Bértörvény: három év alatt sem tudták megalkotni, most 770 millió euró bánhatja
Románia ismét ott áll egy európai pénzekkel kapcsolatos határidő előtt, ahol a román állam rendszerint állni szokott: az utolsó pillanatban, félig kész házi feladattal, egymásra mutogató minisztériumokkal és azzal a halvány reménnyel, hogy Brüsszelben talán valaki még egyszer megsajnál bennünket. Ezúttal 770 millió eurónyi PNRR-pénz forog kockán, és mindössze néhány nap maradt arra, hogy megszülessen az egységes közalkalmazotti bérezésről szóló törvény, amelynek egyébként nem most, hanem 2023 júniusában kellett volna elkészülnie. Nem elírásról van szó: három év alatt sikerült eljutni oda, hogy 2026. augusztus 24-én még mindig arról tárgyalnak Bukarestben, hogyan kellene kinéznie annak a jogszabálynak, amelynek elfogadását Románia az európai helyreállítási alapból érkező pénzekért cserébe vállalta. A jelenlegi határidő augusztus 31., a HotNews kormányzati forrásai szerint pedig annak esélye, hogy addig a jogszabálytervezet a parlament elé kerüljön, „rendkívül kicsi, a nullához közelít”, vagyis legalább ebben sikerült valamiféle konszenzust teremteni.
Hétfőn a koalíciós pártok szakértői ismét összeültek a Cotroceni-palotában, két órán keresztül tárgyaltak, és természetesen nem jutottak eredményre, kedden pedig már Sorin Grindeanu, Kelemen Hunor, Ilie Bolojan és Dominic Fritz ülnek le – online – Nicușor Dan államfővel, hogy megpróbálják valahogy kibogozni azt, amit a román politikai osztálynak három év alatt sikerült kellően összegubancolnia. Elnöki források ezt már egyenesen „utolsó esélynek” nevezik, ami egy 2023-ra vállalt reform esetében azért elég szép teljesítmény. A konfliktus középpontjában jelenleg a költségvetési alkalmazottak fizetése áll, a munkaügyi és a pénzügyi tárca pedig nem tud megegyezni arról, milyen béremelések férnek bele a rendszerbe. Dragoș Pîslaru és Alexandru Nazare álláspontja között továbbra sincs közeledés, miközben a HotNews egyik PSD-s forrása egyszerűen annyit mondott az egészről, hogy „ügy lezárva”, ami különösen megnyugtató mondat akkor, amikor 770 millió euró sorsa függ ettől az úgynevezett lezárt ügytől.
Az egész történet azonban akkor válik igazán mioritikussá, amikor megnézzük, hogyan jutottunk idáig. Az egységes bérezési reformnak eredetileg 2023 júniusára kellett volna elkészülnie, a PNRR elfogadása óta pedig a munkaügyi minisztériumnak négy vezetője volt: Raluca Turcan, Marius Budăi, Simona Bucura Oprescu és Florin Manole. Manole távozása után Dragoș Pîslaru vette át a tárcát, vele együtt pedig ezt a három éve ide-oda tologatott politikai csomagot is. Arról ugyanis természetesen nem volt szó, hogy 2023-ban egyszerűen elfelejtették volna megcsinálni a reformot; ennél azért szervezettebb ország vagyunk, szépen elhalasztották.
A Ciolacu-kormány 2023 végén újratárgyalta a PNRR-t az Európai Bizottsággal, a bérezési reformot áttolták 2025-re, és betették a negyedik kifizetési kérelembe. Aztán jött 2024, a román politika szent tehene, a szuperválasztási év, amikor a PSD és a PNL együtt kormányzott, és egyiküknek sem volt különösebb kedve egy olyan bérrendszerhez nyúlni, amelyből esetleg választók százezrei jöhetnek ki sértődötten, így inkább a szintén PNRR-ben vállalt nyugdíjtörvénnyel foglalkoztak, a bérezési törvény pedig maradt ott, ahol addig is volt: sehol. Aztán 2025 áprilisában Marcel Boloș akkori európai alapokért felelős miniszter bejelentette, hogy újabb mérföldkövek elhalasztását kérik, és az egységes bérezési törvényt lehetőleg áttolnák az utolsó kifizetési kérelembe. Így sikerült egy 2023 júniusára vállalt reformot addig rugdosni az úton, amíg eljutottunk 2026 augusztusának utolsó hetéhez, amikor hirtelen mindenki felfedezte, hogy sürgős lett.
Dragoș Pîslaru július 17-én nyilvánosságra hozott egy törvénytervezetet, amelyet a koalíciós pártok előzetesen nem fogadtak el, ellenben sikerült vele tiltakozásokat és sztrájkokat kiváltani a közszférában. Ezután folytatódtak a tárgyalások, látható eredmény nélkül, miközben Pîslaru és Nazare az Európai Bizottsággal is egyeztetett, amely szintén nem fogadta el maradéktalanul a bemutatott változatokat. A múlt hét végén megszületett egy újabb verzió, annak meg a szakszervezetek nem örültek, vagyis sikerült létrehozni azt a ritka politikai konstrukciót, amellyel nagyjából mindenki elégedetlen, ami azért a román koalíciós politizálásban is figyelemre méltó teljesítmény.
Pedig valamit jövőre mindenképpen kezdeni kell a közalkalmazotti bérekkel. A HotNews értesülése szerint a koalíciós vezetők abban legalább egyetértenek, hogy több évnyi befagyasztás után 2027-ben indexálni kellene a fizetéseket, részben azért is, hogy Románia a szeptemberi felülvizsgálatkor elkerülje a hitelminősítői leminősítést. Vagyis egyszerre kellene pénzügyi fegyelmet mutatni, reformálni egy évek óta politikailag érzékeny és torz bérrendszert, valamilyen béremelést is beilleszteni a képletbe, kielégíteni az Európai Bizottságot, megnyugtatni a szakszervezeteket, összetartani a koalíciót és közben megmenteni 770 millió eurót. Nem irigylésre méltó feladat, csak éppen ezt a feladatot nem augusztus 24-én kapták kézhez, hanem három éve ott hever az asztalon, és időről időre mindenki arrébb tolta, hátha majd a következő miniszter, a következő kormány vagy a következő határidő valamilyen csodálatos módon megoldja helyette.
Nicușor Dan most közvetítőként próbálja az utolsó pillanatban összeterelni azokat a pártokat, amelyeknek már jóval korábban meg kellett volna egyezniük. A Cotroceni-palotában az elmúlt hónapokban több egyeztetést tartottak, az elnök tanácsadói próbálták közelíteni az álláspontokat, most pedig elérkeztünk oda, hogy kedden már maguk a pártvezetők futnak neki még egyszer ugyanannak a falnak. Ezen a ponton pedig érdemes levenni a történetről az összes technokrata díszítést, mérföldkövet, kifizetési kérelmet és PNRR-rövidítést, mert mögöttük valami egészen egyszerű dolog látszik: Románia vállalt egy reformot azért, hogy európai pénzt kapjon, a reform politikailag kellemetlen volt, ezért elhalasztotta, aztán megint elhalasztotta, közben választások jöttek, miniszterek mentek, kormányok változtak, a határidőt újra meg újra arrébb tolták, majd amikor már nem nagyon maradt hová tolni, hirtelen mindenki felfedezte, hogy 770 millió euró van a történet végére kötve.
Most pedig Nicușor Dan kapott néhány napot arra, hogy elnöki mediációval megpróbálja megoldani azt, amit a román pártoknak és kormányoknak három év alatt nem sikerült. Ha sikerül, természetesen mindenki győzelmet hirdet majd, és minden párt megtalálja azt a mondatot, amellyel saját bölcsességének és kompromisszumkészségének eredményeként adhatja el a megállapodást. Ha viszont nem sikerül, kezdődhet a jól ismert bukaresti társasjáték arról, hogy ki miatt veszített Románia 770 millió eurót, és abban valószínűleg sokkal gyorsabban sikerül majd közös álláspontra jutni: természetesen mindenki más miatt.
Ugar
Forrás: HotNews
Kapcsolódó:
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
Porig alázva: 100 nap Tisza Erdélyben
Tarr Zoltán tulajdonképpen saját kormányát – és saját magát – alázta porig, amikor nemcsak leejtette a szappant az erdélyiek főnöke előtt, hanem le is hajolt érte. Mert igaz ugyan, hogy eszközként IS használt minket Viktor Orbán, de ne tegyünk úgy, mintha ez az erdélyi magyarok többségének akaratával szemben történt volna – nem, az erdélyi magyarok többsége akkor is, ma is Viktor Orbán rajongója, és hosszú története van annak, hogy ez miért alakult így, de ennek a történetnek nem az fog véget vetni, hogy Tarr Zoltán bocsánatért esedezik. Az már csak külön fűszer ebben a zagyva csemegeboltban, hogy Tarr Zoltánon kívül csakis RMDSZ-es vezetők voltak jelen az eseményen. Így esett meg az, hogy Tarr Zoltán bocsánatot kért Kelemen Hunortól, vagy épp Péter Ferenctől, Maros megye tanácselnökétől, aminél lejjebb aligha lehet süllyedni, de meggyőződésem, hogy az említett tulipános korifeusok is csak néztek, mint a moziban, mert ekkora önmegalázásra ők sem számítottak, cserébe viszont gondolták, hogy lesz valamiféle üzenet, hogy többet ne lopjanak a magyar adófizetők pénzén megvásárolt médiaintézményeket vagy egyebeket, úgy mint szálloda, repülőtér, sörgyár, de Tarr Zoltán jött, látta őket, és bocsánatot kért.
Călin Georgescu ideges, mert az elmúlt 20 év orosz befolyását vizsgálja az elnök
Van az a pillanat, amikor egy politikus reakciója érdekesebb annál, mint a hír amire reagál. Călin Georgescu esetében most nagyjából itt tartunk: a román elnöki hivatal közölte, hogy készül a régóta ígért jelentés a 2024-es elnökválasztás érvénytelenítésének hátteréről, csakhogy a dokumentum nem áll meg ennél az egyetlen választásnál. Húsz év orosz hibrid műveleteit és befolyását akarják…
Szele Tamás: A Gripen és a Facebook
Nagyjából összegyűjtöttem a várható véleményeket, melyek gang-szerte ismert hangadóktól (tehát gangadóktól), nyugalmazott útkaparóktól, ismert műköröm-szakértőktől és ébredő honfiaktól várhatóak.
Bumm a fejbe: Irán kilőtte az amerikai rakétavédelem „agyát”
Van abban valami egészen huszonegyedik századi, amikor az ember épít egy körülbelül félmilliárd dolláros radart azért, hogy észrevegye a felé repülő ballisztikus rakétákat, majd az ellenség fogja magát, odaküld valamit – rakétát vagy drónt, ezt a mai napig nem sikerült teljes bizonyossággal tisztázni – és kilövi magát a radart.
Putyin nyári hadjárata Európa ellen - a támadások nem teljes listája
Szóval, ez még csak nem is a teljes lista. Nem tudjuk, hány felderítő műveletet nem vettünk észre, hány kibertámadás maradt rejtve a nyilvánosság elől, hány szabotázst könyveltünk el balesetként, hány hamis történet eredetét nem sikerült visszafejteni, és hány olyan művelet előkészítése zajlik most, amelyről csak hónapokkal vagy évekkel később fogjuk megtudni, mi volt. Azt viszont már most tudjuk, hogy a Kreml egyik legfontosabb európai erőforrása nem valamely titkos fegyver, hanem a következmények hiánya. Miközben Ukrajna valódi rakétákat kap valódi városokra, Európa még mindig gyakran úgy viselkedik, mintha a megfelelő válasz egy újabb elemzés, egy újabb diplomáciai tiltakozás és egy újabb gondosan megfogalmazott közlemény volna.