorikai támadásként Putyin személyes legitimitása ellen, konkrét és részletes tárgyalási ajánlatként, és - a legfigyelemreméltóbb rétegként - nyilvános hírszerzési demonstrációként, amely egyszerre üzen Minszknek, Washingtonnak és a saját ukrán közvéleménynek. Ez a három szint nem különül el egymástól, hanem folyamatosan átfedi és erősíti egymást. Ettől válik a dokumentum igazi diplomáciai műalkotássá.
Az első bekezdés látszólag visszafogott. Zelenszkij megállapítja, hogy 26 évvel ezelőtt az ukránok pozitívan viszonyultak Putyinhoz. Ez így volt. De ez már a múlté. Három mondat, fokozatosan rövidülő ritmusban - és a harmadik szinte lecsap. Ez nem nosztalgia, hanem egyértelmű lezárás. A hangvétel a levél egészén végigvonul: Zelenszkij nem kér, hanem javasol, nem könyörög, hanem tényeket közöl, nem fenyegetőzik nyíltan, inkább leír. Ez a megközelítés nem stílusbeli döntés, hanem stratégiai szükségszerűség: a tárgyalási ajánlat csak akkor hiteles, ha az azt tevő félnek valódi pozíciója van. Egy gyenge fél kérelemmel él, egy erős fél javaslatot tesz. A drónok szentpétervári jelenlétére való utalás ezt a pozíciót alapozza meg. Ezer kilométer, és ez még nem a vége! Ez egyetlen mondatban közli: Ukrajna képes megütni Oroszország szívét, és ezt meg is teszi - ehhez már nem is kellenek külön magyarázatok.
A levél egyik legélesebb vonulata Putyin személyes presztízsének szisztematikus lebontása: Észak-Korea, Kína, a Wagner-lázadás, az „öregség" szó kimondása. Zelenszkij ezeket sorban egymás után helyezi el, látszólag mellékesen, mintha csak tényeket sorolna fel, a hatás mégis kumulatív. Putyin az az ember, aki 26 évig rettegésben tartotta szomszédait, ma Phenjanhoz fordul segítségért - és ő az első orosz vezető, aki ezt megteszi. Ez a mondat különösen éles, mert nem vélemény, hanem tény. Cáfolhatatlan, nyilvános, megalázó tény. A Kínától való teljes függőség megemlítése ugyanezt a logikát követi. Oroszország az eurázsiai hatalom narratíváját építette évtizedek óta - és most egy olyan ország gazdasági jóindulatától függ, amellyel szemben történelmileg mindig is ambivalens viszonyt ápolt. Zelenszkij nem elemzi ezt, csak odateszi, az olvasó maga von le következtetéseket. Az öregség megemlítése nem politikai természetű, hanem biológiai érv. Azt sugallja: az idő Ukrajna oldalán áll, Putyin nem fiatalodik. A rendszer, amelyet épített, személyre szabott - és személyre szabott rendszerek sérülékenyek, ha a személy gyengül. Ez nem fenyegetés -ez a történelem természetrajza, különösen az orosz történelemé.
Zelenszkij konkrét adatokat említ, és ez önmagában ritka a háborús kommunikációban, mert általában mindkét fél homályban tartja a veszteségeket, vagy legalábbis erre törekszik. A 30.000 feletti havi orosz veszteség - halottak és súlyos sebesültek együtt - önmagában is döbbenetes szám, de a valódi ütést az arány adja: 63 százalék halott, 37 százalék sebesült. Ez az arány fordítva szokott lenni, a modern hadviselésben a sebesültek száma jellemzően háromszor-négyszer meghaladja a halottakét. Ez az orosz adat vagy a katonai egészségügyi ellátás teljes összeomlására utal, vagy arra, hogy az ukrán fegyverek olyan körülmények között érik el az orosz katonákat, amelyekben nincs esély az ellátásra - valószínűleg mindkettő igaz. Zelenszkij hozzáteszi: minden veszteségről videófelvétel létezik, ami az orosz dezinformáció korszakában egyszerre bizonyíték és figyelmeztetés. Azt mondja ilyenformán, hogy ezek nem propagandaszámok. Ellenőrizhetők, és ha ellenőrizhetők, akkor az orosz állami narratíva - amely minimális veszteségekről beszél - folyamatosan megkérdőjelezhető. Az ukrán veszteségekről való őszinte beszéd ugyanilyen fontos. Egy az öthez, egy a hathoz - Zelenszkij nem titkolja, hogy Ukrajna is vérzik, ez a bevallott sebezhetőség pedig hitelesebbé teszi az egész dokumentumot. Egy propagandaszöveg nem ismeri be a saját veszteségeit, az ukrán elnök viszont megteszi.
A levél legkifinomultabb és egyben legmerészebb eleme a fehérorosz vonatkozás. Zelenszkij nyíltan hivatkozik hírszerzési jelentésekre: Oroszország 2027–28-ra tervezi a háború folytatását, Fehéroroszországot mélyebben be akarja vonni, és valamilyen játékot űz a Dnyeszteren túl is. Ezt egy nyílt levélben közzétenni nem hanyagság, hanem tudatos - és vélhetően a titkosszolgálatokkal leegyezettet - döntés.
A logika a következő:
ha Putyin titokban készíti elő Fehéroroszország bevonását, akkor a nyilvános leleplezés azonnal több hatást vált ki egyszerre. Lukasenko nem tudja majd önálló döntésként feltüntetni a belépést - a világ előre tudni fogja, hogy Moszkva kényszere hajtja. Ez politikailag drágábbá teszi a részvételt, mert az agresszor szerepét Minszkre is kiterjeszti a közvélemény szemében.
a belarusz társadalomnak is szól ez az üzenet. A fehéroroszok döntő többsége nem akar háborút Ukrajna ellen - ezt a közvélemény-kutatások következetesen mutatják. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy Lukasenko nem dönt, hanem engedelmeskedik, az belső nyomást teremt. Nem forradalmat ígér ez - de feszültséget kelt.
Van azonban egy még mélyebb réteg: Putyin tudja, hogy Ukrajna ismeri a terveit. Ez a tény önmagában zavart okoz, belső szivárgást sejtet az orosz titkosszolgálaton belül, bizalmatlanságot gerjeszt a Kreml és Minszk között, az orosz tervezőket defenzívába kényszeríti, mert ha egy terv nyilvánossá válik, annak végrehajtása kompromittálódik - még akkor is, ha az ellenség nem tudja fizikailag megakadályozni. Ez a klasszikus hírszerzési demonstráció: nem azért hozod nyilvánosságra az információt, mert az ellenfél nem tud róla - ő pontosan tudja saját terveit. Hanem azért, hogy az ellenfél tudja, hogy te tudod. A transzparencia ebben az összefüggésben nem gyengeség, hanem fegyver.
A levél egyik legrejtettebb, mégis legjelentősebb pillanata az alaszkai tárgyalásokra való utalás. Zelenszkij odaveti: hallottuk, hogy Alaszkában megígértek önöknek bizonyos, Ukrajnával és Európával kapcsolatos kérdések rendezését, de Putyin maga is láthatja - az ukrán és európai kérdéseket nem Anchorage-ban döntik el. Ez egyetlen bekezdés, de rendkívül sokat mond. Az alaszkai tárgyalások 2025-ben zajlottak, és az akkori amerikai–orosz közeledési kísérletek részét képezték. Zelenszkij ezzel a mondattal egyszerre tesz három dolgot.
jelzi, hogy Ukrajna is tudja, mi hangzott el ott.
nyilvánossá teszi, hogy a tárgyalásokon Ukrajna feje felett próbáltak dönteni.
és - ez a legfontosabb - határozottan elutasítja ennek legitimitását.
De ennél is messzebbre mutat ez a gesztus: Zelenszkij nem fordul segítségért Washingtonhoz ebben a levélben, nem könyörög az amerikai figyelemért, hanem elismeri, hogy az Egyesült Államok most Iránra fókuszál és hozzáteszi, nem helyes egyszerűen megvárni, amíg a figyelem visszatér Európára. Ez a szöveg legmélyebb üzenete: Ukrajna már eldöntötte, hogy akkor is folytatja az utat, ha egyedül kell megtennie. Nem kapitulál, nem alkudozik a függetlenségéről, a szövetségesek nélkül ugyan nehezebb - de nem lehetetlen. A levél ezt nem mondja ki ilyen egyértelműen, de minden sora ezt sugározza.
A tárgyalási ajánlat: valódi vagy taktikai?
A levél közepe felé Zelenszkij konkrét javaslatokat tesz.
Teljes tűzszünet a tárgyalások idejére.
Hadifogoly-csere mindenki mindenkiért alapon.
Semleges helyszín - Svájc, Törökország, arab országok.
Európa és az Egyesült Államok bevonása garanciavállalóként.
Kétoldalú tárgyalások, amelyekhez más szereplők csatlakozhatnak.
A Minszki megállapodások tapasztalatára való hivatkozás - amelyek nem működtek - azt jelzi, hogy Zelenszkij tudja, milyen buktatókat kell elkerülni, és közvetlen választ akar közvetlen kérdésekre. Az is figyelemre méltó, amit a tűzszünet kapcsán mond: az Egyesült Államok képes ellenőrizni a tűzszünet betartását a jelenlegi frontvonal mentén. Ez egyszerre reális ajánlat és finom gesztus Washington felé - annak ellenére, hogy a levél hangvétele nem számít rá, Ukrajna felkínálja az amerikaiaknak a szerepet, de nem könyörög érte. A jelenlegi frontvonal az a vonal, ahonnan a diplomáciának el kell indulnia, ezzel egyértelművé teszi: Ukrajna nem adja fel a megszállt területeket a tárgyalások előfeltételeként. A status quo az alap, nem pedig az engedmény kezdete.
Zelenszkij valószínűleg nem várja, hogy Putyin e levél hatására tárgyalóasztalhoz ül. Egy 26 éve hatalmon lévő vezető, aki háborúval válaszolt minden kompromisszumos lehetőségre, nem változtat irányt egy nyílt levél miatt, de a levél nem is elsősorban Putyinnak szól. A valódi célközönség összetett és többrétegű. Az orosz közvélemény, amelynek fáradtsága a levél szerint egyre nyilvánvalóbb - és amelyhez Zelenszkij közvetlenül is szól, amikor azt írja: az oroszok többsége is szeretne véget a háborúnak. A fehérorosz társadalom, amely nem akar háborút, és amelynek most tudnia kell, hogy Moszkva a háta mögött dönt a sorsáról. Az európai szövetségesek, akiknek látniuk kell, hogy Ukrajna aktívan és konkrétan keres megoldást - nem passzívan várja a segítséget. Az amerikai döntéshozók, akiknek üzeni: Ukrajna nem várakozik, nem zsarolható, és nem adja el magát az alaszkai ígéretekért. A globális dél, amelynek országait Moszkva próbálja maga mellé állítani - és amelyek most láthatják, melyik fél tesz konkrét békejavaslatot.
A levél végén Zelenszkij egy olyan mondatot ír, amely első olvasásra fenyegetésnek tűnik, valójában azonban történelmi figyelmeztetés: amikor Oroszország elfárad, változások következnek be - ezek orosz történelem tényei, és ez pontos diagnózis. A cári rendszer összeomlása, a Szovjetunió felbomlása - ezek mögött mindig ott volt a háborús kimerültség, a gazdasági összeomlás, a belső bizalomvesztés. Zelenszkij nem forradalmat ígér Oroszországban, hanem azt mondja: a folyamat törvényszerű, és Ukrajna tudja, hogyan kell dolgozni rajta.
A levél egésze ebből a logikából táplálkozik. Nem egyetlen csapásról, hanem kumulatív nyomásról szól - katonairól, gazdaságiról, politikairól, pszichológiairól. A drónok, a veszteségadatok, a fehérorosz leleplezés, az alaszkai utalás, az öregség megemlítése - ezek mind ugyanazt a képet rajzolják: Oroszország veszít, Putyin fárad, és Ukrajna tudja ezt. A transzparencia itt valóban fegyver, a nyilvánosságra hozott tudás stratégiai erőforrás. Egy levél, amelyet mindenki olvashat, többet érhet, mint egy titkos üzenet - mert a hatása nem egy emberre irányul, hanem egy folyamatra és Zelenszkij ezt nagyon érti.
Az Orbán-utalás: amit magyarként külön meg kell értenünk
A levélben van egy mondat, amelyet Magyarországon különös figyelemmel kellene olvasni. Zelenszkij odaveti — látszólag mellékesen, valójában nagyon is tudatosan —, hogy Orbán Viktor példája megmutatja, hogyan végzik azok, akik Oroszország mellé állnak az Ukrajna elleni háborúban: szégyenben. Orbán 16 éven át építette azt a kapcsolatrendszert Putyinnal, amely Magyarországot fokozatosan különállóvá tette a nyugati szövetségi rendszeren belül. Paksi atomerőmű-bővítés orosz hitelből, orosz gáztól való függőség fenntartása, az uniós szankciók következetes gyengítése, a magyar vétó mint zsaroló eszköz Brüsszelben - mindez nem véletlen egybeesések sorozata volt, hanem egy koherens stratégia, amelynek kedvezményezettje Moszkva. Zelenszkij ezt tudja. az európai fővárosok ezt tudják, a világ ezt látja.
De van ennél is súlyosabb kérdés, amelyet magyarként fel kell tennünk magunknak. Ha 2022 februárjában Kijev három nap alatt elesik, ahogy Moszkva és — ne szépítsük — Budapest is valószínűleg várta, akkor mi következett volna? A válasz nem igényel különösebb fantáziát. Fehéroroszország már 2020 óta gyakorlatilag Oroszország protektorátusa. Ukrajna a tervek szerint ugyanez lett volna. A balti államok, Lengyelország, Finnország — ezek mind a következő körben szerepeltek volna. És Magyarország? Egy olyan ország, amelynek vezetője aktívan segítette Moszkvát, amelynek gazdasága orosz energiától függött, amelynek hadserege NATO-tag, de politikája Kreml-barát volt — Budapest könnyen kerülhetett volna olyan helyzetbe, amelyben Orbán Viktor már nem szövetséges lett volna Putyin szemében, hanem eszköz. Sőt, 2026-ra már biztosan az volt. Minszk és Budapest között a különbség nem akkora, mint amennyire szeretjük hinni. Lukasenko is szövetségesnek hitte magát, ma már Putyin embere, de nem partnere, hanem végrehajtója. Orbán ugyanebbe a csapdába sétált bele talán kicsit lassabban, de ugyanolyan következetesen. Zelenszkij tehát amikor Orbánt megemlíti, nem csupán egy megbukott politikust idéz, hanem egy figyelmeztetést fogalmaz meg - visszafelé is, előre is. Visszafelé: ez volt a tét. Előre: aki Oroszország mellé áll, az szégyenben végzi. Törvényszerűen. Magyarországnak ezt a mondatot nem szabad átugrani az olvasás közben.
Alább Volodimir Zelenszkij ukrán elnök levele magyar nyelven. (Fordítás: AI)
Nyílt levél az Orosz Föderáció elnökéhez Ukrajna elnökétől
2026. június 4. – 21:20
Nyílt levél
Az Orosz Föderáció elnökének
Ukrajna elnökétől
Amikor több mint 26 évvel ezelőtt átvette Oroszország vezetését, Ukrajnában sokan pozitívan viszonyultak önhöz. Így volt. De ez már a múlté.
Ma az ukránok elsöprő többsége pozitívan fogadja, hogy nagy hatótávolságú drónjaink ellátogattak a szentpétervári fórum megnyitójára, több mint 1000 kilométeres távolságot áthidalva. Mint azt ön is nagyon jól tudja, ez a távolság közel sem jelenti képességeink határát.
26 éves hatalma teljesen megváltoztatta az ukrajnai és oroszországi kapcsolatok napirendjét. A kereskedelemről és más polgári ügyekről folytatott tárgyalásokról népeink szinte kizárólag a csapásokról és veszteségekről való beszédre tértek át.
Oroszországi hatalmának 26 évéből csaknem felét Ukrajna elleni háborúban töltötte.
Bármit is mondjon a NATO-ról, a geopolitikáról vagy az orosz nyelvről, ez a háború az ön személyes döntése - egy valódi ok nélküli háború. A történelem pontosan így fog megemlékezni róla.
Ezek az évek egészen másképp is alakulhattak volna.
Gyakran halljuk, hogy a háború kényelmes önnek. Természetesen nem akkor, amikor a valdaji rezidenciájának biztonságáról vagy a moszkvai díszszemléről van szó. A saját élete értékes önnek.
De most már mindenki láthatja, hogy az oroszoknak végre egyre kevésbé kényelmes ez a helyzet - hogy a háború egyre több negatív következményt hoz Oroszország számára.
Nem tetszik nekik a drónjaink és a rakétáink.
Nem tetszik nekik az üzemanyaghiány és az árak folyamatos emelkedése.
Nem tetszik nekik az állandó korlátozások sora.
Nem tetszik nekik az ön szándéka, hogy második mozgósítási hullámot indítson annak érdekében, hogy a háborút Ukrajna egy másik irányába terjessze ki, vagy Oroszországgal szomszédos más országok ellen fordítsa.
Nem tetszik nekik, hogy az ön háborújának nincs vége.
Igen, még mindig kényszerítheti az oroszokat, hogy így éljenek. De erőforrásaik jelentősen fogyatkoznak.
Nem lesz elég pénze vagy politikai tőkéje ahhoz, hogy tovább vásárolja meg az oroszok lojalitását, ahogyan az elmúlt 26 évben tette.
És mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a világ is segítsen közelebb hozni azt a pillanatot.
Ahogyan ön maga is szokta mondani: „számolni kell a számokat."
Tegnap jelentést kaptam hadseregük május havi veszteségeiről az ukrajnai fronton. Az elesett és súlyosan sebesült orosz katonák száma ismét meghaladta a 30 000-et. Havonta tartjuk ezt a szintet, és minden egyes veszteségükről videófelvétellel rendelkezünk - ezek nem alaptalan állítások.
Tudjuk, hogy harctéri veszteségeik 63 százaléka halott, míg csupán 37 százaléka sebesült. A XXI. században egyetlen hadsereg sem engedheti meg magának ezt az arányt. Az elesettek aránya pedig tovább fog nőni.
Nem mintha mi Ukrajnában az orosz katonák sorsáért aggódnánk mindazt követően, amit az ön háborúja az országunkra hozott.
De én az ukránokért aggódom.
Elveszítjük az embereinket, és minden veszteség fájdalmas számunkra. Még ha az ukrán veszteségek aránya az oroszokéhoz képest egy az öthez vagy egy a hathoz is, az is rendkívül nagy jelentőséggel bír.
Az is nagy jelentőséggel bír, hogy minden néhány hónapban rendszeresen elhalasztja a saját maga által felállított határidőket régiónk - mindenekelőtt a Donyecki terület - elfoglalására. És idén sem fogja elfoglalni.
Mi Ukrajnában azonban nem akarunk állandó háborút. Nagyon jól tudjuk, hogy a háború nélküli élet összehasonlíthatatlanul jobb. És ezt akarjuk elérni.
Meg vagyok győződve arról, hogy az oroszok többsége is igennel válaszolna erre - és ön is tudja ezt.
Sokan nem hitték, hogy Ukrajna ilyen sokáig képes lesz kitartani. Ön sem hitte. És azok sem, akik tanácsot adtak önnek. Ez hiba volt.
Nem számított Ukrajna részéről teljes körű ellenállásra, és nem látta előre, hogy a dolgok idáig fajulnak. Mégis, mindannyian itt vagyunk - a teljes körű háború ötödik évében.
Ne féljen kilépni a háborúból. Ez az, amit most mindenekelőtt elvárunk öntől.
Ukrajna megőrizte függetlenségét. És meg is fogja őrizni. Minden ezzel ellentétes előrejelzés ellenére.
Sokakat egyesítettünk a világon Ukrajna oldalán és önökkel szemben. Megtaláltuk a szükséges fegyvereket és a finanszírozást.
Mi támogatást kapunk. Önök szankciókat kapnak. És ez így folytatódik mindaddig, amíg nem születik igazságosság Ukrajna számára - az az igazságosság, amelyet keresünk, és amelyet el is érhetünk.
Nem fogjuk hagyni, hogy sikerrel járjanak azok, akik megpróbálják meggyőzni önt arról, hogy az Oroszország elleni szankciókat jelentősen enyhítik, és Ukrajna támogatását jelentősen csökkentik anélkül, hogy Ukrajna kérdésében ön álláspontját érdemben megváltoztatná. Orbán példája megmutatja, hogyan végzik azok, akik úgy döntenek, hogy Oroszországot segítik az ellenünk vívott háborúban: szégyenben.
Ukrajna kemény teleket élt át, miközben ön megpróbálta megsemmisíteni energiarendszerünket. Kitartottunk - és még a sötétségben is megmaradt az ukránok ellenálló képessége.
Átvittük a háborút az ön területére, és Észak-Korea segítsége nélkül nem tudták volna kezelni a helyzetet. Ön Oroszország első olyan vezetője, aki Phenjanhoz fordult segítségért.
Ma pedig teljes mértékben függ Kínától - szintén először Oroszország történelmében.
Azt hitte, az ukránoknak nem lesz erejük megvédeni magukat. Ma azonban a mi embereink segítik közel-keleti és öbölbeli partnereinket saját védelmi rendszerük kiépítésében.
Belső zavarokra számított Ukrajnában. Ehelyett saját katonai alakulatai lázadtak fel ön ellen. Június 23-án újabb évforduló következik, és a hallgatás nem fogja kitörölni ezt a tényt a történelemből.
És most saját kormányzati tisztviselői, üzletemberei és propagandistái is nyilvánvaló fáradtsággal tekintenek önre. A világ ezt látja.
A világ nem fáradt bele Ukrajnába, amire ön hosszú ideig számított. Ám Oroszország iránt egyre nagyobb a fáradtság - még azok körében is a tágabb világban, akik segítenek önöknek kijátszani a szankciókat és életben tartani a gazdaságot.
Ezt nem lehet nem észrevenni. 26 év után az öregség kezdi éreztetni hatását. És az idő múlásával az önök iránti fáradtság csak nőni fog.
Olyan hírszerzési jelentéseket láttunk, amelyek szerint jelenleg a háború 2027-es és 2028-as folytatásának terveit fontolgatja. Azt is tudjuk, hogy abban reménykedik, hogy a ballisztikus rakéták majd elvégzik azt, amit minden más nem tudott elvégezni. Még mélyebben be akarja vonni Fehéroroszországot ebbe a háborúba, és most kénytelenek vagyunk erre is felkészülni. Látjuk, hogy valamilyen játékot űz a Dnyeszteren túl. Propagandistái valamilyen formában Oroszország összes szomszéd országát fenyegetik. Valóban végig akar menni mindezen?
Most önön a döntés.
Elég a háborúból.
Ukrajna javasolja e háború lezárását.
Ezt becsületesen, méltósággal és azzal a garanciával kell megtenni, hogy a háborút nem szítják újra lángra.
Látjuk, hogy az Egyesült Államok teljes figyelmét Irán kérdése köti le, és nem lenne helyes egyszerűen megvárni, amíg az európai háború ismét a figyelem középpontjába kerül.
Ukrajna azt javasolja, hogy ezt a háborút közvetlen párbeszéd útján zárjuk le - köztünk és önök között.
Találkozót javaslok.
Mindenki hallotta, ahogy képviselői mosolyogva mondták, hogy állítólag Moszkvába jöhetnék. De e 26 év után egy ukrán vezetőnek nincs mit keresnie az ön fővárosában - ahogyan egy orosz vezetőnek sincs mit keresnie Kijevben.
Vannak olyan országok, amelyek hagyományosan fogadják a vezetőket a háború és béke kérdéseinek rendezése céljából. Svájc, Törökország, az arab világ országai - sokan képesek és hajlandók is befogadni egy ilyen találkozót.
A kulcskérdéseket a vezetők döntik el. Ez mindig így volt, és mindig így lesz.
Javaslom, hogy határozzunk meg egy pontos találkozási időpontot.
Hallottuk, hogy Alaszkában megígértek önöknek bizonyos, Ukrajnával és Európával kapcsolatos kérdések rendezését. De saját maga is láthatja, hogy az ukrán és európai kérdéseket nem Anchorage-ban döntik el.
A köztünk kialakítandó kétoldalú tárgyalási folyamathoz más elfogadott résztvevők is csatlakozhatnak.
Mivel a háború Európában zajlik, és mivel Ukrajnának biztonsági garanciákra van szüksége, miközben ön is biztonsági garanciákat kíván magának, logikusnak tűnik bevonni azokat, akik valóban képesek garanciavállalóként fellépni.
Úgy véljük, hogy Európának is részese kell lennie ennek a folyamatnak - azoknak, akiknek valóban megvan a képességük a helyzet befolyásolására.
Úgy véljük, hogy az Egyesült Államoknak is részt kell vennie a folyamatban. Ez segíthetne meghatározni a világunk ezen részén kialakuló új biztonsági architektúra felépítését.
Már volt tapasztalatunk Oroszországgal kötött számos megállapodásból, köztük a minszki egyezményekből, amelyek végül nem működtek. Ezért mindenekelőtt közvetlen választ kell keresnünk a fennálló kérdésekre kettőnk között, és nem szabad elrejtőznünk a nehéz kérdések elől semmilyen formula, technikai munkacsoport vagy a körkörös diplomáciában elvesztegetett végtelen idő mögé.
Az ön háborúja örökre elválasztotta Ukrajnát és Oroszországot egymástól.
A frontvonal ma az a vonal, amelyről a diplomáciának el kell indulnia.
Ukrajna készen áll a teljes tűzszünetre a tárgyalások időtartamára. Ez bevett gyakorlat, és az Irán körüli jelenlegi fejlemények is alátámasztják ezt. A valódi csend megteremtésének kísérlete a legjobb kiindulópontja annak, hogy egymással beszélni kezdjünk. Úgy véljük, hogy ez nem csupán kísérlet marad, hanem valódi tűzszünet lesz - ha ez az ön akarata is.
Tudja, hogy az Egyesült Államok képes ellenőrizni a tűzszünetet a harcok leállításának vonalán.
Ukrajna készen áll a hadifoglyok „mindenki mindenkiért" elvű cseréjére, ami jó előzménye lehet a háború lezárásának.
Komoly lépéseket kell tenni a háború alatt elhurcolt civilek és gyermekek visszatéréséért.
Meg kell határoznunk, milyen jövő vár az ukránok és az oroszok utánunk következő generációira.
Ha ön személyesen nem jut arra a következtetésre, hogy ideje befejezni ezt a háborút, Ukrajna tovább fog küzdeni a saját létezéséért. Lesznek, akik támogatni fognak minket.
De önnek is sokkal keményebben kell majd küzdenie a saját létezéséért - nem Oroszországéért, hanem a sajátjáért. Ez nem fenyegetés részemről vagy Ukrajna részéről. Ez az orosz történelem ténye, amelyet ön is jól ismer: amikor Oroszország elfárad, változások következnek be.
Mi dolgozhatunk ezen a fáradtságon.
Ön megállíthatja a saját háborúját.
Örök emlékezet mindazoknak, akiknek életét elvette ez a háború.
Slava Ukraini!
A levél ereditije angol nyelven az ukrán elnöki hivatal honlapján érhető el.
Karczag Anna