Amíg Ukrajnát bombázzák, mi vásárolunk: 6 milliárd eurót fizettünk Moszkvának idén

Miközben az Európai Unió sorra vezeti be az újabb szankciócsomagokat Oroszország ellen, abban a hitben, hogy ezzel rákényszeríti Moszkvát az ukrajnai vérontás abbahagyására, addig a másik kezével továbbra is szorgalmasan vásárolja tőle a gázt. 2026 első felében az orosz Jamal-üzemből érkező cseppfolyós földgáz (LNG) importja új csúcsot döntött az EU-ban – írja a Mediafax és a Financial Times nyomán a G4Media. A legnagyobb vásárlók: Franciaország, Belgium és Spanyolország.

Van a nyugati Oroszország-politikának egy kínosan következetes kettőssége, amit a legfrissebb adatok megint az arcunkba tolnak. Egyfelől Brüsszel szankciócsomagok tucatjaival próbálja térdre kényszeríteni a Kremlt, abban a reményben, hogy a gazdasági nyomás véget vet az ukrajnai gyilkolásnak. Másfelől pedig ugyanez az Európa – konkrétan több tagállama – vígan pénzeli tovább azt a Kremlt, méghozzá pontosan azzal, ami a leginkább számít: kemény valutával, gázért cserébe.

A számok kíméletlenek. A Kpler elemzőcég adatai szerint, amelyeket a Financial Times idézett, az uniós államok 2026 első hat hónapjában 9,89 millió tonna LNG-t vásároltak a szibériai Jamal-projekttől – ez minden idők legmagasabb szintje, és 18 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Gyakorlatilag a hatalmas arktiszi üzem teljes féléves termelését felszívta az európai piac. A német Urgewald szervezet becslése szerint mindezért Európa akár 6 milliárd eurót is fizethetett – nagyjából ennyivel járult hozzá a legfontosabb orosz cseppfolyósgáz-projekt zavartalan működéséhez.

A vásárlói rangsor élén Franciaország áll, mintegy 3,6 millió tonnával. Belgium 2,9, Spanyolország pedig hozzávetőleg 2,7 millió tonnát vett át – hármuk együtt gyakorlatilag felszippantotta mindazt, amit az arktiszi komplexum Európa felé küldött. Ugyanebben az időszakban a Jamal ázsiai szállításai 74 százalékkal, alig több mint 510 ezer tonnára zuhantak. Vagyis miközben a retorika szintjén Európa leszokóban van az orosz energiáról, a gyakorlatban ő maradt a projekt fő éltetője. És ez Moszkvának különösen jól jön. A Jamal ugyanis egy szűk, speciális hajóflottától függ, amely képes átvágni az arktiszi jégen – az európai kikötőkbe való gyors kirakodás pedig lehetővé teszi, hogy ezek a tankerek rövid idő alatt visszatérjenek az újabb rakományokért. Az Ázsia felé vezető alternatív útvonal az Északi-tengeren keresztül hosszabb, kockázatosabb, és csak az év bizonyos szakaszaiban járható.

Ráadásul – és itt kezd igazán pikánssá válni a helyzet – az orosz projekt hajói a javításokhoz és karbantartáshoz továbbra is európai hajógyárakra szorulnak. „A Jamal LNG egy kicsi, specializált flottától, európai kikötőktől és európai szolgáltatásoktól függ ahhoz, hogy fenntartsa az exportját. Európa mindhármat továbbra is biztosítja neki" – összegezte a lényeget az Urgewald képviselője, Sebastian Rötters a Financial Timesnak. Nehéz szűkszavúbban megfogalmazni, mennyire a saját ellenfelünk kezére játszunk. A tilalom előtti végkiárusítás A rekord persze nem független attól, hogy ketyeg az óra. A teljes tilalom 2027. január 1-jén lép életbe: ekkortól a hosszú távú szerződések alapján érkező orosz LNG importja is tiltottá válik – rövid távú megállapodásokat már most sem lehet kötni. A vezetékes orosz gáz importját pedig 2027 őszéig fokozatosan teljesen felszámolják. Vagyis a mostani vásárlási roham részben egy jókora felhalmozás is: az európai vevők igyekeznek még bespájzolni, amíg lehet.

Az időzítés annál is kényesebb, mert a Financial Times június végi jelentése szerint Európa az elmúlt tizenöt év legalacsonyabb gáztartalékaival vághat neki a fűtési szezonnak – amiben a hormuzi hajóforgalom februári leállása is közrejátszik. Röviden: kevés a tartalék, közeleg a tél, és a legkényelmesebb forrás továbbra is az, amelyiket elvileg büntetni akarunk.

A történet egyik legkínosabb részlete, hogy a Jamal-projektet az orosz magáncég, a Novatek irányítja, de résztulajdonos benne a francia TotalEnergies és a kínai CNPC is. A TotalEnergies vezérigazgatója, Patrick Pouyanné még februárban arra figyelmeztetett, hogy az új európai szabályok miatt a cég kénytelen lehet leállítani nemcsak az EU felé irányuló szállításokat, hanem akár a jamali gázexportban való részvételét is – mégpedig a tilalom alkalmazása körüli tisztázatlanságok miatt. Brüsszel közben leszögezte: 2027-től az európai szereplőknek akkor is tilos lesz orosz LNG-ügyletekben részt venniük, ha a rakomány EU-n kívüli országoknak szól.

A 2017-ben, személyesen Vlagyimir Putyin által felavatott Jamal-üzem évi 17,4 millió tonnás tervezett kapacitással működik – és a jelek szerint egyelőre nem kell aggódnia a vevőkör miatt. Az igazi kérdés nem az, hogy a 2027-es tilalom megérkezik-e, hanem az, hogy mennyit ér egy szankciós politika, amelynek határidejéig a szankcionált fél még rekordbevételt vág zsebre a szankcionálóktól. Amíg az ukrán energiainfrastruktúrát orosz rakéták tépik, addig európai kikötőkben csordogál a pénz Moszkva kasszájába. A morális számla pedig – ezt jó, ha időben tudatosítjuk – jóval drágább lesz, mint 6 milliárd euró.

Felhasznált forrás: G4Media