„Bolojan kicsontozása" – Pantazi kíméletlen diagnózisa a román válságról

Cristian Pantazi, a G4Media főszerkesztője letett az asztalra egy olyan véleménycikket, amilyenből a magyar sajtóban is jóval több kéne: nem elemezget, nem méricskél, hanem nevén nevezi a dolgokat. A tézise egyetlen mondatban: ami Romániában zajlik, az a PSD, az igazságszolgáltatás vezérkara és – kapaszkodjunk meg – Nicușor Dan államfő cinkosságával zajló összehangolt támadás a demokrácia ellen, amelynek kiváltó oka a rendszer halálfélelme egy születőben lévő reformista PNL–USR pólustól. Nézzük végig a gondolatmenetét, mert megéri – és még én is hozzáteszem a magam két lejét.

Pantazi szerint a jogállam és a hatalmi ágak szétválasztása Romániában jelenleg zárójelbe van téve (á, ez a zárójel-motívum, kezd nemzeti hagyomány lenni). A vád konkrét: az igazságszolgáltatás fejesei feketelistát írtak, a végrehajtók pedig szállítanak. A leltár önmagáért beszél, és itt Pantazi tényekre mutogat:

• a PNL demokratikus kongresszusát bírósági úton felfüggesztették,

• az USR elnökét, Dominic Fritzet a Legfelsőbb Bíróság elítélte,

• a Bolojan-tábor reformliberálisa, Ciprian Ciucu bukaresti főpolgármester ellen a DNA három nappal a PNL-kongresszus előtt indított büntetőeljárást,

• Ilie Bolojant belerángatták a Bihar megyei idősotthon-botrányba,

• a Bukaresti Törvényszék külön tanácsokat állít fel a civil szervezeteknek,

• a bíróságok pedig közben saját maguknak osztanak fizetéseket és privilégiumokat.

Az elnök szerepe pedig Pantazi olvasatában nem passzív: Dan védi az igazságügyi kartellt, és minden erejével azon van, hogy PNL-szavazatokkal egy PSD által kontrollált kormányt tákoljon össze.

A politikai gyújtózsinór: a 2025 szeptemberi Grindeanu-ultimátum

És itt jön a cikk legerősebb része, a válság genealógiája. Pantazi szerint vissza kell menni tavaly szeptemberig, amikor – alig három hónappal a Ciolacu-kormány okozta gazdasági és politikai romhalmaz eltakarítására alakult PSD–PNL–USR–RMDSZ koalíció születése után – Sorin Grindeanu nyilvánosan megüzente: a PSD felrúgja a koalíciót, ha a PNL és az USR közös jelöltet állít a bukaresti főpolgármesteri székért. Pantazi értelmezésében ez nem a fővárosról szólt (azt a PNL az USR segítsége nélkül is megnyerte), hanem valami sokkal ijesztőbbről a PSD szemszögéből: arról, hogy a Bolojan vezette PNL és a Fritz vezette USR – két, az állam újraalapításáról hasonlóan gondolkodó vezető – valódi Európa-párti szövetséggé áll össze, felkúszik 30 százalék környékére, a PSD pedig lecsúszik 15-17 százalékos „zsanérpárttá", amely már nem ül a hatalom gombjain. A PSD terve ezzel szemben az, hogy a PNL maradjon politikai vazallus, akivel 2028 előtt megcsinálhatja az USL 3-at. Ehhez jöttek a másodlagos tényezők: az energetikai és állami vállalati mini-reformok által megcsípett nagyvállalkozók nyomása, meg a központi pénzcsapok elzárása miatt háborgó helyi bárók, élükön Lia Olguța Vasilescuval.

A Rendszer anatómiája

Pantazi itt megy a legmélyebbre, és itt a legkevésbé óvatos: a PSD szerinte „az igazi Rendszer-párt, a Szekuritáté és az egykori kommunista párt második-harmadik vonalának házasságából született" – köré pedig olyan intézményvezetők gyűltek, akiknek a PNL–USR páros egzisztenciális fenyegetés. Példaként egy reformálatlan SRI-frakciót hoz, amelynek a politikai káosz fenntartása a legjobb biztosíték arra, hogy ne nevezzenek ki civil főnököt a hírszerzés élére (ahhoz ugyanis parlamenti többség kellene). És elejt egy mondatot, amit érdemes kétszer elolvasni: a PSD vezetésének fele és a PNL-puccsisták fele nyilvános önéletrajza szerint formális SRI-kötődésű. Ehhez jön az igazságszolgáltatás csúcsán ülő antireformista csoport Lia Savonea és a CSM bírói szekciója körül. Nicușor Dan pedig Pantazi szerint két félelemből lett kulcsszövetségese ennek a képletnek: fél a felfüggesztéstől, ha a koalícióból kiszorított PSD ad hoc összeáll az AUR-ral, és fél egy erős PNL–USR ellenjelölttől.

Az RMDSZ-fordulat – és ez minket külön érdekel: Pantazi kitér arra a „meglepő húzásra" is, hogy az RMDSZ a Bolojan–Fritz pólus mellé állt. A magyarázata: Kelemen Hunor megértette, hogy a Rendszer beavatkozása a pártja belső döntéseibe átléphetetlen vörös vonal – az RMDSZ létfeltétele, hogy se Bukarest, se Budapest ne nyúljon bele a dolgaiba, tegyem hozzá, ez ékes bizonyítéka annak, hogy a bűnelkövetés pont fordítva van, mint ahogy az álellenzéki sajtó szeretné elhitetni: nem a Fidesz tette korrupttá az RMDSZ-t, igaz, nem is fordítva történt, egyszerűen csak megtalálta zsák a foltját. Amikor Dan és a PSD a PNL feje fölött akarta átnyomni Veștea kinevezését, az az RMDSZ vezetőiben sokkot váltott ki: megértették, hogy ők lehetnek a következők. Na, ehhez képest más fényben ragyog Hunor múltkori, „tegyük zárójelbe a sértődéseket" posztja, nemde? Pantazi olvasatában a mi elnökünk nem megbékélt, hanem megijedt – ami, valljuk be, az RMDSZ történetét ismerve a hihetőbb motiváció.

A „kicsontozás" műveletei

Miután a liberálisok többsége Bolojan mögé állt, az USR és az RMDSZ pedig szolidáris maradt, és a puccsisták kevésnek bizonyultak a Tomac- meg a Veștea-kormány beiktatásához, a Kartell – Pantazi szerint a saját emberei nevezik így, kollégiálisan – elkezdte azt, amit „Bolojan kicsontozásának" hívnak. Az Ilfovi Törvényszék órák alatt, a védekezés jogának biztosítása nélkül függesztette fel a PNL kongresszus-előkészítő belső döntéseit. Aztán a Ciucu-dosszié, három nappal a kongresszus előtt – Pantazi korrekt módon jelzi, hogy a dosszié tartalmát nem minősíti, az Ciucu védelmének dolga, de a politikai üzenetet a PNL-ben mindenki vette, főleg annak fényében, hogy a PSD vezetői és bárói a sajtóban megjelent tucatnyi oknyomozás dacára teljes immunitást élveznek. Aztán Fritz elítélése egy összeférhetetlenségi ügyben, „kisebb vétségért" – a büntetés viszont az, hogy soha többé nem indulhat közhivatalért, ami Pantazi szerint nyilvánvalóan aránytalan, és időzítése is beszédes: épp a cotroceni-i tárgyalások előtt jött, amikor Dan és a PSD USR-szavazatokat remélt leszakítani.

Aztán a bihari idősotthonos DIICOT-akció: példátlan, militarizált deszant csendőrökkel, rendőrökkel, tucatnyi mentővel – akkora erődemonstráció, amilyet a DIICOT nagy drog- vagy embercsempész-hálózatok ellen sem szokott bevetni, itt viszont egy olyan figura ellen vonult fel, aki az állami kórházak által kiebrudalt, végstádiumú betegeket fogadta be. Egy héten át próbálta Ciolacu és a Rendszer-közeli sajtó Bolojant Viorel Pașcához kötni manipulációval és hazugsággal – és Pantazi megjegyzi az elégtételt is: a művelet visszafelé sült el, a közönség PSD- és DIICOT-ellenes reakciója olyan heves volt, amilyen az állami erőszak.

Végül a hab a tortán: a Savonea-csoporthoz közel álló Bukaresti Törvényszék szerdán felfüggesztette a PNL-kongresszus összes döntését. Pantazi szerint ez példátlan a közelmúlt történetében – a bírói hatalom megtagadja egy párttól a jogot, hogy demokratikusan meghozza belső döntéseit és szankcionálja a statútumot megszegő parlamenti képviselőit.

Pantazi szerint a Rendszer most az igazságszolgáltatásban próbálja elérni, ami Dannak a Veștea- és Tomac-manőverekkel nem sikerült: térdre kényszeríteni a PNL-t és szétszakítani az USR-szövetséget. Az eredmény viszont fordított: a két párt radikalizálódik, Bolojan és Fritz megerősödik, a közvélemény haragja nő. A felmérések szerint a PNL–USR pólus már az AUR-t közelíti és messze lehagyta a PSD-t, a vezetői rangsorban Dan lassul, Grindeanu pedig összeomlott – már a saját párttársa, Rogobete és az USR-es miniszter Miruță mögé csúszott.

A záró jóslat pedig fenyegetően hangzik: a PSD, Dan és a mögöttük álló Rendszer politikai bukása megkezdődött és elkerülhetetlen, a társadalom a román probléma részeként azonosítja őket, ők pedig tudják, hogy a politikai semmi vár rájuk – ezért Pantazi a közeljövőben még erőszakosabb válaszcsapásokra számít. Eddig Pantazi. És most a magam két leje, mert a beszámoló műfaja ezt megengedi. A cikk erős, helyenként a publicisztika és a vádirat határán egyensúlyoz – a „Szekuritáté-házasság" genealógiája vagy az SRI-frakciós tézis olyan állítás, amit mi, Romániában élők már tisztán látunk, de az erdélyi magyarok talán kevésbé - viszont, ha a rendszer fullban a Szekura épül, a szeku hatalmával működik, az RMDSZ pedig a rendszer része, akkor az RMDSZ is a Szeku támogatásával működik. ÉS bizony erre nézve már láttunk bizonyító erejű eseteket, hadd ne soroljam fel Neptuntól idáig. A leltár, amit Pantazi összerak – a felfüggesztett kongresszus, az időzített dossziék, az aránytalan Fritz-ítélet, a bihari erődemonstráció –, az mind megtörtént, ellenőrizhető esemény, és a mintázat, amit kirajzolnak, nehezen magyarázható ártatlan véletlenek sorozataként. Ami pedig a legfontosabb: amikor egy román főszerkesztő azt írja le, hogy az uniós partnerek már „az Orbán-féle illiberális állam születésének jeleit" ismerik fel Bukarestben, akkor mi, akik annak eredeti változatát harminc és pár éve éve közelről nézzük, pontosan tudjuk, mire gondol – és azt is, hogy ez a folyamat nem az elején szokott fájni, hanem akkor, amikor már késő. Romániának most még megvan az, ami Magyarországnak 2010 után nem volt: működő ellensúly, szolidáris pártok, dühös közvélemény és sajtó, amelyik időben kiabál. Pantazi cikke pontosan ez utóbbi. Reméljük egyre többen engedjük ki a hangunkat!

Tordai András

Felhasznált forrás: G4Media