Hadházy: Unger Anna kiválasztása kérdéseket vet fel

Hadházy Ákos szerint súlyos kérdéseket vet fel az a mód, ahogyan az illetékes bizottság döntött a vagyonvisszaszerzési hatóság következő vezetőjéről. A független képviselő nem Unger Anna szakmai vagy emberi tisztességét támadja, politológusként kifejezetten tisztességes szakembernek nevezi, ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy bizottsági meghallgatásán lényegében elfogadta: az eljárások lassúsága miatt a következő hat évben sem feltétlenül várhatók ítéletek. Hadházy szerint ettől még Unger igyekezhet jól végezni a munkáját, abból azonban, hogy a 96 pályázó közül őt választották, egyáltalán nem következik, hogy vele lenne a legnagyobb esély a valódi elszámoltatásra.

Hadházy ezzel szemben Ligeti Miklóst tartotta egyértelműen a legerősebb jelöltnek, mégpedig nem valamiféle politikai szimpátia, hanem szakértelme, kvalitásai és mindenekelőtt az eddigi munkája alapján. Ligeti kiesését ezért nem egyszerűen rossz személyzeti döntésnek nevezi, hanem felháborítónak és aggasztónak, és arra is utal, hogy információi vannak arról, mi lehetett a döntés valódi oka – ezeket azonban ebben a bejegyzésben nem részletezi. A kiválasztási folyamatot mindenesetre már önmagában hiteltelennek tartja, egyenesen „vetítésnek” nevezi.

Innen jut el Hadházy a poszt legkeményebb állításához és egyben paradoxonához. Szerinte ha Unger Anna valóban alkalmas arra a feladatra, amelynek lényege éppen a jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzése és az elszámoltatás előmozdítása lenne, akkor a körülmények ismeretében vissza kellene lépnie. Hadházy logikája szerint ugyanis egy ilyen intézmény vezetőjének hitelessége nem választható el attól, hogy maga a kiválasztása mennyire tekinthető hitelesnek: ha a legalkalmasabbnak tartott jelöltet egy látszateljárásban félreállítják, akkor annak, aki végül megkapja a tisztséget, előbb-utóbb nemcsak az lesz a kérdés, hogyan végzi majd a munkáját, hanem az is, milyen körülmények között került oda.