Simion Amerikában bizonygatta, hogy nem Moszkva embere, aztán kikötött a moszkvai patriarchátus templomának rendezvényén

Van az a politikai helyzet, amelyet már nem szükséges különösebben kifigurázni, mert a szereplő olyan gondosan elvégzi helyettünk a munkát, hogy a publicistának legfeljebb arra kell ügyelnie, nehogy az iróniával elrontsa az eredeti poént. George Simion amerikai útja nagyjából ebbe a kategóriába tartozik: az AUR elnöke azt követően utazott az Egyesült Államokba, hogy négy korábbi amerikai diplomata nyilvánosan azzal vádolta meg, hogy rendszeresen a Kreml érdekeivel egybeeső álláspontokat képvisel, majd felszólították az amerikai kormányt, hogy vizsgálja felül a vízumengedélyét. Simion erre fogta magát, elment Amerikába, hogy megmutassa, mennyire amerikai, és Chicagóban részt vett egy olyan román ortodox templom rendezvényén, amely egyházi értelemben a Moszkvai Patriarchátus alá tartozik. Ennél szebb politikai burleszket nehéz volna megrendelésre írni.

A történetet a G4Media tárta fel augusztus 23-án - ennek később még lesz jelentősége. Simion saját beszámolója szerint Las Vegasban, Clevelandben, a pennsylvaniai Readingben és Chicagóban találkozott román közösségekkel, ugyanakkor amerikai tisztségviselőkkel folytatott találkozóról viszont az AUR elnökeaddig nem számolt be. Chicagóban elment a Szent András román ortodox templom fesztiváljára, ahol a közösség papja fel is kérte, hogy beszéljen az egybegyűltekhez. Simion megköszönte a meghívást, megdicsérte a pikniket, majd a Romániából és a Moldovai Köztársaságból érkezett résztvevőket látva arról beszélt, hogy a templomban tulajdonképpen már meg is valósult Románia és Moldova egyesülése. Eddig ez egy teljesen szokványos diaszpórapolitikai hakni volna, olyasmi, amiből egy valamirevaló balkáni politikus évente elfogyaszt néhány tucatot, csakhogy Simion saját beszámolójából valahogy kimaradt egy aprócska egyházpolitikai részlet: hogy pontosan milyen egyházi struktúrához tartozik az őt vendégül látó templom.

A chicagói Szent András ugyanis a Moldovai Metropolita fennhatósága alatt áll, a Moldovai Metropolita pedig kánonjogilag a Moszkvai Patriarchátushoz tartozik. A G4Media szerint ezt maga a chicagói egyházközség közösségi oldala is jelzi, ahol Vladimir moldovai metropolitáról készült fényképek találhatók; egy amerikai román templomokat nyilvántartó portál pedig azt írja, hogy a parókia 2016 novembere óta Vladimir kisinyovi és egész moldovai metropolita omoforionja alatt áll. Vladimir közvetlen egyházi felettese pedig Kirill moszkvai pátriárka, az a Kirill, akinek egyháza Putyin ukrajnai háborújának egyik ideológiai támaszává vált.

Amikor ezt a G4Media megírta, az AUR válaszából érdekes módon nem az következett, hogy az egész történet tényszerűen hamis. A párt kifogásolta, hogy a lap a cikk megjelenése előtt nem kérte ki az álláspontjukat, majd közölte, hogy Simion román állami tisztviselők társaságában vett részt az eseményeken: Readingben Mihaela-Simona Florea New York-i román főkonzul, Chicagóban pedig Lucian-Ilie Stănică főkonzul volt jelen. Hangsúlyozták azt is, hogy Simion egyetlen istentiszteleten vett részt, mégpedig a Román Ortodox Egyházhoz tartozó chicagói metropolitai székesegyházban, továbbá hogy a Szent András parókusa román, Ilfov megyéből származik, nem pedig orosz. Ami kétségkívül fontos információ, csak éppen nem válasz arra, amit a G4Media állított. Senki nem mondta, hogy a pap orosz, és az egyházi joghatóságot sem a pap születési helye határozza meg. Lehet valaki Ilfovból, Biharból vagy akár a szomszéd lépcsőházból, attól a parókia még ahhoz az egyházi szervezethez tartozik, amelyhez tartozik. Az AUR válasza tehát a részvételt nem tagadta, ellenben megpróbálta az ügy súlypontját áthelyezni arra, hogy Simion mellett román diplomaták is jelen voltak, illetve hogy a pap román. A két állítás lehet tökéletesen igaz, csak a Moszkvai Patriarchátushoz vezető intézményi láncot egyik sem tünteti el.

A történet másnap vált igazán Simionná, mert az AUR vezére ahelyett, hogy ezzel lezárta volna a vitát, nekiment a hírt közlő G4Mediának és úgy általában a civil társadalomnak. Követőit egy petíció aláírására buzdította, a G4Mediát „politikai NGO-nak” nevezte és hazugsággal vádolta, egyúttal sürgette a PSD-t, hogy a képviselőházban ne blokkolja tovább az AUR úgynevezett NGO-transzparenciatörvényét. Vagyis a folyamat egészen szépen összeállt: a sajtó megír valamit egy politikusról, a politikus nem tudja egyszerűen letagadni az eseményt, ezért megtámadja a sajtót, majd ugyanazzal a lendülettel támogatást kér ahhoz a törvényhez, amely éppen a civil szervezetek működését nehezítené meg.

Az AUR törvényjavaslata arra kötelezné az egyesületeket és alapítványokat, hogy hozzák nyilvánosságra az adományozó természetes és jogi személyek kilétét. A G4Media szerint a tervezet a putyini Oroszországban és az orbáni Magyarországon alkalmazott civil társadalom elleni politikai módszerekre emlékeztet, és különösen figyelemre méltó, hogy a jogszabály a PSD szavazataival már átment a szenátuson. A tervezetről ráadásul a román Törvényhozási Tanács és a Gazdasági és Szociális Tanács is negatív véleményt adott; mindkét intézmény európai jogi problémákat jelzett, és előkerült a magyar precedens is, hiszen az Orbán-kormány hasonló szabályozása miatt korábban az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága is fellépett. És ezen a ponton válik az egész chicagói pikniknél jóval érdekesebbé. Mert Simion esetében nem egyetlen templomról kell beszélnünk, hanem arról a politikai reflexről, amely újra és újra ugyanabba az irányba mutat. Ha egy sajtótermék kellemetlen tényeket közöl róla, nem a tényekkel vitatkozik, hanem a sajtó legitimitását támadja; ha civil szervezetek kritizálják, előkerül a „Soros-NGO” összeesküvés; ha pedig mindehhez jogi eszköz is kínálkozik, akkor jöhet a donorok nyilvánosságra kényszerítése, vagyis annak a társadalmi közegnek a megteremtése, amelyben egy átlagpolgár kétszer is meggondolja, ad-e néhány száz lejt egy olyan szervezetnek, amely történetesen a hatalmat ellenőrzi.

Ráadásul a G4Media és Simion konfliktusa egyáltalán nem most kezdődött. Az AUR már 2022-ben arra biztatta követőit, hogy állítsák össze a „legtoxikusabb és leghazugabb” sajtótermékek listáját, amelyre a G4Media is felkerült; 2025 tavaszán az AUR feljelentést tett a lap és két televízió ellen a DIICOT-nál, Simion pedig májusban a G4Media németországi finanszírozásának megszüntetését követelte, majd civil szervezeteket támadott azzal a jól ismert összeesküvés-elmélettel, hogy valamiféle „Soros-típusú” NGO-hálózat dolgozik ellene. Ugyanebben az időszakban más román médiumokkal is összetűzésbe került, az AUR pedig több szerkesztőség újságíróit is kizárta rendezvényeiről vagy székházából.

Ezért félrevezető volna az egész történetet úgy elintézni, hogy George Simion véletlenül rossz templom piknikjére ment Chicagóban. A véletlen természetesen lehetséges, és a rendelkezésre álló információk önmagukban nem bizonyítják, hogy Simion azért vett részt a rendezvényen, mert az egyházközség Moszkvához tartozik. Csakhogy a politikus reakciója már egyáltalán nem véletlen: a kellemetlen sajtóhír után nem csupán cáfolni próbált, hanem ismét ellenségként jelölte meg a sajtót és a civil társadalmat, majd támogatást követelt egy olyan szabályozáshoz, amely éppen ezeknek a szervezeteknek a működését nehezítené meg. Így aztán Simionnak sikerült amerikai útjának végére létrehoznia egy olyan politikai triptichont, amelyet egy rosszindulatú ellenfele sem tudott volna nála szebben megkomponálni: elutazott Amerikába, miközben volt amerikai diplomaták azt állítják róla, hogy Moszkva érdekeivel egybeeső politikát képvisel; Amerikában megjelent egy Moszkvai Patriarchátus alá tartozó egyházközség rendezvényén; amikor pedig ezt megírta a sajtó, válaszul nekiment a sajtónak és a civil szervezeteknek, majd elővette az NGO-k megregulázását célzó törvényét.

Mindezek után George Simion természetesen továbbra is elmagyarázhatja, hogy semmi köze Moszkvához, csak lassan már az lesz a kérdés, miért kell neki ennyire következetesen ugyanabba az irányba néznie ahhoz, hogy ezt bizonyítsa.

Karczag Anna