A tálibokkal pacsizott le Putyin Rássziája

Bernard-Henri Lévy (francia filozófus) meglehetősen pikáns hangnemben kérte számon Putyin európai hasznos idiótáit a Wall Street Journal-ben, amelyből egy kis ízelítőt Rador közvetítésével tett közzé a G4Media, nyomukban pedig mi is. A francia filozófus írását erősen ajánljuk mindazoknak, akik úgysem fogják elolvasni.

Vlagyimir Putyin mint a hanyatló, dekadens Nyugat megmentője, a fenyegetett és ostromlott kereszténység őrzője, az iszlám szélsőségesség minden fronton történő előretörését megállító bástya – immár 12 éve ezek a kedvenc szólamai Putyin ideológusainak és hasznos idiótáinak, amióta elindította barbár háborúját Ukrajna ellen.

Egyáltalán nem zavarja őket az „Allahu Akbar!” kiáltás, amelyet Ramzan Kadirov csecsen testőrei – a Kreml rohamcsapatai – hallatnak a harctéren, akiknek kegyetlen hírnevét saját szememmel láttam kibontakozni Bahmutnál, Szolegyarnál és Zaporizzsjánál. Nem zavarja őket az sem, hogy 2023. október 26-án Moszkva lett a világ első fővárosa, amely a 2023. október 7-i atrocitások után fogadott egy Hamász-küldöttséget, Mousza Abu Marzuk vezetésével, akit az iráni rezsim egyik képviselője is elkísért. És úgy tűnik, azt sem veszik szívükre, hogy Alekszandr Dugin egy eurázsiai civilizációs projektet vázolt fel, amelynek egyik központi eleme egy új muszlim–ortodox tengely, amely arra hivatott, hogy felváltsa az állítólag haldokló Nyugatot, valamint az atlanti és zsidó-keresztény szövetséget. Ám most bekövetkezett egy olyan fejlemény, amely remélhetőleg felnyitja azok szemét, akik eddig nem akartak látni: május 27-én Oroszország és Afganisztán katonai és biztonsági együttműködési megállapodást írtak alá, amelynek célja Moszkva és a tálib rezsim közötti kapcsolatok megerősítése – ez az a rezsim, amely 2021-ben, az amerikai csapatok kivonása után vette át a hatalmat.

A ceremónián jelen volt az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának titkára, a korábbi védelmi miniszter Szergej Sojgu, valamint Mohammad Jakub, a tálibok ideiglenes védelmi minisztere, egyben Omar molla fia – ugyanazé az Omar molláé, aki menedéket adott Oszáma bin Ladennek. Putyin már 2021 óta arra buzdítja a nemzetközi közösséget, hogy vegye le a tálibokat a terrorszervezetek listájáról. Oroszország tavaly lett az első ország, amely hivatalosan is elismerte az új afgán rezsimet. A dolgok azonban ennél sokkal messzebbre mennek. Azt is közölték velünk, hogy a cél ennek a hosszú távú stratégiai partnerségnek a „kiterjesztése”, „elmélyítése” és „pragmatikussá tétele”. Zamir Kabulov, Moszkva kabuli különmegbízottja kijelentette, hogy Oroszország modernizálni fogja a gyilkos rezsim birtokában lévő katonai helikoptereket. Emellett gondoskodik az elavult, többségében szovjet gyártmányú páncélozott jármű-flotta karbantartásáról is. Kiképzik a tálibokat, azok „erény és terror” zászlóaljait [utalás a francia forradalom erőszakos túlkapásaira: „az erény tehetetlen terror nélkül” – a ford.], valamint egy 8.000 fős haderőt, amelynek feladata, hogy a csizma talpa alatt tartsa a lovasok, tudósok és költők országát [ironikus utalás a klasszikus iszlám civilizációra – a ford.].

Oroszország kémelhárítási képességekkel is felvértezi azt a rezsimet, amely sosem titkolta a zsidókkal és a „keresztesekkel” - ahogy ők nevezik a keresztényeket – szembeni megszállott gyűlöletét. Röviden: a tálibok fenntartják a rendet a Nagy-Oroszország déli határán, és háborút vívnak – vagy legalábbis úgy tesznek, mintha vívnának – rivális csoportokkal, mint az Iszlám Állam Horaszáni Tartománya. Cserébe a volt szovjetek kötelezettséget vállalnak arra, hogy maguk is biztosítják az iszlamista uralom fennmaradását Kabulban. Ám az iszlamista rezsim nem csupán üres szólam. Ennek a stratégiai és pragmatikus partnerségnek a megszilárdulása Oroszországgal – amely szereti magát a Harmadik Rómának nevezni – kézzelfogható következményekkel fog járni.

Azt fogja jelenteni, hogy az immár professzionálissá vált tálib titkosszolgálatok üldözőbe veszik az utolsó szabad újságírókat. Azt fogja jelenteni, hogy felszámolják a vallási kisebbségek utolsó megmaradt híveit: a szikheket, a hindukat és az etnikai hazara síitákat. Azt fogja jelenteni, hogy hatékonyabban vadásznak majd az Afganisztánban titokban megmaradt utolsó homoszexuálisokra, művészekre, tanárokra és gyakorló keresztényekre. És ott vannak azután a kislányok, a serdülő lányok és a nők is, akiktől már most megtagadták az egyetemekre, középiskolákba, parkokba, kertekbe és más nyilvános helyekre való bejutást, és akiket már most bezárnak azokba a textilbörtönökbe, amelyeket „burkának” neveznek: a Kirill pátriárka országa által nyújtott „stratégiai és pragmatikus” segítség be fogja fejezni a nő teljes eltüntetését az afgán társadalomból. Mindebből semmi sem lep meg engem. Mindezt leírtam már 2018-as könyvemben, „A birodalom és az öt király" címűben. Előre megjósoltam a szövetséget a kereszténység önjelölt védelmezői és a kabuli iszlamisták között.

De vajon mit gondolnak minderről Franciaország és Amerika saját belső putyinistái? Mit mondanak azok, akik a Franciaországban nemrég megjelent véleménycikkeikben „ébredésre” szólítottak fel, és „a kapcsolatok megújítására” buzdítottak az „örök Oroszországgal”, amely állítólag mindörökké „Franciaország barátja”? Azok a cikkek, azok a „feszültségcsökkentésre” és „békére” szólító felhívások, és azok a kinyújtott kezek egy olyan ország felé, amely egyre leplezetlenebb módon a mi elpusztításunkra és a nyugati értékeink megsemmisítésére törekszik, és amelyek már most is mély nyugtalanságot keltenek. De vajon mi marad ebből az állítólagos bölcsességből, és mit érhet még az az érv, hogy Oroszország a „keresztény értékeket” védi, amikor éppen ő szövetkezik az iszlamizmus legszörnyűbb formáival? Nem marad más, csak szégyen, cinizmus és gyalázat.

Forrás: G4Media

Kapcsolódó: