Örök élet, román módra – 15 ezer halott várta a választási értesítőt

Van egy jó hírem: Romániában megtalálták az örök élet titkát. Nem csak Székelyföldön, nem a csodagyógyászoknál, hanem a választási névjegyzékben. Ott ugyanis az ember nem hal meg soha – legfeljebb a családja, a szomszédai és az anyakönyvi hivatal tud róla, de a Registrul Electoral, a román állam hivatalos választói nyilvántartása hűségesen őrzi tovább, évtizedeken át, szavazásra jogosult honpolgárként.

Az AEP új vezetője, Adrian Țuțuianu utasítására egy hónap alatt leellenőrizték a nyilvántartásban szereplő több mint 152 ezer 90 év feletti választópolgárt. Az eredmény: 15.400 embert töröltek, mert régóta halottak voltak, további 17 ezerről pedig alaposan gyanítható ugyanez, csak épp nincs róla igazoló dokumentum – ők egyelőre maradnak, mondhatni adminisztratív limbóban, se élve, se törölve.

A részletek pedig már a mágikus realizmus műfajába tartoznak.

A Teleorman megyei Orbeasca községben januárban 41 százévesnél idősebb választó szerepelt a listán. Amikor a megyei kirendeltség felszólítására a polgármesteri hivatal végre belenézett a saját anyakönyveibe, kiderült: a nagy részüknél ott volt a halotti bejegyzés. Ugyanabban a hivatalban. Csak épp senki nem vette a fáradságot, hogy a két nyilvántartást összeolvassa. Az anyakönyves kolléga őszinte értetlensége mindent visz:

„Én nem tudom, miért nem törölték őket eddig."

Hát, kedves nem-kolléga, mi sem tudjuk, de van egy tippünk, és a tipp neve munkavégzés.

A Temes megyei Gottlobban még szebb a kép: 39 nyilvántartott százéves, az ország legmagasabb centenárius-aránya – a valóságban pedig egyetlen egy él közülük, egy 101 éves sváb néni. Gottlob tehát papíron Európa leghosszabb életű települése, a gyakorlatban meg egy átlagos bánsági falu, ahonnan a svábok még Ceaușescu alatt kivándoroltak, aztán Németországban, Amerikában csendben meghaltak – csak ezt a román államnak elfelejtették bejelenteni. Micsoda tapintatlanság.

„Mi, a román állam, nem tudjuk, hány román állampolgár halt meg külföldön."

Nem költői túlzás – szó szerint így működik, és ebben pont nincs semmi rendkívüli, mégha viccesen fel is akarunk háborodni, ugyanis az államok között nincs cserebere, ami az elhalálozási névsort illeti, sok helyen nem is tudja a fogadó állam, hogy az elhunytnak volt más állampolgársága is. Ebbe a nagy leleplezésbe futott bele egyszer (egyszer?) az erdélyi magyar sajtó is, amikor elvakult antiorbánizmusuk miatt olyan cikket rittyentettek a halott erdélyi szavazókról, amiben minden érzelmi manipulációs trükk jelen volt, csak épp a szakmaiság nem.

Persze Romániában létezik erre módszer, elvileg. Az elvileg pedig itt nagyon fontos kifejezés:

A külföldi haláleseteket az 1. kerületi polgármesteri hivatalnál kell anyakönyveztetni, de csak az örökösök kérésére, akik jellemzően akkor fáradnak be, ha van mit örökölni. Nincs hagyaték? Akkor nincs bejelentés, nincs törlés, és a megboldogult ott marad a névjegyzékben, választásra jogosultan, akár az idők végezetéig. A gottlobi polgármester a saját szomszédját nem tudja töröltetni, aki még Ceaușescu idején emigrált Amerikába és ott halt meg – kérte a prefektúrát, a kormányt, az anyakönyvi hatóságot, mindenkit. Semmi. Minden választási ciklusban ugyanaz a beszélgetés, ugyanaz az eredmény. És akkor még ott vannak a moldovai meg ukrajnai kettős állampolgárok tízezrei, akikről a román állam Țuțuianu bevallása szerint szintén „nem tud semmit".

Külön ínyencség a felelősök reakciója. Țuțuianu a megyei kirendeltségek 220 alkalmazottját okolta – „ha rendesen dolgoztak volna, nem lennének ilyen helyzetek" –, mire az érintettek spontán tiltakozásba kezdtek. Értsük meg őket: éveken át senki nem szólt, hogy a névjegyzék karbantartása tényleg a névjegyzék karbantartását jelenti. A Teleorman megyei kirendeltségen a G4Media kérdésére – miért nem ellenőrizte senki éveken át az adatokat? – a válasz a klasszikus: „Hívja a központot, nem adhatok információt." A központ meg a kirendeltségeket hibáztatja.

A kör bezárult, felelős nincs, csak 15.400 halott választópolgár van. Volt. Már törölve.

És most jöjjön a kérdés, amit mindenki feltesz, és amit mi is felteszünk, csak – szemben egyes politikai vállalkozókkal – a válasszal is elszámolunk: szavaztak-e ezek a halottak 2024-ben és 2025-ben? Mert emlékezzünk, mi minden zajlott, amíg ez a 15 400 lélek a névjegyzéket díszítette: 2024-ben elnökválasztás (majd annak megsemmisítése), parlamenti választás, 2025-ben megismételt elnökválasztás – csupa olyan esemény, amely körül azóta is ipari mennyiségben termelődik az „ellopott választás" mitológiája. Nos, a korrekt válasz: azt, hogy a névjegyzékben halottak szerepeltek, most már tényként tudjuk. Azt, hogy a nevükben bárki szavazott volna, ez a vizsgálat nem állítja, és nem is bizonyítja. A felfújt névjegyzék önmagában nem csalás, mert ahhoz valakinek meg is kellene jelennie a halott nevével és irataival a szavazókörben, ami már bűncselekmény, és aminek nyomát az AEP-ellenőrzés nem tárta fel - szinte hallom az áljogászkodók és morálólfaszt emlegetők kétségeit. Azonban a felfújt névjegyzék garantáltan csinál valamit: torzítja a részvételi statisztikát (a halottak ugyanis makacsul távol maradnak az urnáktól, lefelé húzva a részvételi arányt), és – ez a fontosabb – tálcán kínálja a gyanút. Mert egy olyan országban, ahol a fél közélet választási csalást kiabál, a másik fele meg összeesküvés-elméletet, az állam a lehető legrosszabbat teszi, amit tehet: hagyja, hogy a névjegyzékben tizenötezer halott üljön, és mindenki azt vetítsen bele, amit akar.

A jelen történet vége tehát felemás. Egyfelől dicséret illeti Țuțuianut, mert évtizedek után valaki végre kinyitotta ezt a szekrényt, és vállalta, hogy csontvázak dőlnek ki belőle – szó szerint. Másfelől a szekrény többi polca még érintetlen: a 90 év alatti halottakat még senki nem számolta össze, a külföldön elhunytakról továbbra sincs adatcsere, és a megoldás – államközi megállapodások, működő anyakönyvi adatkapcsolat – a „majd a következő kormánnyal" kategóriában parkol. Addig marad a román választási névjegyzék, amely egyszerre demográfiai csoda és közigazgatási szégyen: az egyetlen hely a világon, ahol a bánsági svábok még mindig teljes létszámban jelen vannak.

Nyugodjanak békében.

Felhasznált forrás: G4Media