Demeter f@szbeszéde: belebukott, amit megúszhatott volna, és megúszta, amibe bele kellett volna buknia

A 2mnews nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen Demeter András István kulturális miniszter (RMDSZ) durva verbális kirohanást tesz. A portál megkereste a minisztert is, majd úgy döntöttek, hogy nyilvánosságra hozzák a felvételt, mivel – lévén Románia Kormányának egy magas rangú méltóságától származik – az alapvető állami prioritásokat illető trágár megnyilvánulás nem csupán sajnálatos, hanem rendkívül súlyos megsértése a politikai etikán túlmenő normáknak is.

A hangfelvételről azt is tudni lehet, hogy a Kulturális Minisztérium egyik irodájában készült 2025 novemberében, ahol Demeter András István a Kulturális Minisztérium alkalmazottainak magyarázza el, hogyan reagált 2012-ben, amikor a Főügyészség (a Romániai Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék melletti Ügyészség, az ország legmagasabb szintű ügyészségi szerve) kihallgatta őt egy korrupciós ügyben – az ügyészség a Radio România-t érintő lehetséges csalást vizsgált a moldovai Radio Chișinău rádióállomás megvásárlásával kapcsolatban; Demeter akkoriban a Román Rádió igazgatója volt.

A hangfelvétel szövege:

„Mondom: Ügyész asszony, játszhat, amennyit csak akar, de ha én megharagszom, akkor most elmegyek – mivel még az igazgatótanácsban vagyunk, mindenki más, aki megszavazta ezt a pénzt, még mindig a rádió vezetésében van –, szépen elmegyünk, értesítjük az oroszokat, eladjuk a rádiót 5 millióért (szerk. megj.: euróért), önöknek nem lesz meg az állítólagos kár, a román állam nyerni fog, profitot termel. És belehúzom a faszomat a nemzeti érdekbe, mert én magyar vagyok! Tehát önöknek szobrot kellene állítaniuk nekem, mert megtettem azt, amit önök nem voltak képesek megtenni, és önök most itt görbe fasszal basznak meg engem!"

Mit mond Demeter?

Demeter megnyilvánulása nem kezelhető sem egyszerű, sem egyszeri nyelvi durvaságként, hiszen azt jelenleg is, hivatalban lévő miniszterként ugyanúgy folytatja, ahogy az ügyész asszonnyal beszélhetett – a hangfelvétel szerint legalábbis. A 2mnews megkérdezte a kulturális minisztert is, aki nem is nagyon tagadta, hogy ő hallható a hangfelvételen:

„Nem tagadom, hogy létezik (szerk. megj.: a felvétel). Emlékszem, a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék melletti Ügyészség ügyéről volt szó: a Radio România megvásárolta a moldovai tőzsdéről a Radio Chișinău állomást, kezdetben a részvények 50%-át vásárolták meg, majd 99%-ig jutottak, és Románia a rádióállomás tulajdonosa lett, amely tovább sugárzott román nyelven. Ez a rádiót érintő visszaélésekről szóló vita volt… Mi (szerk. megj.: a Radio România Igazgatótanácsa) vállaltuk ezt a felvásárlást. Aztán indult egy ügy, amely a román állam esetleges sérelmét vizsgálta, és így esett szó a nemzeti érdekről… Nincs mit tagadnom. Megmondtam az ügyész asszonynak, hogy ha a nemzeti érdek nem számít, mert a nemzeti érdek az volt, hogy Oroszország ne vehesse meg, és az állomás továbbra is román nyelven sugározzon, akkor el lehet adni Oroszországnak, és Románia visszakapja a pénzét. Magyar vagyok, román állampolgár, magyar nemzetiségű, de az adott helyzetben, lényegét tekintve, semmit sem róhatok fel magamnak, mert bel- és külföldön egyaránt Románia érdekeit szolgáltam. Az ügyet 2 év után megszüntették. Tulajdonképpen egy anekdotikus (!!!) elbeszélés volt 2011-2012-ről, amikor az esemény történt… Nem tehetünk egyenlőségjelet egy anekdota és egy személyes álláspont közé, akár civilként, akár hivatalos minőségben hangzott el…"

– nyilatkozta telefonon Demeter miniszter a 2mnews portálnak, majd a szerkesztőségnek küldött levélben is hasonlóképp magyarázkodik.

Az erdélyi magyar sajtó persze szintén felkapta a hírt, különösen azután, hogy Csoma Botond, majd a Szövetség elnöke, Kelemen Hunor is lemondásra szólította fel Demeter Andrást. A Krónika, amely mai napig élvezi az oroszpárti Viktor Orbán kormánya által nyújtott milliárdokból építhető sajtójólétet, nemes egyszerűséggel elfelejtette kommentálni az orosz üzletelésre vonatkozó Demeter-megjegyzést. (Beillesztik Kelemen Hunor közleményét, ebben szerepel.) A Transtelex részletesen beszámol az ügyről, nem felejtve el megemlíteni, hogy Demeter András már korábban is belefutott hasonló ügyekbe, a kulturális szektor egésze lázad ellene, és nemcsak azért, mert a színházigazgatókkal is nagyjából úgyanúgy beszélt – vagy még úgyabban, ahogy az a felvételen is hallható, hanem azért is, mert ő volt az értelmi szerzője annak a törvényjavaslatnak, amely szerint a kulturális élet vezetőit, múzeumigazgatókat, színházigazgatókat stb. politikai irányítás alá vonták volna. Úgyhogy Demeter eddig is hozta a tulipános formáját, mert Erdélyben – tudják ezt kevesen – az iskolaigazgatók kinevezéséhez szükséges az RMDSZ hozzájárulása is – mármint a magyar vidékeken.

Szóval Demeternek már korábban is volt elég vaj a fején, amiért le kellett volna mondania, de akkor még sem a Szövetség elnökének, sem Csoma Botondnak nem tűnt ez sürgősen abszolválandó követelménynek. A sors iróniája, hogy pont egy olyan ügy kapcsán bukik meg most, amiben még talán jó munkát is végzett – a kisinyovi rádió elhappolása az oroszok orra elől valóban szép és nemes cselekedet, bár van egy olyan gyanúm, hogy a pénzszámolásnál csak hajlott maga felé is az az igazgatói kéz, és kötve hiszem, hogy a legfőbb ügyészség csak úgy, hobbiból indított volna eljárást ellene. Abban az időszakban – a 2010-es évek elején, közepén – élte a korrupcióellenes hadjárat fénykorát Románia, ez a Demeter szóhasználatában „igazságszolgáltatás éjszakája" címen jelenik meg.

Hunor Janus-arca

Kelemen Hunor Facebook-posztja, amelyben lemondásra szólítja fel Demetert, maga a csereszabatos Janus-arcúság.

„Nyilvánosságra került egy hangfelvétel, amelyen Demeter András István vállalhatatlan hangnemben beszél a közérdekről, és a magyar identitásáról is úgy nyilatkozik, hogy azzal teret ad közösségünk megbélyegzésének.

A hangfelvételen elhangzott kijelentések elfogadhatatlanok. A mi politikai közösségünkben nincs helye a trágár, közönséges beszédnek, az orosz érdekeltségekkel való felelőtlen viccelődésnek. A magyar identitást pedig senki nem használhatja fel vállalhatatlan kijelentésekre.

Ebben a helyzetben egyetlen járható út van: a miniszter lemondása.

Felkértem Demeter András Istvánt, hogy mondjon le miniszteri tisztségéről. Azt is kérem tőle, hogy kérjen bocsánatot mindazoktól, akiket kijelentéseivel megbántott, közösségünk tagjaitól is."

Szóval Hunor szerint „az orosz érdekeltségekkel való felelőtlen viccelődésnek" nincsen helye az erdélyi magyar politikai közösségben. Ez önmagában egy gyönyörű mondat, amelyet érdemes lassan, ízlelgetve elolvasni, mint egy különösen rossz pálinkát – az ember tudja, hogy valami nagyon nincs rendben, de a pontos problémát nehéz azonnal megfogalmazni.

Nos, segítek. A probléma az, hogy Hunor itt egy olyan morális magaslatra kapaszkodik fel, ahonnan nézve a kilátás – finoman szólva – ellentmondásos. Ismerve a mellbevágó valóságot – hogy azért mégiscsak oroszpárti az erdélyi magyarság tekintélyes része, egy másik tekintélyes része pedig a hasznos idiotizmust súroló sunyi kényelmet választja, és csak egy maroknyi kisebbség maradt meg annál az etikai vonalnál, ami a két világháborút elvesztő magyar nemzethez való tartozás alapján kutyakötelességünk lenne –, hozzátéve mindehhez, hogy Kelemen Hunor egyszer sem tette szóvá Viktor Orbán kirívó és a hazaárulás fogalmát kimerítő oroszbarátságát, mi több, a nemzetvezér Simiont támogató nyilatkozatát is igyekezett szőnyeg alá söpörni, és mindezt úgy, hogy közben az RMDSZ évek óta ebből a politikai konyhából eszi a rántottát, nos, mindezek alapján arra a következtetésre kell jutnom, hogy Hunor szerint a viccelődéssel van a baj. Az orosz érdekeltségeket, a velük való különböző üzletelést komolyan kell venni, az nem lehet tréfa tárgya - a dolog szentséges, nem nevetni való. A felsorolt előzményeket tekintve tehát aligha valószínű, hogy Hunor a háborús agresszor Orosz Föderáció és annak tömeggyilkos Putyin nevű elnöke ellen szólalt volna ilyen formában – sokkal inkább arról van szó, hogy Demeter elkövetett egy politikai illemszegést: hangosan kimondta, amit csendben szokás csinálni.

Ugyancsak értetlenkedve fogadom Hunor azon zárómondatát, hogy Demeter András kérjen bocsánatot közösségünktől – értsd erdélyi magyarok – tagjaitól, amiért kijelentésével megbántotta őket. Ez az a pont, ahol az ember lehuppan a székre és elgondolkodik az emberi természet végtelen rugalmasságán. Tekintve ugyanis, hogy a Szövetség elnökének közleményében nem szerepel az, hogy korábbi kijelentései miatt kellene bocsánatot kérnie – mondjuk a kulturális szektor módszeres megalázásáért, a törvényjavaslat miatt, amely politikai irányítás alá vonta volna a színházigazgatókat, múzeumvezetőket –, így értelemszerűen Hunor szerint erdélyi magyarok százezrei érezték magukat megbántva kizárólag azért, mert Demeter András azt mondta: belehúzom a faszomat a román nemzeti érdekekbe, mert én magyar vagyok.

Nos, Kelemen úr gyakorlatilag nem ezen a világon él, de legalábbis nem Erdélyben. Nem azt mondom, hogy ősi románellenesség bújkál mindannyiunkban – ez azért túlzás lenne, és különben sem szeretem az általánosítást, kivéve, ha igaz –, de azért azt kötve hiszem, hogy székelyek ezrei vonulnának utcára tiltakozni Demeter szavai ellen, miközben „ne bántsd a románt" táblákat emelnének a magasba. Gyakorlatilag nincs olyan eleme a most nyilvánosságra került demeteri kirohanásnak, ami az erdélyi magyarokra nézve bántó lenne, ám korábban annál több ilyet mondott és tett a kulturális miniszter – és korábban egyszer sem merült fel, hogy mondjon le. A kultúra emberei lázadtak, a sajtó cikkezett, a színházigazgatók remegtek – Hunor hallgatott, mint a sír.

A kiszivárgott hangfelvétel önmagában nem is annyira botrányos. A miniszter sztorizgat egy kicsit kollégái előtt, hogy miként keménykedett az ügyészséggel. A sztorit színezi, előadja a bátort, hogy az alkalmazottak is lássák: a főnök kemény gyerek, nem retten meg még az ügyészségtől sem - végül pedig ma este bejelentette lemondását. Közösségünk gyengeségét jelzi, hogy az összes eddigi botrányát, ellenünk elkövetett tettét megúszta, és végül egy kocsmai hangulatú sztorizgatásba bukott bele.

Karczag Anna