70 milliárdot hozott az uniós tagságunk - hol a pénz?

Negrescu: Románia kedvezményezett tagállam – 30 milliárd befizetés, 100 milliárd támogatás Románia a nettó kedvezményezett tagállamok közé tartozik az Európai Unióban: miközben mintegy 30 milliárd euróval járult hozzá a közös költségvetéshez, az EU-s alapokból több mint 100 milliárd euró támogatást hívott le – jelentette ki szombaton Gyulafehérváron Victor Negrescu európai parlamenti képviselő. A hír önmagában már csak azért is érdekes, mert Negrescu annak a PSD-nek a színeiben lett eurokrata, amelyik épp az EU-ellenes, oroszpárti AUR-ral kokettál.

A szociáldemokrata politikus a Transylvania EU Funds Day rendezvényen elmondta: Romániában tíz állami beruházásból kilenc valamilyen formában uniós források felhasználásával valósult meg, a folyamatban lévő beruházások 60 százaléka pedig jelentős mértékben támaszkodik ezekre a pénzekre. Megjegyezte: Románián múlik, hogy megfelelően használja-e fel az uniós forrásokat. Negrescu beszélt arról is, hogy az Európai Bizottság közel 2000 milliárd eurós többéves költségvetési keretet javasolt a 2028–2034-es ciklusra, amelyből Románia számára mintegy 60 milliárd eurós támogatási forrást irányoztak elő. Közlése szerint várhatóan az év végéig elvi megállapodás születik a tagállamok között a következő többéves költségvetésről, és Romániának meg kell őriznie a tárgyalásokon a számára előirányzott mintegy 60 milliárd eurós összeget. Az EP alelnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy alapvetően megváltozik az uniós források elosztásának szerkezete: az eddig a tagállamok által kezelt, úgynevezett megosztott irányítású kohéziós és agrárpénzek jelentős részét – a közel 2000 milliárd eurós keret több mint 55 százalékát – közvetlen brüsszeli irányítású alapokba csoportosítják át. Ez persze kiveri a biztosítékot az úgynevezett nemzetállamoknál, amelyek épp az úgynevezett szuverenitást használják fel az EU elleni lázításra – holott a közvetlen brüsszeli irányítás annyit jelent, hogy vége a lopásoknak, legalábbis annak ipari méretű felhasználásának. Ennek oka egyszerű: amíg egy tagállami kormány kezelte és osztotta szét a forrásokat, a helyi elit maga jelölte ki, kinek a zsebén folyik át a pénz, és maga ellenőrizte önmagát – ez pedig maga a korrupció tankönyvi receptje. Ha viszont Brüsszel közvetlenül dönt a pályázatokról és a kifizetésekről, a nemzeti elitek elveszítik azt a kaput, amelyen keresztül eddig saját klientúrájukat táplálták. Éppen ezért nem véletlen, hogy a "szuverenitás" védelmét hangoztató kormányok tiltakoznak leghangosabban a változás ellen: nem az önrendelkezésüket védik, hanem azt a rendszert, amelyben az uniós pénz feletti kontroll politikai hatalmat és vagyont jelentett.

A nyugat-európai adófizetők tetemes összegeket – pontosabban a történelem során soha elő nem forduló összegeket – áldoztak arra, hogy a kontinens keleti fele leküzdje azt a lemaradást, amit a ruszki típusú bolsevik diktatúra – az oroszok fegyveres erejére támaszkodva – közel fél évszázadon keresztül ránk kényszerített. Azonban a történelem folyamán soha nem látott ingyenpénz sem volt elég arra, hogy ezt a lemaradást ledolgozzuk, és ennek csakis az az oka, hogy féltudású vagy komplett buta elitek kerültek hatalomra, akik a korrupciót államformává emelték. Ha valaki kételkedne a brüsszeli szándékok jogosságában, annak elég csak megemlíteni Orbán Viktor rezsimjét: a bukott magyar miniszterelnök 2010 után nekiállt az egypártrendszer visszaépítésének, ehhez pedig pénz kellett, és nagyban támaszkodott az uniós pénzekre, majd a 2022-es teljes körű invázió megindítása után nyíltan az oroszok mellé állt. Mellette ott van még az uniós országok miniszterelnökei közül Fico, vagy újabban épp Bulgária – szóval nem az a kérdés, hogy miért keményít be Brüsszel, hanem az a csoda, hogy ezt eddig tűrték. A fentiek mellé természetesen érdemes és szükséges odatenni, hogy a nyugat-európaiak egy piacot is kaptak maguknak a keleti államokban, de összességében nézve a Negrescu által említett számok igazságát tökéletesen visszatükrözi a 2007-es és a 2026-os Románia közötti különbség – és akkor képzeljük el, mi lett volna, ha csak feleannyit loptak volna.

Képzeljük el, ha nincs Dragnea, ha az RMDSZ nem folyton kormányzati pozíciókról tárgyal Bukarestben, hanem izomból ráfekszik az uniós források lehívására, és nem engedi, hogy Hargita megye Teleorman megyével kerüljön egy szintre az uniós forrásfelhasználás tekintetében – mert volt ilyen időszakunk is. Ez a vonat azonban elment, és nem kár érte: ezek a fejlesztési pénzek pontosan olyanok voltak, ahogy írtam: ingyenpénzek. És úgy látszik, hogy mi képtelenek voltunk felfogni, hogy a történelemben soha ilyen lehetőségünk nem nyílt arra, hogy olyan fejlesztéseket hajtsunk végre, amelyek jólétet, a jólét nyomában polgárosodást, a polgárosodás nyomán valódi többpártrendszert és demokratikus képviseletet hoznak létre – és olyan fejlesztéseket mulasztottunk el, amelyek ellenállóbbá tehették volna társadalmunkat. Ez van, köszönjük szépen. És amikor Kelemen Hunor nem kevés nosztalgiával a hangjában arról beszél a román médiában, hogy lezárult egy 36 éves korszak, akkor értsük meg azt is, hogy pont a fentiek miatt neki sem bánja, hogy vége. Sajnos a tele a tökünk társadalmi hangulatra az AUR és az orosz kognitív hadviselés feküdt rá a leginkább, és olyan eredményeket értek el, amelyeket komolyan kell vennünk.

A fentiek alapján azt is meg kell értenünk, hogy úgy Romániában, mint Magyarországon a 24. órában vagyunk. Nyugat-Európa sem fog örökké fizetni nekünk azért, hogy elkerüljük azt az államcsődöt, amit a mi politikai osztályaink hoztak létre. Ilyen helyzetben van most Románia, amely pontosan úgy függ az uniós pénzektől, mint Magyarország, és mindkét országban komoly társadalmi feszültségek várhatóak, ha ezek a pénzek nem jönnek meg. A magyarországiak annyival járnak előbbre, amennyivel mélyebb és rombolóbb volt náluk az orosz befolyás – ahogy azt egy lengyel titkosszolgálati vezető egyszer ironikusan megjegyezte, általában addig szeretik az emberek az oroszokat, míg nem kénytelenek a mindennapi valóságukat az ő befolyásuk alatt megélni. Magyarországnak 16 éve volt erre, és a válaszuk egyértelmű volt; Románia még csak most indul el ezen az úton, de az a gyanúm, hogy itt is meg kell tapasztalnunk a valóságos ruszkij mirt, ha el akarjuk majd őket kergetni.

Ez van: semmit sem tanultunk, de mindent elfelejtettünk, és azoknak is tele van velünk a tökük, akik támogatni akartak volna.

Bravó, Negrescu, bravó Hunor, bravó román politikai osztály!

Tűnjetek el!

Tordai András

Felhasznált forrás: Agerpres