Mesterséges intelligencia vagy felmondólevél? Megérkezett a digitális darwinizmus

Hölgyeim és uraim, van egy szám, amelyen érdemes egy pillanatra elidőzni: 99. Pontosan ennyi százaléka a Mercer tanácsadó cég által megkérdezett 825 felsővezetőnek számít arra, hogy a mesterséges intelligencia 2028-ig legalább részleges létszámleépítéshez vezet a saját vállalatánál. Nem 70, nem 85, hanem 99 – ami statisztikailag azt jelenti, hogy a fennmaradó 1% valószínűleg félreértette a kérdést, vagy nem akart kellemetlen lenni.

A számok egyébként önmagukért beszélnek. A megkérdezett vezetők 98%-a fontolgat szervezeti átalakítást ugyanebben az időszakban, 65%-uk pedig úgy véli, hogy munkavállalóik 11-30%-át az AI miatt át kell majd helyezni vagy átképezni. A felmérés 825 felsővezetőre és 1650 HR-vezetőre terjedt ki világszerte, tehát nem egy szűk, elfogult mintáról van szó. Aki pedig azt gondolta, hogy a pályakezdők legalább biztonságban vannak, annak van egy rossz hírem. A 22-27 éves friss diplomások épp azokat az adminisztratív, elemzési és operatív belépő pozíciókat látják eltűnni, amelyeken keresztül korábban be lehetett jutni a vállalati világba – mert ezek az egyszerűbb, rutinszerű feladatok az elsők, amelyeket az AI pillanatok alatt átvesz. Az Oliver Wyman külön felmérése szerint azon vezérigazgatók aránya, akik junior pozíciók csökkentését tervezik, egyetlen év alatt 17%-ról 43%-ra ugrott. A módszer sem erőszakos: nem tömeges elbocsátással, hanem egyszerűen azzal oldják meg a dolgot, hogy elzárják a csapot a pályakezdő felvételek előtt. Senkit sem rúgnak ki – csak nem vesznek fel senkit helyette.

És akkor jön a Gallup, a maga hideg egyszerűségével.

Több mint 23.000 amerikai munkavállalót felölelő júniusi felmérésük szerint azok a tech szektorban dolgozók, akik havonta kevesebb mint egyszer használnak mesterséges intelligenciát, 18%-os előre jelzett elbocsátási valószínűséggel néznek szembe. A rendszeres AI-felhasználóknál ez a szám 6%. Háromszoros különbség, amely az életkor, az iskolai végzettség és az ágazat szerinti kontroll után is megmarad – azaz nem arról van szó, hogy az AI-t kerülők egyébként is gyengébb munkavállalók lennének. Az AI nem használata önmagában kockázati tényezővé vált, függetlenül minden mástól.

Ami pedig a valóságot illeti: a Challenger, Gray & Christmas állásközvetítő cég adatai szerint a munkáltatók 2026 májusában 97.000 elbocsátást jelentettek be – ez a legmagasabb májusi szám 2020 óta –, és az esetek 40%-ában a mesterséges intelligenciát jelölték meg elsődleges okként. Eközben a Mercer-jelentés egy morálválságot is feltárt: a munkavállalók mindössze 44%-a érzi jól magát a munkahelyén, szemben a 2024-es 66%-kal, ami már a járvány idején mért szintek alá is esett. Az AI miatti állásféltők aránya pedig 28%-ról 40%-ra ugrott.

Van azonban egy apró, de nem elhanyagolható részlet, amelyet a Tom's Hardware fogalmazott meg a legtalálóbban az eredmények elemzésekor: a vezetők egy olyan AI-jövőért bocsátanak el embereket, amely még nem igazán érkezett el. Az Európai Központi Bank tanulmánya ugyanis nem talált egyértelmű különbséget a munkahelyteremtés vagy -leépítés terén az AI-t intenzíven alkalmazó és azt mellőző cégek között. Tehát a pánik valós, az elbocsátások valósak, a munkavállalói moráldepresszió valós – csak épp a termelékenységnövekedés, amelynek nevében mindez történik, egyelőre kevésbé az.

Felhasznált források: Toms Hardware, Let's Data Science, Finance Yahoo, Nace Web