Hormuz, műtrágya és az ár: jövőre a kasszánál fizetjük ki az iráni háborút

A Kereskedelmi Világszervezet friss figyelmeztetése szerint épp itt csattan az egyik legnagyobb ostorcsapás: a Perzsa-öbölben zajló konfliktus súlyosan megzavarta a globális műtrágya-kereskedelmet, és ez az őszi aratástól a jövő évi élelmiszerárakig mindenen nyomot hagyhat. A héten ráadásul kiújultak a harcok az Egyesült Államok és Irán között, a Hormuzi-szoros forgalma pedig ismét gyakorlatilag leállt.

A Kereskedelmi Világszervezet csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy a karbamid- és foszfátműtrágya-kereskedelem „súlyosan megzavarodott" a Perzsa-öbölben zajló konfliktus következtében. A WTO július 10-én közzétett adatelemzése új számokkal is alátámasztja, mennyire szorítja fojtogató harapófogóba az iráni háború a világ mezőgazdasági ellátási láncait. Az időzítés nem véletlen. Néhány nappal korábban, július 8-án a WTO, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Nemzetközi Energiaügynökség vezetői közös nyilatkozatban jelezték: az öbölbeli kereskedelmi forgalom helyreállása időbe telik – még akkor is, ha az üzemanyag- és műtrágyaárak valamelyest mérséklődtek az év eleji csúcsokhoz képest. Négy nagy nemzetközi intézmény ritkán ad ki közös közleményt; ha mégis megteszik, az általában nem azért van, mert minden rendben megy.

És mintha a sors direkt alá akarna játszani a borúlátóknak: a figyelmeztetés kellős közepén kiújultak a harcok az Egyesült Államok és Irán között, ami a Hormuzi-szoros hajóforgalmát gyakorlatilag leállította. Ezzel veszélybe került mindaz a kevés eredmény is, amit a felek a víziút újranyitásáról szóló, június 17-én aláírt egyetértési megállapodás óta elértek. Az Axios értesülései szerint az iráni hadsereg hétfő este rakétákkal lőtt kereskedelmi hajókra, legalább kettőt el is talált, mire az Egyesült Államok az NPR beszámolója alapján megtorló csapásokat mért iráni célpontokra. Az eredmény a számokban is látszik: a CNBC által idézett Kpler-adatok szerint szerdán mindössze 13 olajszállító tanker kelt át a szoroson, szemben az előző heti napi 33-as átlaggal. Az ENSZ szerint a megújult ellenségeskedés nyomán mintegy hatezer tengerész rekedt hajók százain, az öbölmenti országok pedig készültségben várják az újabb támadásokat.

Érdemes felidézni, honnan indultunk: Irán február végén zárta le először a szorost, és a forgalom azóta sem állt teljesen helyre. Az Al Jazeera által idézett PortWatch-adatok szerint még a júniusi megállapodás után is csak napi 28 hajó haladt át átlagosan – messze a háború előtti szinttől. A lezárás egyébként a hetvenes évek olajválsága óta a legnagyobb fennakadást okozta a világ energiaellátásában.

A műtrágya nem szexi téma – amíg el nem fogy

Az igazi időzített bomba azonban a mezőgazdaságban ketyeg. A globális karbamid-export közel fele a Hormuzi-szoroson keresztül jut a világpiacra, és a februári lezárás pont az északi félteke kritikus vetési szezonjában szűkítette el a kínálatot. A WTO közgazdászai már márciusban jelezték, hogy a konfliktus drasztikusan visszavetette a műtrágya-kereskedelmet, a globális szállítók közel harmadát érintve. A hatás az árcédulákon is látszik: a karbamid ára a háború kitörése óta mintegy 50 százalékkal, tonnánként 700 dollár közelébe ugrott. A Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet júliusi elemzése szerint a háború az energia- és a műtrágyaköltségeket egyaránt megemelte, ami egy újabb globális élelmiszerválság rémét idézi fel. Az intézet arra is rámutat, hogy a legnagyobb bajban a Perzsa-öböl műtrágyájától és földgázától függő országok lesznek, különösen Afrikában és Dél-Ázsiában – vagyis megint azok fizetik meg leginkább mások háborújának az árát, akiknek a legkevesebb tartalékuk van rá. De a gazdagabb fél sem ússza meg. A TD Economics számításai szerint ha az észak-amerikai termelés 2–5 százalékkal visszaesik, az 0,1–0,5 százalékponttal dobhatja meg az élelmiszer-inflációt 2027-ben. Chris Barrett, a Cornell Egyetem agrárközgazdásza az NPR WGLT tagállomásának úgy fogalmazott: a fogyasztók várhatóan szeptember és január között, az aratási időszakban szembesülnek majd magasabb élelmiszerárakkal – bár szerinte a műtrágyaköltség önmagában nem lesz a döntő tényező.

A helyzet pikantériája, hogy a műtrágyapiacon – az olajjal ellentétben – nincsenek nemzetközileg összehangolt stratégiai készletek, így az ellátási zavarokat sokkal nehezebb kezelni. Most, hogy a harcok kiújultak és a szoros jövője megint kérdőjelek erdejébe veszett, a műtrágyaáramlás törékeny helyreállása egy hajszálon függ. És vele együtt jövőre a bevásárlókosarunk tartalma is.

Felhasznált forrás: IMF