A bankoknak is melege van - jön a hőségkockázat

Az európai bankfelügyelet most azt méri fel, mennyire égeti meg a bankokat a hőség – szó szerint. Miközben a kontinens évről évre új hőrekordokat dönt, a szabályalkotók rájöttek: ideje lenne kideríteni, mennyi pénzt bukhatnak a hitelezők azon, hogy odakint 40 fok van.

A párizsi székhelyű Európai Bankhatóság (EBA) most olyan mérési módszereket dolgoz ki, amelyekkel számszerűsíthető, mekkora pénzügyi kárt okoz a szélsőséges hőség. A cél, hogy a hőség bekerüljön a bankok rendszeres "stressztesztjeibe" – ezek olyan gyakorlatok, amikor papíron eljátsszák, mi történne egy bankkal egy komoly válságban, mielőtt az ténylegesen bekövetkezne. Eddig ilyenkor inkább gazdasági összeomlást vagy piaci pánikot szimuláltak; most szóba jött, hogy a "kánikula" is bekerülhet a listára a "tőzsdekrach" és "recesszió" mellé. Nem véletlen az aggodalom: az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a klíma- és időjárási szélsőségek 2021 és 2024 között több mint 200 milliárd eurónyi kárt okoztak. Ez nagyjából annyi, mintha minden évben elveszne egy közepes méretű ország teljes éves büdzséje. Egy elárasztott raktárépület kára elég egyértelmű: megnézed a térképet, megnézed hol vannak az épületek, kiszámolod a kárt. A hőséggel ez bonyolultabb – nem dönt házakat, "csak" lassan szívja ki a gazdaságot:

• csökken a munkások teljesítménye (senki nem hoz csúcsformát 38 fokban, egy építkezésen pláne nem),

• nő az energiaigény (mindenki bekapcsolja a légkondit egyszerre),

• visszaesik a mezőgazdasági termelés (a kukorica sem szereti a szárazságot),

• és összességében lassul a gazdaság.

Ezt sokkal nehezebb egyetlen térképre rajzolni, mint egy árvízi elöntési zónát. Éppen ezért a következő nagy stresszteszt egyelőre még csak az árvízkockázatra fókuszál – a hőség egyelőre "várólistán" van. Az árvízkockázatot ma úgy mérik, hogy összevetik a veszélytérképeket azzal, hol állnak a bankok által finanszírozott épületek, gyárak, ingatlanok. Ez egy jól bejáratott módszer – majdnem olyan egyszerű, mint a biztosítók kockázatszámítása.

A számok pedig önmagukért beszélnek: 2024-ben az árvízkárok az EU-ban meghaladták a 31 milliárd eurót, miközben az 1980–2024-es átlag "mindössze" 8,6 milliárd euró volt. Vagyis majdnem négyszereződött a kár egyetlen generáció alatt. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség pedig azzal riogat, hogy a század végére önmagában a tengerparti árvizek évi 1000 milliárd eurós kárt okozhatnak – ez nagyjából egy közepes európai ország teljes GDP-je, elmosva minden évben. A 2027-ig tartó elemzést az EBA, az Európai Központi Bank és a nemzeti felügyeletek közösen végzik, és először fordul elő, hogy a bankoknak nemcsak a fizikai klímakockázatokkal kell szembenézniük (árvíz, hőség), hanem azzal is, mennyire készültek fel a zöld gazdaságra való átállásra. Vagyis a bank nemcsak azért kaphat rossz jegyet, mert az ügyfele gyára víz alá kerül, hanem azért is, ha még mindig szénbányákat finanszíroz egy olyan világban, ami egyre inkább a napelemek felé fordul. Az EBA szavaival élve a hőség "egyre inkább elismert jelentős klímakockázat" – ami hivatalos nyelven nagyjából annyit tesz: "igen, tudjuk, hogy ez is probléma, csak még nem tudjuk pontosan hogyan mérjük". A nehézség az, hogy a hőség hatását nem lehet egyetlen kárbecsléssel megfogni, hanem olyan tágabb gazdasági mutatókkal kellene dolgozni, mint a GDP – ehhez viszont teljesen más modellezési módszer kell, mint amit eddig használtak. Az EBA szerint ez jelentősen megnövelné a rendszer bonyolultságát, és extra terhet róna mind a bankokra, mind a felügyeletekre.

A közelmúltbeli hőhullám idején Európa utcái annyira kiürültek, mintha visszatért volna a Covid-lezárások időszaka – csak most nem egy vírus, hanem a hőség küldte haza az embereket. Carsten Brzeski, az ING Bank elemzője szerint ezt komoly figyelmeztetésként kellene értelmezni a jövőbeli gazdasági veszteségekre nézve. Van egy érdekes csavar is: az észak-európaiak hajlamosak azt gondolni, hogy a hőhullámok "déli probléma" – ők majd csak legyezgetik magukat egy kávé mellett, amíg délen olvad az aszfalt. A valóság viszont az, hogy Észak-Európa gyakran sérülékenyebb, mert az infrastruktúráját sosem építették 35+ fokos nyarakra. Ott, ahol eddig a légkondi luxuscikknek számított, most hirtelen alapvető szükségletté válhat – és ez is egyenesen a bankok kockázati táblázataiban fog landolni.

Forrás: Agerpres