Oroszország támad, Európa pedig továbbra is megbeszéli, hogy Oroszország támad

Van az európai diplomáciának egy egészen különleges képessége: amikor már a sokadik orosz drón repked NATO-határok környékén, amikor GPS-jeleket zavarnak, kritikus infrastruktúrát térképeznek fel, kibertámadások követik egymást, és lassan külön dosszié kellene ahhoz, hogy számon tartsuk az Európában történt szabotázsakciókat és azok előkészítését, akkor összeülünk, majd határozottan megállapítjuk, hogy bizony egyre több a drón, és általában véve is aggasztóan sok a hibrid tevékenység. Valahol itt tartunk most is.

Nicușor Dan román államfő hétfőn részt vett az Ukrajnát támogató úgynevezett Tettre Készek Koalíciójának újabb egyeztetésén, amelyen az ukrán biztonsági garanciák mellett szóba került a NATO határainál megszaporodó drónincidensek ügye, Oroszország egyéb hibrid műveletei, valamint a fekete-tengeri hajózási és kereskedelmi útvonalak biztonsága is. A román elnök beszámolója szerint a résztvevők az Ukrajnának nyújtandó „robusztus biztonsági garanciák” keretének kidolgozását is folytatták, Dan pedig ismét leszögezte, hogy Bukarest egy igazságos és tartós béke eléréséig támogatja Ukrajnát, fenn kell tartani az Oroszországra nehezedő nyomást, az ukrán civil lakosság elleni legutóbbi orosz támadásokat pedig felelőtlenségnek és kegyetlenségnek nevezte.

Mindez rendben is volna, csak éppen a történet érdekesebb része nem az, hogy Európa ismét támogatásáról biztosította Ukrajnát, hanem az, hogy lassacskán ugyanabba a mondatba kezdjük beletenni mindazt, amit az elmúlt években különálló, egymástól független incidensekként kezeltünk. A drónt, a kibertámadást, a GPS-zavarást, a szabotázst, a kritikus infrastruktúra körüli furcsa eseményeket, a tengeri útvonalak veszélyeztetését és persze az információs hadviselést, amelynek feladata rendszerint az, hogy mindezek után még azt is megmagyarázza nekünk: tulajdonképpen semmi különös nem történt, Oroszországnak semmi köze hozzá, ha pedig mégis, akkor bizonyára mi provokáltuk ki.

Ez azért fontos változás, mert a hibrid hadviselés egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy minden eseményt külön lehet becsomagolni, felcímkézni, aztán betenni egy másik fiókba. Egy drón csak incidens, egy elszakadt tengeralatti kábel lehet baleset, egy kibertámadást elkövettek valami hackerek, egy raktártűznél meg kell várni a tűzvizsgálati jelentést, a GPS-zavarás technikai probléma, a dezinformáció véleményszabadság, a katonai objektum mellett megjelenő ismeretlen drónról pedig nem tudjuk, kié. Mindegyik állítás önmagában akár teljesen jogos is lehet, és pontosan ettől működik a rendszer: ha minden egyes esetet hermetikusan elválasztunk az összes többitől, akkor soha nem kell feltennünk azt a kellemetlen kérdést, hogy mi rajzolódik ki akkor, ha egyszer végre egymás mellé tesszük őket.

Most már egy európai államfő beszél ugyanabban a mondatban a NATO határainál megszaporodó drónincidensekről és az Oroszország által végrehajtott egyéb hibrid tevékenységekről, és ez legalább azt mutatja, hogy politikai szinten is kezdik összerakni azt a képet, amelyet a hírszerző szolgálatok és biztonságpolitikai intézetek jó ideje próbálnak elmagyarázni. Oroszország ugyanis nem kizárólag Ukrajnában folytat háborút. Ukrajnában a háború nyílt, kinetikus és tömeggyilkos változata zajlik rakétákkal, drónokkal, bombákkal és katonákkal, Európában pedig egyelőre olyan módszereket alkalmaz, amelyekkel lehet károkat okozni, társadalmakat destabilizálni, politikai döntéseket befolyásolni, logisztikai rendszereket felderíteni, félelmet kelteni és az Ukrajnának nyújtott támogatást gyengíteni anélkül, hogy egy reggel Szergej Lavrovnak ünnepélyesen át kellene nyújtania a hadüzenetet a NATO brüsszeli központjában.

Románia szempontjából különösen fontos, hogy Nicușor Dan a Fekete-tenger biztonságát is kiemelte, mert nekünk ez már régen nem valami távoli geopolitikai térkép egyik kék foltja. Románia közvetlenül határos Ukrajnával, a Duna-delta és a fekete-tengeri hajózási útvonalak pedig egyszerre fontosak az ukrán export, a regionális kereskedelem és a NATO délkeleti szárnyának biztonsága számára. Ami a Fekete-tengeren történik, az tehát román nemzetbiztonsági ügy is, és ezt az elmúlt évek drónincidensei, a GPS-zavarások és az ukrán határ közvetlen közelében zajló orosz támadások után különösebben magyarázni sem kellene.

Dan nyilatkozatának ezért van egy második olvasata is: amikor Ukrajna biztonsági garanciáiról beszélünk, valójában már nem kizárólag Ukrajna biztonságáról beszélünk. Arról is szó van, hogy milyen Európában akarunk élni, és mennyi mozgásteret vagyunk hajlandók átengedni egy olyan orosz rezsimnek, amely pontosan azért használja előszeretettel a hibrid hadviselést, mert eddig azt tapasztalta, hogy Európa válaszküszöbe rendkívül magas. Moszkva tesztel, mi vizsgálunk. Moszkva lép egyet, mi összehívunk egy értekezletet. Moszkva újabb határt próbál ki, mi kiadunk egy közleményt, hogy rendkívül aggasztónak találjuk, hogy Moszkva újabb határt próbált ki. Aztán mindenki hazamegy, az orosz hírszerzés pedig kapott még egy hasznos adatpontot arról, hogy ezért a konkrét műveletért mennyit kellett fizetnie. Ha a válasz újra és újra az, hogy lényegében semmit, akkor a következő kísérlet szinte törvényszerű.

És éppen itt van az európai stratégia legsúlyosabb problémája. Nem azzal van baj, hogy elemezni kell az orosz műveleteket – természetesen kell. Nem azzal, hogy bizonyítani kell az attribúciót – természetesen azt is kell. A baj az, hogy az elemzésből és az attribúcióból túlságosan ritkán következik olyan válasz, amely Moszkvában is érzékelhető költséget jelent. Márpedig az elrettentés nem attól működik, hogy az ellenfél tudja: legközelebb is nagyon pontos jelentést írunk róla, hanem attól, hogy tudja, a következő művelet után rosszabb helyzetben lesz, mint előtte volt.

Nicușor Dan és a Tettre Készek Koalíciójának tagjai tehát helyesen azonosítják a problémát, amikor a drónincidenseket, az orosz hibrid műveleteket és a fekete-tengeri biztonságot egyetlen stratégiai összefüggésben tárgyalják. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mit kezdünk ezzel a felismeréssel. Mert ha a NATO-tagállamok vezetői maguk mondják ki, hogy Oroszország hibrid műveleteket hajt végre ellenük, akkor egy idő után nehéz minden újabb támadás után úgy tenni, mintha valami váratlan természeti jelenség érkezett volna keletről.

A hibrid háború ugyanis attól még háború, hogy Moszkva nem írta rá a drónra, a kártevő programra vagy a szabotőr hátára, hogy Made in Russia. És Putyin aligha lesz olyan előzékeny, hogy egyszer csak megtegye.

Ugar

Forrás: G4Media