Trump Miamiba hívná Putyint, a Kreml játssza a közönyöst

Donald Trump meghívná Vlagyimir Putyint a decemberi, Miamiban tartandó G20-csúcsra, ami önmagában elég pontos látlelet arról, milyen állapotban van ma a Nyugat politikai idegrendszere. Miközben Oroszország tovább lövi Ukrajnát, civil infrastruktúrát rombol, gyerekeket hurcol el, és évek óta háborús bűnök hosszú lajstromát gyártja, az Egyesült Államok elnöke szívesen látná a népek mészárosát a floridai diplomáciai vörös szőnyegen, mert ha már Jalta egyszer olyan jól sikerült, miért ne lehetne belőle egy golfpályás remake.

A Kreml persze azonnal elővette a szokásos birodalmi unottságot. Jurij Usakov, Putyin külpolitikai tanácsadója azt mondta, Moszkvában még csak meg sem vitatták, hogy Putyin elmenjen-e a G20-ra, Dmitrij Peszkov pedig szintén azt közölte, hogy még nem tudják, részt vesznek-e a miami csúcson. Magyarul: a ruszkik most úgy tesznek, mintha egy amerikai meghívás és Putyin esetleges beutazása az Egyesült Államokba hidegen hagyná őket. Innen lehet tudni, hogy valójában nagyon is számítana nekik: egy háborús agresszor számára az, hogy nyugodtan megjelenhet egy amerikai csúcstalálkozón, nem protokollkérdés, hanem legitimációs ajándékcsomag, masnival, Trump-logóval, esetleg aranyozott golfütővel.

Volodimir Zelenszkij közben jelezte, hogy ha Putyin ott lesz Miamiban, ő is kész elmenni, hogy személyesen tárgyaljanak a háború lezárásáról. A Kreml válasza erre is a régi: ha Zelenszkij találkozni akar Putyinnal, menjen Moszkvába, ez egyébként Malétár Pálnak is nagyon bejött. Peszkov ezt most is megismételte, vagyis Moszkva továbbra sem valódi tárgyalási helyzetet akar, hanem olyan színpadot, ahol az áldozatnak kellene besétálnia az agresszor fővárosába.

Balázs Orbán-hívőknek részlet a globalista Wikipédia-szócikkből, a jelennel való bárminemű hasonlóság bizonyára a véletlen és nem a nagy és szép orosz lélek műve:

Maléter túlságosan megbízott a szovjetek szavában. November 2-án tiszti gyűlést tartottak a Kilián laktanyában, ahol tiszttársai és környékbeli felkelőparancsnokok előtt meglobogtatta a délelőtti parlamenti tárgyalásai jegyzőkönyvét, amelyek szerint Malinyin szovjet hadseregtábornok azt ígérte, a szovjet csapatok legkésőbb 1957. január 15-éig kivonulnak az országból. (Ez alig két nappal a szovjet általános támadás előtt történt.)

Bár a tisztek megpróbálták lebeszélni, Maléter november 3-án magyar tárgyalóküldöttség tagjaként a tököli szovjet főparancsnokságra ment, ahol nyomban letartóztatták (Gosztonyi Péter elbeszélése szerint a következőket mondta az őt az útról lebeszélni próbálóknak: „Akkor is: mennem kell. Ha nem megyünk – a szovjetek úgy veszik, mi nem akarunk tárgyalni. Mi szakítjuk meg a tárgyalás menetét… Tudom, volt ilyesmi már a magyar történelemben… De akkor is kötelességem menni!”). Január végéig szovjet fogságban volt, akkor átadták a magyar belügyi szerveknek.

A röhej és a tragédia között mostanra tényleg csak annyi a különbség, hogy az egyikhez van sajtóközlemény, de mi nem tudjuk, melyikhez. A Nyugat nem tud elég légvédelmi rakétát küldeni Kijevnek, nem tudja elég gyorsan lezárni az orosz pénzcsapokat, nem tudja rendesen elrettenteni Moszkvát, de Trump közben már azon dolgozik, hogy Putyin kapjon egy floridai diplomáciai kirándulást, a Kreml pedig közben finnyáskodik, mintha nem is érdekelné. Jó játék ez, csak Ukrajnában közben emberek halnak meg miatta.