Győzött az utca! Romániának nem kell kártérítést fizetnie a verespataki aranybánya miatt

Románia véglegesen megnyerte a verespataki (Roșia Montană) aranybánya miatt indított nemzetközi választott-bírósági pert. A Világbank Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) ad hoc bizottsága november 13-án elutasította a kanadai Gabriel Resources bányavállalat kérelmét, hogy semmisítsék meg a 2024 márciusi ítéletet. A cég a Fehér megyei bányaprojekt meghiúsulása miatt mintegy 6,7 milliárd dollár kártérítést követelt a román államtól, így most egy évtizedes per zárult le, a döntést a Romániát képviselő Leaua Damcali Deaconu Păunescu (LDDP) bukaresti ügyvédi iroda jelentette be pénteken. A határozat ellen nincs további jogorvoslat: Románia nem fizet kártérítést, a Gabriel Resources-nak pedig meg kell térítenie az állam mintegy tízmillió dolláros perköltségét.

A Gabriel Resources 1999-ben szerzett koncessziót Verespatakra, ahol Európa legnagyobb külszíni aranybányáját akarta megnyitni. A projektet a román állami Minvest bányavállalattal közös cégen, a Roșia Montană Gold Corporationön (RMGC) keresztül tervezte végigvinni, amelyben a kanadaiaké volt a többség. A tervek szerint ciántechnológiával termelték volna ki a hegyek arany- és ezüstkészletét, négy hegycsúcsot hordtak volna el, és egy hatalmas ciántartalmú zagytározót építettek volna a völgyben. A beruházás évekig a román környezetvédelmi és civil mozgalom legfontosabb ügye volt, 2013 őszén tízezrek tüntettek Bukarestben, Kolozsváron és más városokban, amikor a Ponta-kormány külön törvénnyel akarta átnyomni a projektet. A tüntetések nyomán a parlament elvetette a törvényt, a bánya pedig soha nem kapta meg a szükséges környezetvédelmi engedélyt. Verespatak 2021-ben a római kori és középkori bányászati emlékei miatt felkerült az UNESCO világörökségi listájára, egyúttal a veszélyeztetett helyszínek közé is.

A Gabriel Resources 2015 júliusában a Kanada és a Nagy-Britannia Romániával kötött beruházásvédelmi egyezményeire hivatkozva fordult az ICSID-hez. Eredetileg 4,4 milliárd dolláros kártérítést követelt, amely a kamatokkal együtt nagyjából 6,7 milliárdra nőtt. A cég azzal érvelt, hogy a román állam politikai okokból akadályozta meg a beruházást, és ezzel megsértette a befektetővédelmi kötelezettségeit. A választott-bíróság 2024. március 8-án minden követelést elutasított, és arra kötelezte a céget, hogy fizesse meg Románia perköltségét. A Gabriel Resources júliusban megsemmisítési kérelmet nyújtott be, a Romania Insider beszámolója szerint azzal érvelt, hogy a bíróság két tagja, Pierre Tercier és Zachary Douglas nem volt független és pártatlan, és nem hozta nyilvánosságra a felekkel, köztük Románia jogi képviselőjével fennálló kapcsolatait. Az ICSID szabályai szerint a kérelem automatikusan felfüggesztette az ítélet végrehajtását, a román állam pedig közben biztosítási intézkedésként lefoglaltatta a Gabriel Jersey leányvállalat RMGC-ben lévő részvényeit a perköltség fedezetéül. A megsemmisítési eljárásba az Európai Bizottság is be akart kapcsolódni, de az ad hoc bizottság 2025 augusztusában ezt elutasította.

Romániát a genfi LALIVE nemzetközi ügyvédi iroda és a bukaresti LDDP képviselte. Az LDDP részéről az ügyet Crenguța Leaua professzor vezette, a csapatban dolgozott Ștefan Deaconu is, a Gabriel Resources-t pedig a White & Case és a Gibson, Dunn & Crutcher amerikai irodák képviselték. Matthias Scherer, a LALIVE partnere szerint megtiszteltetés volt a román népet szolgálni, és nagy elégtétel látni, hogy Románia visszaverte a Gabriel túlzó követeléseit, Leaua a döntést egy tízéves választott-bírósági eljárás megérdemelt lezárásának nevezte. A Gabriel Resources a november 28-án közzétett 2025-ös harmadik negyedéves jelentése szerint súlyos pénzügyi helyzetben van: szeptember végén mindössze 1,7 millió kanadai dollár készpénze volt, 23 millió kanadai dollár kötelezettség mellett, és a működését rendszeres részvénykibocsátásokkal finanszírozta.

A verespataki ítélet az utóbbi évtized egyik legnagyobb nemzetközi befektetői perét zárja le, és Románia számára nemcsak pénzügyi, hanem politikai győzelem is. Jogilag igazolja azt a döntést, amelyet a 2013-as tüntetések után a politika, később pedig az UNESCO-jelölés is megerősített: a bánya nem épülhet meg. Egy hatmilliárd dolláros kártérítés a román költségvetés éves hiányának jelentős részét tette volna ki, éppen akkor, amikor a kormány megszorításokkal próbálja az uniós hiánycél alá szorítani a deficitet.

Győzött az utca

Akárhogy is, Verespatakból még ügy sem lett volna, ha az akkori egyetemi ifjúság nem vonul országszerte az utcákra. Ebből született aztán az „Uniți salvăm Roșia Montană” mozgalom, amelynek egyenes folytatása az „Uniți salvăm România” lett, amikor már nemcsak Verespatak vitte az utcára az embereket, hanem a PSD korrupt kormányzása, Kövesi megvédése a DNA élén és a korrupció elleni harc is. És így erősödött meg a romániai civil szféra, amelynek útját pedig miniszterelnöki bukások fémjelezték. Emlékezzünk csak: a Colectiv tragédiája után milyen gyorsan mondott le Ponta. A tüntető tömeg még a Victoriei térre sem ért be, a miniszterelnöki lemondáson már a tinta is megszáradt. Ugyanez, a verespataki ellenállás nyomán megszületett civil szféra volt az, amely gyakorlatilag pillanatok alatt mozgósította önmagát, amikor Grindeanu, a PSD mostani első embere éjnek idején átnyomta a korrupt PSD-seket mentegetni kívánó kormányrendeletet. Ami, minő meglepetés, még aznap éjjel meg is jelent a Hivatalos Közlönyben, mert vannak országok, és Románia ilyen, ahol a Hivatalos Közlöny munkatársai éjjeli ügyeletet is fenntartanak. Amikor azt mondom, pillanatok alatt mobilizáltuk magunkat, abban semmi túlzás nincs: egy fagyos, mínusz húsz fok körüli februári estén, olyan nyolc óra tájban jött a rémisztő hír, tíz órakor már az ország az utcákon volt, és ott is maradtunk minden este és éjjel, amíg a kormány vissza nem vonta az ominózus rendeletet. Ez ugyanazon a héten volt, amikor Puzsér Budapestre tüntetést hirdetett az orosz befolyás ellen, majd lefújta azt a hidegre való tekintettel.

A nemzetközi pert megnyerő Románia az a Románia, amelyet mi is építettünk. Az a Románia, amely akkoriban az utcákon volt, és amely mostanra megfáradt, eltűnt, és főként csalódott azokban a politikusokban, akiket ő juttatott pozíciókhoz, és akik azt ígérték, hogy majd képviselni fogják a „vreau o țară ca afară” elképzelést, a korrupcióellenességet. Aztán csalódtunk. Csalódtunk Iohannisban, Nicușorban, a Dan Barna-féle USR-ben, aztán az USR-ben úgy általában, aztán az USR pont olyan lett, mint a PSD, amikor saját jelöltjét, Lasconit kinyírta, hogy Nicușornak hajtson. Most pedig nézzük ezt a sok tolvajt és hülyét a parlamentben, ahogy összehoztak egy közel féléves kormányválságot, de még mindig nem értik, mi a baj. Nem véletlen, hogy sokan azok közül, akik akkoriban az utcákon voltak, most az AUR szavazói: egyszerűen ők így intenek be a rendszernek. És ennek a rendszernek tényleg be kell inteni. Most végre sikerült. Ez a győzelem a mi győzelmünk is. Örüljünk hát neki, de főként merítsünk erőt belőle!

Ugar