Az OPEC+ döntése: több olaj lesz, de csak papíron

Az OPEC+ vasárnap úgy döntött, hogy szeptembertől ismét növeli az olajkitermelést — ezzel lezárva a 2023-ban bevezetett kitermelés-korlátozási program fokozatos leépítését. A Bloomberg szerint a csoport napi mintegy 188 ezer hordós termelésnövelést hagyott jóvá szeptemberre, tartva a tavasz óta tartó havi emelések ütemét, jelentette a Mediafax. A döntést a program hét résztvevő állama hozta: Szaúd-Arábia, Oroszország, Irak, Kuvait, Kazahsztán, Algéria és Omán. Ez a lépés befejezi annak az 1,65 millió hordó/napos kitermelés-csökkentésnek a visszavonását, amelyet 2023-ban vezettek be — vagyis a második lezárt csomag a három korlátozási programból. Egyben a hatodik egymást követő havi emelésről van szó.

Bár a kitermelést fokozatosan növelik, a többletolaj egyelőre nem jut el teljes egészében a világpiacra, lévén a közel-keleti konfliktus továbbra is akadályozza a Perzsa-öböl térségéből induló exportot, és korlátozza egyes kőolajmennyiségek elérhetőségét. A legfőbb ok az Ormuz-szoros, amelyet Irán a háború során gyakorlatilag megbénított — a júniusi amerikai–iráni szándéknyilatkozat után beállt rövid javulás ellenére is. Ahogy Jorge Leon, a Rystad Energy elemzője fogalmazott: a mostani döntés rövid távon keveset változtat, mert az Ormuz-szoros szűk keresztmetszet marad, és a valódi piaci hatás csak akkor jön, amikor a normál exportáramlás helyreáll.

2023-ban több OPEC+-tagállam, Szaúd-Arábia és Oroszország vezetésével, önként csökkentette a kitermelést, hogy magasan tartsa az árakat (ezzel segítve Oroszországot az Ukrajna ellen indított népirtó háborújában) — miközben a világgazdaság lassult, a kereslet pedig egyre csökkent. 2026-tól az olajszövetség fokozatosan elkezdte visszavonni ezeket a csökkentéseket, egymást követő havi emelésekkel, a mostani, szeptemberi lépés zárja le ezt a szakaszt.

Az elemzők szerint az OPEC+ a negyedik negyedévben szünetet tart a további emelésekben, miközben előkészíti a 2027-es kvótatárgyalásokat, ez a szünet pedig mintegy 2 millió hordó/napnyi, még 2022-ből származó korlátozást hagyna érvényben. Egy másik bizonytalansági tényező, hogy az Egyesült Arab Emírségek májusban kilépett az OPEC+-ból — évekig tartó elégedetlenség után a kvótakorlátozások miatt —, ami kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, meddig hajlandók még a tagok elfogadni az összehangolt korlátozásokat.

A 188 ezer hordós emelést az elemzők nagyrészt szimbolikusnak tartják, mert a piaci hatása egyelőre korlátozott, ha viszont a perzsa-öbölbeli olajáramlás visszaáll a normálishoz, az OPEC+ gyorsabb ütemben is növelhetné a kitermelést. A nagyobb kínálat segíthetne feltölteni a világ kőolajkészleteit, amelyek az utóbbi hónapokban drámaian megcsappantak. Az olajárak júliust a márciusi óta legnagyobb havi emelkedéssel zárták — a Brent 24, a WTI 21 százalékkal drágult a hónap során, épp a közel-keleti háború és az Ormuz-blokád miatt. Vagyis az OPEC+ egy már amúgy is feszült, drága piacra nyitna rá több olajjal, ha pedig a konfliktus enyhül és az export helyreáll, az akár a második félévben túlkínálathoz is vezethet a világpiacon — ami lenyomná a kőolaj árát, később pedig az üzemanyag- és energiaárakat is, mérsékelve az inflációs nyomást.

Az OPEC+ döntése tökéletes lenyomata annak, milyen kiszolgáltatottá vált a világ energiaellátása a háborúknak. Egy olajkartell úgy dönt, hogy több olajat termel — de a döntése hatástalan marad, mert az egyik legfontosabb szállítási útvonalat egy háború bénítja. A globális energiapiac ma nem a kereslet-kínálat hűvös logikája szerint mozog, hanem a rakéták, drónok és blokádok ritmusára. Ez a mostani világ energiabiztonságának a lényege: a döntéseket már nem Bécsben, az OPEC tárgyalótermében hozzák, hanem az Ormuz-szorosban, a Vörös-tengeren, a szerződéseket pedig iráni, orosz drónok írják alá és húszi rakétakilövések pecsételik le.

Ugar