Brüsszel „elnyomása": beperelte Romániát, mert nem fizeti ki a gyógyszertárakat

Nagy nap ez a mai a szuverenista kommentszekciókban: Brüsszel megint lecsapott a szegény, szabadságszerető Romániára! Az Európai Bizottság az Európai Unió Bírósága elé citálta az országot – hallom már a kórust, hogy diktátum, gyarmatosítás, nemzeti méltóság. Aztán az ember elolvassa, miről is szól a per, és kiderül: arról, hogy a román állam nem fizeti ki időben a román gyógyszertáraknak a román betegek gyógyszereire járó pénzt. Ennyi. Ez az „elnyomás". Brüsszel azért perel, hogy a nagyváradi, kolozsvári, bukaresti patikus megkapja a pénzét, amit az állam a törvény szerint hatvan napon belül köteles lenne átutalni. Nézzük a tényeket, mert azok önmagukban is beszédesek.

A késedelmes fizetésekről szóló 2011-es uniós irányelv szerint az egészségügyi ellátást nyújtó közintézményeknek – így az egészségbiztosítási pénztárnak, a CNAS-nak – legfeljebb 60 naptári napon belül ki kell egyenlíteniük a számláikat. Ehhez képest a Bizottság közlése szerint a román hatóságok saját legfrissebb adatai alapján a gyógyszertárak átlagosan 62–79 nappal a 60 napos határidő lejárta után jutnak a pénzükhöz. Vagyis nem 60, hanem 120–140 nap. És itt jön a lényeg, amit a Bizottság szárazon, de pontosan leír: a román rendszerben a patikák a saját pénzükön veszik meg a gyógyszert a gyártóktól és a nagykereskedőktől, kiadják a betegnek, és utána várják, hogy az állam megtérítse. Magyarán a gyógyszertárak előfinanszírozzák a román közegészségügy gyógyszerellátását – ők hitelezik az államot, kamat nélkül, kényszerből –, miközben a beteg időben megkapja a gyógyszerét. Aztán az állam négy-öt hónapig ül a pénzükön. Egy sarki független patikának ez nem könyvelési apróság, hanem létkérdés: a láncok kibírják, a kicsik belerokkannak.

Nem véletlen, hogy az eljárást is több mint 500 független gyógyszertárat képviselő szövetségek panaszai indították el 2024 áprilisában. És most figyeljük a menetrendet, mert az is tanulságos – arról szól, hogy Brüsszel mennyire nem ész nélkül csapkod. 2024 április: felszólító levél. 2025 február: indokolt vélemény. 2026 január: kiegészítő indokolt vélemény. Két teljes év, három hivatalos figyelmeztetés, három lehetőség a helyzet rendezésére – és csak ezután, negyedik lépésként jött a bírósági kereset, azzal az indoklással, hogy a román hatóságok erőfeszítései „mindeddig elégtelenek" voltak, a késedelem pedig „rendszerszintű és tartós". Ez nem gyarmatosítói önkény, hanem a világ legtürelmesebb hitelezőjének viselkedése. A CNAS persze védekezik: szerintük az eljárás „történelmi helyzetre" vonatkozik, ők 2025 októbere és 2026 áprilisa között felszámolták a régi lemaradásokat, és most naprakészek. Csakhogy ugyanabban a közleményben elárulják azt is, hogy az áprilisi gyógyszerfogyasztás kifizetéséhez jelenleg a szükséges összeg 63 százaléka áll rendelkezésre, a hiányzó 827 millió lejért pedig a pénzügyminisztériumnál kilincselnek, remélve, hogy hó végéig megjön. Fordítsuk le: „naprakészek vagyunk, csak épp hiányzik a pénz több mint harmada, de már kértük". Ez nem cáfolat, ez maga a diagnózis – a rendszer hónapról hónapra, kézi vezérléssel, utolsó pillanatos átutalásokkal él, és amíg ez így megy, a „rendszerszintű és tartós" minősítés bizony ül. És akkor tegyük fel a nagy kérdést:

hogyan jutott ide egy uniós tagállam egészségügye?

Mert a havi gyógyszerszámla 2,4 milliárd lej, az egészségügyi alap kiadásainak közel 40 százaléka – ezt nem egy váratlan meteor okozta, ez évtizedes szerkezeti csőd. Romániának uniós forrásokból kórházakat kellett volna építenie és működő egészségügyet alkotnia – ehelyett a nagy regionális kórházprojektek nemzedéknyi ideje csúsznak, a pénzt pedig, ami az egészségügybe folyt, jelentős részben felemésztette a korrupció, a klientúra és a menedzsmentnek csúfolt pártkáder-elhelyező ipar. Ismerős a képlet? Persze, hogy ismerős: Magyarországon ugyanezt csinálta a szuverenista Viktor Orbán rezsimje – akinek nevét e hasábokon örökké így fogjuk írni –, ahol az uniós milliárdok stadionokká és NER-kastélyokká nemesültek, miközben a kórházakban a vécépapír is adomány. A szuverenizmus gazdaságtana mindenütt ugyanaz: a „nemzeti büszkeség" a kirakatban, a lenyúlt közpénz a raktárban, a beteg meg a folyosón. Ezért kell nagyon pontosan látni, mi történik itt valójában.

Nem Brüsszel nyomja el Romániát – hanem Brüsszel az egyetlen szereplő, amelyik hajlandó beperelni a román államot a román kisvállalkozók és betegek érdekében, amikor a saját intézményrendszere erre képtelen vagy nem hajlandó. A patikusnak nem az EU a problémája, hanem a saját állama, amelyik nem fizet; az EU az, aki két év türelmes levelezés után végre az asztalra csap helyette. Ez az unió igazi, hétköznapi arca, amiről a szuverenista propaganda sosem beszél: egy jogrend, amelyben a tagállam is perelhető, ha nem tartja be a saját polgáraival szembeni kötelességeit. A „brüsszeli diktátum" ebben az esetben szó szerint annyit követel: fizesd ki, Románia, a számláidat. Aki ez ellen tiltakozik nemzeti színekbe csomagolva, az nem a nemzetet védi – hanem a nemfizető államot a megrövidített polgáraival szemben. Úgyhogy köszönjük, Brüsszel. És reméljük, az EU bírósága gyors lesz – mondjuk hatvan napon belül ítél. Csak hogy a román állam is megtudja, milyen érzés.

FORRÁS: az Európai Bizottság sajtóközleménye