Német félelemek: Washington megsértődik, ha máshol vesznek fegyvert

A német védelmi minisztérium szerint Berlin az amerikai kapcsolatait és saját hadiipari megrendeléseit is kockára teheti, ha túl gyorsan szokik le az amerikai fegyverekről. Washington közben már lekötött szállítások csúszásáról értesíti európai szövetségeseit, Ukrajna pedig olyan Patriot-rakétákra vár, amelyekért a partnerei már fizettek. Berlinnek most azt kell kiszámolnia, meddig drágább megsérteni a beszállítót, mint továbbra is tőle függeni.

A POLITICO által megszerzett belső értékelés a Bundestag védelmi bizottságának november 4-i ülésére készült, amelyen az amerikai–német katonai együttműködésről tárgyaltak. A tárca szerint Washington már azt is rossz szemmel nézi, amikor Berlin nyilvánosan a fegyverbeszerzési önállóságról beszél, egy gyors irányváltás pedig veszélybe sodorhatja a német cégek részvételét amerikai fegyverprogramokban. Az F–35-ös vadászgép jó példa arra, miért több ez egy bevásárlólistánál. Németország vevő, de közben a Rheinmetall a németországi Weezében a gép törzsének középső szakaszát gyártja az amerikai Northrop Grumman megrendelésére. Az amerikai kötődés tehát ott van a német gyárban is, miközben a Bundeswehr az F–35-ösök mellett Chinook szállítóhelikoptereket és Patriot légvédelmi rendszereket is vásárol az Egyesült Államoktól.

A SIPRI szerint 2021 és 2025 között az Egyesült Államok adta a német nagyfegyver-import volumenének 37 százalékát. Az Európai Bizottság azt szeretné, ha 2030-ra a tagállamok a védelmi beszerzési költségvetésük legalább felét Európában gyártott termékekre költenék, de ehhez olyan eszközökből is kellene elegendőt gyártani, amelyekre már most szükség van. Az iráni háború miatt Washington több európai országnak előre jelezte, hogy késhetnek a már lekötött szállítások, Volodimir Zelenszkij októberben azt mondta, hogy a Pentagon az Ukrajnának szánt, a szövetségesek által már kifizetett rakéták átadásával is késlekedik. Marco Rubio elismerte, hogy a Patriot-elfogórakéták szállítása csúszhat, de szerinte az Egyesült Államoknak előbb arról kell gondoskodnia, hogy a saját támaszpontjai védelmére is maradjon elég rakéta.

Berlin tavaly tavasszal már végigvette, mit jelent ez a függés egy olyan eszköznél, amelyet egyszer megvesznek, aztán évtizedekig üzemben kell tartani, akkor az F–35-ösök állítólagos távoli kikapcsolója körül támadt vita. A Pentagon cáfolta, hogy volna ilyen kapcsoló, a pótalkatrészek, a szoftverfrissítések és az adatkapcsolat viszont nagyon is valós kérdések. Idén májusban, amikor a Pentagon bejelentette, hogy mintegy ötezer katonát vonna ki Németországból, a Biden idején tervezett amerikai Tomahawk-zászlóalj telepítése is bizonytalanná vált. Júliusban Friedrich Merz már arról beszélt, hogy Németország maga venne amerikai Tomahawkokat és hozzájuk indítóállásokat, így a rakéták német kézbe kerülhetnének, a beszerzéshez viszont továbbra is Washington jóváhagyása kell.

Ukrajnában októberben ennél kézzelfoghatóbb volt a lecke. A Starlink katonai változatánál, a Starshieldnél bevezetett sebességkorlát miatt a gyorsan mozgó terminálok elveszítették a kapcsolatot, ami egyes orosz támadódrónok elfogását is megnehezítette. Kijev október 24-én közölte, hogy a szolgáltatás helyreállt, de arról továbbra is eltérnek a beszámolók, ki rendelte el a korlátozást. Berlinben érthető, ha egyetlen hét alatt senki sem akarja szétbogozni az évtizedek alatt összenőtt hadiipari kapcsolatokat, csakhogy minden új beszerzésnél érdemes volna a vételár mellé odaírni azt is, ki küldi majd az alkatrészt, ki adja a frissítést, és ki dönti el, hogy megérkezik-e a következő rakétaszállítmány. Az ukránoknak ezeket a kérdéseket már támadás közben kellett feltenniük.

Ugar