Kompromittáltak kormánya: éjszakai szavazásra készül a román parlament

Kevés kormányalakítás érintette ennyire érzékenyen az ország közvéleményét az utóbbi évtizedekben, mint a most bemutatott Veștea-kabinet, amelynek névsorát olvasva az embernek önkéntelenül is az a benyomása támad, hogy nem annyira a szakmai alkalmasság, mint inkább a pártlojalitás, a kölcsönös kiszolgáltatottság és a gondosan elosztott zsákmány elvei szerint állították össze azt a listát, amelyet az úgynevezett, ám valójában már csak papíron létező koalíció (gy.k.: a 2025-ös kormányalakításkor megkötött PSD-PNL koalíciós szerződést hivatalosan még senki sem mondta fel!) végül a parlament elé terjesztett.

A legmegdöbbentőbb kinevezés kétségkívül Marian Neacșué, aki jogerős büntetőítélettel a háta mögött – érdekkonfliktus miatt ítélték el, majd rehabilitálták – foglalja el Románia egyik legérzékenyebb és legtöbb hatalommal felruházott kormányzati tisztségét, a belügyminiszteri széket, amelyet miniszterelnök-helyettesi pozíció is kísér, és amelyet előtte senki sem töltött be hasonló jogi előélettel: ő tehát az első jogerősen elítélt belügyminiszter az ország történetében, ami nem csupán botrány, hanem precedens, és mint ilyen, üzenet is mindannyiunknak arról, hogy ebben az országban immár ez is lehetséges.

A doktori fokozatokkal kapcsolatos ügyek terén sem marad adós a kormány, hiszen legalább három miniszterjelölt esetében komoly és jogerősen megállapított, vagy legalábbis alaposan dokumentált plágiumgyanú áll fenn: Ionuț Vulpescu, a kulturális tárca várományosa véglegesen elveszítette doktori címét, miután kiderült, hogy a „munka erkölcsi értékéről" írott értekezését plagizálta – és az az irónia, hogy valaki éppen a munkáról és az erkölcsről ír disszertációt mások szellemi termékének jogosulatlan felhasználásával, szinte már önmagában is felér egy politikai önjellemzéssel.

Radu Marinescu igazságügyi miniszterjelölt esetében a Pressone vizsgálata alapján doktori értekezésének több mint fele bizonyult plagizáltnak, ami különösen figyelemreméltó annak fényében, hogy éppen az igazságszolgáltatás felügyeletére szánják azt a személyt, aki saját tudományos munkájában sem tartotta szükségesnek a szellemi tulajdon tiszteletben tartását.

Sorin Cîmpeanu, a védelmi tárca jelöltje, 2022 szeptemberében mondott le az oktatási miniszteri posztról egy plágiumbotrány kellős közepén – miután azzal vádolták, hogy más szerzők korábban kiadott egyetemi tananyagából vett át oldalakat megfelelő hivatkozás nélkül –, és bár akkor visszautasította a vádakat, mégis azzal indokolta lemondását, hogy az oktatási projekteket és a kormány hírnevét kívánja megvédeni, ami után most, néhány évvel később, a védelmi minisztérium élére jelölik, mintha az eltelt idő minden korábbi körülményt feledtetett volna.

A legjövedelmezőbb tárcák elosztása sem a véletlenre lett bízva, hanem a koalíción belüli erőviszonyokat tükrözi pontosan és kendőzetlenül: a Közlekedési Minisztérium élére Cristian Pistol kerül, akit Hubert Thuma bizalmi emberének tartanak, a Fejlesztési Minisztériumba Romeo Lungu érkezik Marcel Ciolacu pártfogoltjaként, a PNL puccsista szárnya pedig négy tárcát és magát a miniszterelnöki széket is megszerezte Adrian Veștea személyében, miközben Alina Gorghiu tárca nélküli miniszterelnök-helyettesként képviseli ugyanezt a tábort a végrehajtó hatalom csúcsán.

Ez nem koalíciós kormány a szó klasszikus értelmében: ez egy gondosan megtervezett zsákmányfelosztás, amelynek logikája szerint nem az számít, ki a legalkalmasabb egy-egy tárca vezetésére, hanem az, ki kinek az embere, ki kinek tartozik, és ki kivel szemben kiszolgáltatott – mert aki kompromittált, az kezelhetőbb, aki lekötelezhető, az megbízhatóbb, és aki nem mer ellenkezni, az a legjobb szövetséges.

Felvetődik a kérdés, amelyet sokan feltesznek, de kevesen mernek megválaszolni őszintén: hogyan jutottunk idáig, és miért tűri ezt az ország? A válasz kényelmetlen, de kimondható, mégpedig az, hogy a választópolgárok fáradtak – fáradtak a bizonytalanságtól, a válságtól, az egymást követő botrányoktól –, és abban a pillanatban, amikor valaki elegendő ideig fenntartja a káosz érzetét, majd hangosan hirdeti a stabilitást, a szavazók jelentős része hajlamos inkább a rendet választani, mint az elveket, inkább a megszokott rosszat, mint az ismeretlen jobbat, és ez az a számítás, amelyre a mostani koalíció is alapoz, és amely – legalábbis egyelőre – bevált. Valahol az Orosz Föderációban pedig valaki vigyorogva kibont egy pezsgőt...

FORRÁS: G4Media