Putyin újabb 300 ezer embert küldhet a háborúba – és éppen ezzel kerülhet bajba

Vlagyimir Putyin az őszi orosz parlamenti választás után újabb nagyszabású mozgósítást rendelhet el, amellyel akár 300 ezer katonát próbálhat a frontra küldeni. A Kreml tagadja, hogy ilyen lépésre készülne, az ukrán vezetés és nyugati katonai elemzők szerint azonban az orosz hadsereg veszteségei és a háború folytatásához szükséges emberállomány egyre nehezebbé teszik a jelenlegi rendszer fenntartását. Hamish de Bretton-Gordon volt brit ezredes szerint Putyin számára éppen itt kezdődhet az igazi probléma: a mozgósítás hozhat ugyan újabb százezreket a hadseregnek, de közben olyan orosz társadalmi rétegeket is közvetlenül bevonhat a háborúba, amelyeket a Kreml eddig igyekezett távol tartani tőle.

Volodimir Zelenszkij a napokban arról beszélt, hogy az ukrán értékelések szerint Moszkva a szeptember 18–20. között tartandó parlamenti választás után körülbelül 300 ezer ember mozgósítására készülhet. Az ukrán elnök szerint a folyamat 2027-ben folytatódhat, és Oroszország összességében akár félmillió új katonát is megpróbálhat bevonni a háborúba. Zelenszkij ugyanakkor úgy véli, hogy a Kreml lehetőség szerint továbbra is elkerülné Moszkva, Szentpétervár és más nagy központok lakosságának tömeges behívását, és elsősorban a távoli, szegényebb régiókra támaszkodna.

Ez nem véletlen. Putyin rendszerének egyik fontos belpolitikai teljesítménye az elmúlt években éppen az volt, hogy a háború emberi költségeit rendkívül egyenlőtlenül osztotta el az orosz társadalomban. A hadsereget nagy számban töltötték fel börtönökből toborzott emberekkel, zsoldosokkal, etnikai kisebbségek tagjaival és olyan szegényebb régiók lakóival, akik számára a katonai szolgálatért kínált fizetés a civil életben elérhető jövedelem sokszorosát jelenthette. Így miközben Oroszország évek óta rendkívül súlyos emberveszteségeket szenved Ukrajnában, a moszkvai és szentpétervári középosztály jelentős része továbbra is viszonylagos távolságból élhette meg a háborút.

Hamish de Bretton-Gordon, a brit hadsereg egykori tisztje és az 1. Királyi Harckocsiezred volt parancsnoka a Daily Telegraphban arra figyelmeztetett, hogy egy valóban általános, legalább 300 ezer embert érintő mozgósítás ezt az egyensúlyt boríthatja fel. Putyin megpróbálhatja továbbra is megóvni az oligarchákat és a rendszer közvetlen haszonélvezőit, de ekkora létszámnál már sokkal nehezebb lenne megakadályozni, hogy a háború elérje a nagyvárosi középosztály családjait is. Ha pedig már nem egy távoli köztársaságban élő család fiát, egy börtönből kiengedett elítéltet vagy pénzzel odacsábított szerződéses katonát küldenek meghalni a Donbaszba, hanem a moszkvai család saját gyerekét, a háború társadalmi megítélése is megváltozhat.

Bretton-Gordon a Szovjetunió afganisztáni háborújával von párhuzamot. Az afganisztáni beavatkozás során mintegy 15 ezer szovjet katona halt meg – a HotNews által idézett brit kommentár ennél magasabb, mintegy 18 ezres számot említ –, a hazatérő cinkkoporsók pedig egyre láthatóbbá tették a háború árát a szovjet társadalom számára. A katonák hozzátartozóinak dühe és a háború értelmetlenségének egyre szélesebb felismerése hozzájárult ahhoz a társadalmi nyomáshoz, amelynek közepette a Szovjetunió 1989-ben végül kivonult Afganisztánból.

A volt brit tiszt szerint Putyin most hasonló kockázatot vállalhat. A Kremlnek emberekre van szüksége a háború folytatásához, ám minél több családot érint közvetlenül a mozgósítás, annál nehezebb fenntartani azt a társadalmi szerződést, amely szerint az állampolgár nem avatkozik a politikába, cserébe a hatalom lehetőség szerint nem avatkozik bele végzetesen az ő személyes életébe. Egy behívó azonban már egészen más kapcsolatot teremt a háborúval, mint az esti televízióban bemutatott katonai térkép.

A probléma ráadásul nem oldható meg egyszerűen azzal, hogy Putyin további százezreket önt a frontra. Bretton-Gordon szerint egy hadsereg harcértékét nem pusztán az dönti el, hány embert lehet egyenruhába bújtatni. A frissen mozgósított katonákat ki kell képezni, tisztekkel kell ellátni, fel kell fegyverezni, biztosítani kell számukra a logisztikát, és időt kell adni arra, hogy működő katonai alakulatokká váljanak. A volt brit tiszt az orosz hadsereg jelenlegi állapotát inkább emberdarálóként írja le, ahol a rossz ellátás, a brutális fegyelmezés, a korrupció, az alkohol és a kábítószer-használat, valamint a haláltól való állandó félelem egyaránt jelen van. Beszámolók szerint egyes katonák öncsonkítással próbálnak megszabadulni a frontszolgálattól.

Az időzítés közben különösen érdekessé teszi John Ratcliffe CIA-igazgató váratlan moszkvai látogatását. Az amerikai hírszerzés értesüléseiről szóló beszámolók szerint Oroszország Kalinyingrádban és más területeken már olyan mobilizációs gyakorlatokat hajtott végre, amelyek során azt tesztelték, hogyan képes a katonai infrastruktúra újonnan behívott emberek fogadására, élelmezésére és felfegyverzésére. Ratcliffe éppen akkor érkezett Moszkvába, amikor Washington ezeket a fejleményeket figyeli, miközben amerikai hírszerzési körökben az a lehetőség is felmerült, hogy Putyin valamilyen formában a NATO ellenálló képességét készül tesztelni.

A két esemény között egyelőre nincs nyilvánosan igazolt közvetlen kapcsolat, de a mozgósítás kérdése a Ratcliffe-látogatás lehetséges témái között is megjelent. Bette Sanner, az amerikai nemzeti hírszerzés korábbi helyettes vezetője szerint a CIA-főnök akár olyan figyelmeztetést is vihetett Moszkvába, amelynek lényege nagyjából annyi: Washington látja az orosz előkészületeket, tudja, mire készülhet a Kreml, és jobb lenne, ha nem tenné meg.

Közben magában Oroszországban is megjelentek a mozgósítástól való félelem jelei. A háborút ellenző vagy üldöztetéssel szembesülő oroszokat segítő Kovceg jogvédő projekt alapítója szerint az elmúlt három hónapban körülbelül ötven százalékkal nőtt azok száma, akik az ország elhagyásával kapcsolatban kértek segítséget. Június óta különösen látványosan emelkedett az érdeklődés az áttelepülés iránt. Az orosz vámhatóság augusztus közepén a grúz határforgalom jelentős növekedéséről is beszámolt, bár a közölt számokat a grúz belügyminisztérium vitatta.

Putyin problémája tehát az lehet, hogy ugyanaz a lépés, amely katonailag szükségesnek tűnhet számára, belpolitikailag veszélyessé válhat. Ha nem mozgósít elegendő új embert, egyre nehezebb pótolni az ukrajnai veszteségeket és fenntartani az offenzív műveleteket. Ha viszont százezreket hív be, a háború olyan orosz családok ajtaján is bekopoghat, amelyek eddig legfeljebb az állami televízióból találkoztak vele. Bretton-Gordon szerint ezért a következő mozgósítás akár egészen más következményekkel járhat, mint amilyeneket a Kreml remél. Putyin újabb 300 ezer katonát akarhat a háborújához, de közben létrehozhat több százezer családot is, amelyeknek egyszer csak nagyon személyes okuk lesz feltenni a kérdést, hogy miért kell a fiuknak meghalnia Ukrajnában.

És egy autoriter rendszer számára ez néha veszélyesebb kérdés, mint bármelyik ellenséges hadsereg.

Forrás: HotNews