Bulgarizálódunk – és az RMDSZ nyomja a gázt

A romániai belpolitikai válság idei kiadása kicsit durvábbra sikerült, mint az eddigiek. Mert eddig az volt, hogy a vérünkbe ivódott balkáni közönnyel vettük tudomásul, hogy bizalmatlansági indítvánnyal megbukott egy kormány, majd jött a másik, hogy esetleg az is megbukjon – de arra is volt már példa kies tájainkon, hogy a kormánypárt buktassa meg saját kormányfőjét. Mindez azonban jó jel is lehetne, ahogy sok esetben az is volt.

Emlékszem, egyszer (?) hallottam Viktor Orbán orosz szolgát dicsekedni azzal, hogy Magyarországon még nem bukott meg kormány idő előtt – ami egyrészt nem volt teljesen igaz, másrészt ez nem dicsőség. Úgy gondolom ma is, hogy ha egy kormány képtelen többséget szerezni maga mögé, vagy pusztán valamiért megbuktatható, és meg is buktatják, akkor egye fene, ennek bele kell férnie a demokráciába. Mert ami ennek az ellentéte, és amit stabilitásként szoktak nekünk eladni, az valójában egypártrendszer, diktatúra, leszegényedés, nyomor – és ezt a menetrendet még senki sem úszta meg a történelemben, Magyarország sem. De most vissza Romániához. Szóval a jelenlegi válságunk akutabb, mint egy hasnyálmirigy-gyulladás, és a kezeletlensége miatt kezd krónikussá válni – csakhogy a politikai osztályunknak van két olyan entitása, amelyik nem akar orvost se látni, nemhogy a szükséges kezelést elvégeztetni. Az örök bajnokokról van szó, a PSD-ről és az ő koalíciós kisegítőjéről, az RMDSZ-ről.

Mindketten úgy ellenzik az előrehozott választást, mintha ettől beköszöntene a világvége. Az RMDSZ, miközben a demokráciaféltést adja elő, valójában éppen padlóig nyomja a gázt, hogy a lehető leghamarabb bulgarizálódjunk. És nem túlzás a szó. Bulgária öt év alatt nyolc parlamenti választást tartott – ez uniós rekord a kormányzati instabilitásban –, jóformán évente járultak az urnákhoz. A háború 2022-es kitörésekor még reformista, Nyugat-barát, ukránpárti kormányuk volt (a Petkov-kabinet), amely aztán még abban az évben megbukott. Hogy aztán mára, 2026-ra Szófia adhassa az új Viktor Orbánt: Rumen Radev volt államfő pártja, a Progresszív Bulgária szerezte meg az abszolút többséget, magát Radevet pedig a Politico név szerint sorolta be Robert Fico és Andrej Babiš mellé, mint „Orbán lehetséges utódját" az EU destabilizálásában. Ha valakinek ez a jövőkép, hát tessék. És még a recept is ugyanaz: blokkolni az Oroszországra kivetett szankciókat, hacsak le nem veszik Kirill pátriárkát a listáról. Ez a húzás egyébként nem valami friss szófiai lelemény – eredetileg Orbán találmánya.

2022 nyarán Magyarország addig tartotta fel az egész hatodik szankciós csomagot (benne a mérföldkőnek számító orosz olajembargóval), amíg a KGB-múltú Kirill pátriárkát ki nem húzták a listáról; a diadalról annak idején épp Szijjártó Péter posztolt büszkén, „vallásszabadságra" hivatkozva. És most jön a fekete komédia: alig ejtette a Magyar Péter vezette új magyar kormány ezt a négyéves vétót, Bulgária máris felkapta. Július 13-án Szófia vétózta meg Kirill (és mellesleg a Lukoil-alapító Alekperov) szankcionálását – Radev pedig gyakorlatilag Orbán szövegkönyvéből olvasott fel, amikor a „több millió ortodox hívőre" hivatkozott.

A tanítvány másol, de ha az Unió ebbe belemegy, és elölről kezdi azt, amit Budapesttel játszott tizenhat éven át, akkor meg is érdemli. Mi annyira nem, szívni fogunk, de ez van. A helyzet viszont Romániában pont fordított: itt nem voltak előrehozott választások, hanem csak sima kormánybuktatások, most viszont senki nem tud, akar vagy képes kormányt alakítani – és az ebből fakadó problémák már az uniós források megérkezését is végveszélybe sodorták, aminek olyan megélhetési válság lehet az ára, hogy a fal adja a másikat. Na jó, para nem kell, mert ez az ország el lesz kormány nélkül is – sőt, szemmel láthatóan jobban, mint a legitim, de semmittevő kormányok alatt –, úgyhogy akkora nagy baj nem vár ránk. Csak épp a demokráciánk perzselődik szét ezen az aszályos nyáron. A helyzet úgy fest, hogy a PNL egy része és az USR egésze szeretné az előrehozott választást, ahogy a nép nagy része is, míg a PSD elnöke, a Bolojant megbuktató, de kormányfőséget nem vállaló Grindeanu azzal hősködik a médiában, hogy ő bizony nem fél a megmérettetéstől – csakhogy suttyomban a választási hatóság elnökét teszi oda, hogy kamuindokokkal magyarázza és manipulálja a népet, miért nem lehetséges előrehozni azt a voksolást, amit amúgy simán meg lehetne tartani akár még ebben az évben is. Az RMDSZ ugyanannak a lemeznek a másik oldalát pörgeti, mint megfáradt DJ egy Dallasba oltott Vibe fesztiválon, miszerint azért nem jó az előrehozott választás, mert:

1. az AUR nyer, és akkor vége a világnak,

2. ugyanaz lenne a felállás, mint most, és nem oldottunk meg semmit.

Az sem zavarja az RMDSZ vezérkarát, hogy a két érv ellentmond egymásnak – de mivel Țuțuianu választásihatóság-elnököt sem zavarja ugyanez, akkor mi miért akadnánk fel holmi, magyar érdekképviseletnek nevezett hazugságokon?

Hunor szerint fegyverszüneti kormányra van szükség, miközben ő maga is beismeri, hogy egy ilyen kormány sem működhetne sokáig – de addig legyen talpon, amíg bejönnek a PNRR-es pénzek. A materializmus élő szövete.

A baj viszont ezzel az, hogy minden egyes nap, amikor eltolják az előrehozott választást, az az AUR-nak kedvez. Na meg, lássuk be, a Bolojan-féle reformista szárnynak is, ami egyaránt jelenti a PNL egy részét és az USR-t. Hogy mennyire komoly ez a reformista szárny, afelől semmiféle illúziónk nincs: Romániában a reformok lassúak és elakadnak, de azért egy kis mozgás is indíthat el lavinákat. Senki sem gondolta volna Laura Codruța Kövesi első kinevezésekor, hogy a fél politikai osztályt sittre vágja majd. Ez a reformista szárny viszont erősödik, miközben a valóság az, hogy az AUR stagnál. Valóban stagnál, és egyelőre nem mutat olyan szintű és ütemű erősödést, amitől Hunorék félnek. A PSD pedig nem fél az AUR-tól, mert az az ő kutyájuk kölyke.

De akkor mitől és miért félnek?

A veszély nagyjából ugyanaz, mint a 2024-ben eltörölt elnökválasztás első fordulója után: a semmiből egy oroszpárti Georgescu került az élre, vele pedig Elena Lasconi vette volna fel a kesztyűt második helyezettként – ami azt is jelenti, hogy nagyon könnyen előfordulhatott volna, hogy Lasconi nyeri meg. Ez a valószínűbb, csakhogy az USR színeiben pályázó hölgy nem tartozott az elitklub tagjai közé, és eléggé komolyan gondolta a demokráciát meg a korrupció elleni harcot. Nehéz kijelenteni, hogy végül azért törölték az első forduló eredményeit, hogy ne Georgescu győzzön – ennél egy fokkal (és pár kilóval) valószínűbb, hogy a rendszer sokkal jobban félt Lasconi győzelmétől. De ezt sem tudjuk bizonyítani, legfőképp azért, mert eddig három államfő (Klaus Iohannis, Bolojan mint ideiglenes, és a jelenlegi Nicușor Dan) ígérte meg, hogy nyilvánosságra hozza a döntés mögött álló indokokat és információkat – de ez azóta sem történt meg.

Jelzésértékű egyébként, hogy azóta a bolgárok maguk „román modellként" emlegetik az érvénytelenített választást – vagyis a mi 2024-es szégyenünk időközben nemzetközi szakkifejezéssé nemesült. Hiába, na, van, amiben tudunk elsők lenni. És íme, 2026 nyarán nemcsak a vízhiánytól és a nagy melegtől tikkadunk, hanem az információhiánytól is, ami köztudottan kikezdi a társadalmi bizalmat. Ha Putyin irányítaná telefonon a PSD-t és az RMDSZ-t, akkor sem lehetne ennyire tökéletesen végrehajtani azt a demokráciarombolást, amit ezek végrehajtanak.

A valóság viszont az, hogy ebből a válságból CSAK előrehozott választással lehet kijönni. Pontosabban: becsületes, demokratikus módon CSAK előrehozott választással – minden egyébre ott a Grindeanu–Hunor páros narratívája és a mocsárban való jelenlegi tobzódás mint alternatíva. A társadalom viszont pont ezt elégelte meg. A jelenlegi politikai osztály 2024-ben kapott még egy esélyt, majd Nicușor Dan megválasztásával egy másodikat, de egyikkel sem akart élni, és ott folytatta volna, ahol 2024 őszén abbahagyta. Ennek az egyenes következménye a mai válság – és ezért nem lehet belőle másként, csakis előrehozott választással kijönni, különben Bulgária lesz belőlünk. Vagy még az sem...

Karczag Anna