Jobb későn, mint soha? Trump átadja az ukránoknak a Patriot licenceit
Donald Trump végül megtette azt, amit már rögtön hivatalba lépése után meg kellett volna tennie: bejelentette, hogy az Egyesült Államok engedélyezi Ukrajnának a Patriot rakéták hazai gyártását licenc alapján. A bejelentés Ankarában, a NATO-csúcstalálkozón hangzott el, Volodimir Zelenszkijjel folytatott tárgyalását követően. Ez első hallásra jó hír. Csakhogy ez a jó hír ezrek halála, városok romba dőlése és hónapokig tartó politikai halogatás után érkezett meg.
Trump ismét úgy próbálja eladni magát, mint aki békét teremt, miközben a valóságban saját késlekedése is hozzájárult ahhoz, hogy Ukrajna légvédelme kritikus állapotba kerüljön. A Patriot-rendszerek és az elfogórakéták hiánya nem tegnap jelentkezett. Kijev hónapok óta figyelmeztette nyugati partnereit, hogy a készletek kimerülőben vannak, az orosz rakéta- és dróntámadások intenzitása pedig folyamatosan nő. Az elmúlt napokban Kijev már odáig jutott, hogy egyetlen egy orosz ballisztikus rakétát sem tudott elfogni. Nem azért, mert az ukrán légvédelem kezelői hirtelen elvesztették volna a képességeiket, hanem azért, mert egyszerűen nem maradt elegendő légvédelmi eszközük. A Patriotok nem varázslattal működnek: ha elfogynak az elfogórakéták, a világ egyik legjobb légvédelmi rendszere is csupán néhány tonna acél és elektronika. Pontosan ezt használta ki Oroszország. Moszkva tudta, hogy a nyugati politikai bizonytalanság, Washington belpolitikai játszmái és Trump kivárása olyan időablakot nyitnak, amelyben az ukrán városok lényegében védtelenné válhatnak a ballisztikus rakétákkal szemben. Most pedig Trump úgy áll a kamerák elé, mintha ő lenne a megmentő. Pedig nem az.
Ha ezt a döntést hónapokkal, vagy akár egy évvel korábban meghozzák, Ukrajna ma már saját gyártósorokon készíthetné a Patriot-rakéták egy részét, fokozatosan csökkentve kiszolgáltatottságát a nyugati készleteknek. Nem kellene minden egyes elfogórakétáért könyörögnie, miközben Oroszország éjjelente százszámra indít drónokat, cirkálórakétákat és ballisztikus fegyvereket. A háború egyik legkegyetlenebb törvénye ugyanis az idő. Amit ma nem szállítanak le, az holnap már életekbe kerül. Amit ma politikai megfontolásból visszatartanak, az holnap egy lakóház, egy kórház vagy egy iskola romjai alatt válik véres valósággá.
Trump most egy olyan döntést jelentett be, amely valóban erősítheti Ukrajna hosszú távú önvédelmi képességeit. Ezt nem érdemes vitatni. De ugyanilyen fontos kimondani azt is, hogy ez a döntés fájdalmasan későn érkezett, mert a lerombolt városokat nem lehet sajtótájékoztatókkal újjáépíteni.
ez a hír vélhetően frissülni fog újabb részletekkel, nézz vissza később is!
Forrás: G4Media
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
Az orosz „atombomba”, amely nem létezett – Kisinyov szétverte Moszkva Cobasna-legendáját
Van Transznisztriában, alig néhány kilométerre az ukrán határtól egy szovjet lőszerraktár, amelyről több mint húsz éve azt mesélik Moldovának és a nagyvilágnak, hogy ha az egyszer felrobban, akkor nagyjából vége mindennek. Hiroshima, földrengés, regionális ökológiai katasztrófa, tízezrével veszélyeztetett emberek – az évtizedek során minden előkerült, ami egy rendes apokalipszishez szükséges,…
Anatol Șalaru: Oroszország káoszt akar teremteni Európában, és ehhez a szabotázstól sem riad vissza
Vitalie Cojocari vendége volt Anatol Șalaru, Moldova korábbi védelmi minisztere, akivel az orosz hibrid hadviseléstől és az Európában végrehajtott vagy előkészített szabotázsakcióktól kezdve a cobasnai lőszerraktáron és egy esetleges újabb orosz mozgósításon keresztül egészen az ukrajnai háború katonai és belpolitikai helyzetéig jut el a beszélgetés. Șalaru több ponton keményen fogalmaz, és az…
Menekülnek Szerbiából az újságírók
Aleksandar Vučić Szerbiájában lassan nem az a kérdés, hogy szabad-e kellemetlen dolgokat írni a hatalomról, hanem az, hogy mennyibe kerül annak, aki megteszi. Nyolc nemzetközi sajtó- és jogvédő szervezet augusztus 21-én közös figyelmeztetésben számolt be arról, hogy az országban az elmúlt hónapokban tovább romlott az újságírók helyzete: megszaporodtak a halálos és szexuális erőszakkal fenyegető…
Ana Birchall a CCR-bíráknak: adjátok vissza a 12 ezer eurós szabadságpénzt!
Birchall külön oda is szúr az öt bíróból álló többségnek, akiket „az öt nagyszerűnek” nevez, és lényegében a saját indoklásuk nyelvezetét parodizálva vezeti le, miért nem panaszkodhatnának retroaktivitásra. A javaslat természetesen elsősorban politikai és jogi fricska, nem pedig kész jogszabálytervezet, és Birchall valódi célja éppen az ellentmondás bemutatása: ha a CCR által felállított elv valóban olyan kifogástalan, amilyennek a többségi indoklás állítja, akkor annak működnie kellene akkor is, amikor nem Dominic Fritz mandátumáról, hanem az alkotmánybírák saját pénzéről van szó, mert jogállamban az elveknek van egy meglehetősen kellemetlen tulajdonságuk: nem csak akkor érvényesek, amikor nekünk kedveznek.
Kelet-Európa pénzzel próbálja maradásra bírni az amerikai katonákat
A keleti NATO-országok idegessége ráadásul nem valamiféle elméleti félelem attól, hogy Trump egyszer talán rossz lábbal kel fel, mert az amerikai katonai jelenlét csökkentése már folyamatban van. A Reuters július közepén arról számolt be, hogy Washington csendben visszavágta katonai jelenlétét Kelet-Európában, különösen a Baltikumban, és egy Lengyelországba tervezett jelentős amerikai csapatrotációt is váratlanul töröltek. Észtország védelmi minisztere szerint az országban állomásozó amerikai erők létszáma jelentősen csökkent, ami érthetően nem váltott ki különösebb ünneplést azokban az államokban, amelyek földrajzi helyzetükből adódóan Oroszországot nem csak külpolitikai tanulmányokból ismerik.