Száz punk veszélyeztette Putyin hatalmát, úgyhogy kifektették őket az erdőben

Vlagyimir Putyin Oroszországa a világ egyik legnagyobb atomhatalma, ötödik éve háborúzik Ukrajna ellen, ballisztikus rakétái vannak, atom-tengeralattjárói, hadserege, Roszgvargyijája, FSZB-je, rendőrsége, titkosszolgálatai, propagandagépezete és annyi belső elnyomó szerve, hogy egy normális diktatúra már a felétől is biztonságban érezné magát. Mindez azonban láthatóan kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az orosz állam nyugodtan aludjon, amikor kiderült: valahol a Leningrádi terület egyik erdejében összegyűlt nagyjából száz punk, és – legalábbis az állami média és a biztonsági szervek verziója szerint – olyan dalokat merészelt hallgatni vagy énekelni, amelyek Ukrajnát támogatják, sőt, horribile dictu, még az oroszországi hatalom megváltoztatásáról is szó eshetett.

A Day x Night nevű zártkörű punkfesztivált augusztus 20. és 23. között rendezték a Viborg környéki erdőkben, nem messze a finn határtól. A fesztivál 2023 óta létezik, a pontos helyszínt pedig a szervezők csak körülbelül egy nappal a kezdés előtt közlik a résztvevőkkel, ami a mai Oroszországban utólag egészen bölcs szervezési elvnek tűnik, csak ezúttal nem bizonyult elegendőnek. Augusztus 22-én az orosz biztonsági erők körbezárták az erdőt, átkutatták a sátrakat, drónokat foglaltak le, majd mintegy száz résztvevőt és szervezőt vettek őrizetbe. A 78.ru és a RIA Novosztyi szerint a hatóságok azért csaptak le, mert a rendezvényen „Ukrajnát és a hatalomváltást támogató dalokat” adtak elő, továbbá állítólag ukrán jelképeket ábrázoló plakátokat és kábítószert is találtak. A biztonsági szervek a résztvevőket „baloldali radikálisoknak” nevezték - Sztálin hazájában ez azért eléggé furán hangzik.

Mindez természetesen rendkívül komoly dolog, hiszen közismert, hogy a nagyhatalmak általában attól omlanak össze, hogy néhány festett hajú fiatal gitárt visz az erdőbe. A Szovjetunió összeomlásának okait kutató történészeknek is érdemes volna talán újranyitniuk a dossziékat, mert lehet, hogy nem Afganisztán, a gazdasági stagnálás, a nemzetiségi konfliktusok és a rendszer belső rothadása végezte ki a birodalmat, hanem valaki valahol rossz akkordot fogott egy elektromos gitáron.

A razziáról készült, az orosz médiában közzétett felvételek ennél azért kevésbé viccesek. Több tucat ember fekszik arccal lefelé az erdőben, a sátrak és a színpad közelében, miközben a fegyveresek utasításokat ordítanak nekik. A videón fehér port tartalmazó csomagok, fecskendők és gumikesztyűk is láthatók, később pedig az egyik őrizetbe vett férfi egy asztalra kirakott tárgyakat növényi és vegyi eredetű drogokként azonosít. Csakhogy a Meduza szerint hivatalosan egyelőre azt sem erősítették meg, hogy a razzia során valóban tiltott kábítószereket találtak volna, a szentpétervári rendőrség sajtószolgálata pedig magát az akciót sem kommentálta hivatalosan. Arról sem közöltek részleteket, milyen büntetőjogi tényállás alapján indulhatna eljárás.

A RIA Novosztyi forrása azt is állította, hogy a résztvevők kvadrokopterekkel filmeztek a finn határ közelében fekvő, gyakorlatilag határövezetnek számító területen, ahol az ilyen eszközök használata korlátozott. Ez már legalább valami, amiről egy állam normális körülmények között is megkérdezheti az embert, elkérheti a papírjait, lefoglalhatja az eszközt, ha szabályt sértett, és eljárást indíthat, ha valóban törvényt szegett. Ahhoz azonban továbbra sem feltétlenül szükséges száz embert arccal lefelé fektetni egy erdőben, majd a történetet az állami médiában „Ukrajnát támogató dalokkal”, „hatalomváltással”, baloldali radikálisokkal és droggal megfelelően felöltöztetni. Az egyik fellépő zenész egészen más képet festett a Mediazonának. Elmondása szerint a résztvevők röviddel a rajtaütés előtt értesültek arról, hogy érkeznek a biztonságiak, és az erőszak nagy részét rögtön az akció első perceiben alkalmazták. Egy ismerősét, aki azt mondta, hogy nem tudja, kik a szervezők, gyomron rúgták és megfenyegették, egy másik embernek felrepedt a szája, valakit pedig enyhe áramütéssel kényszerítettek engedelmességre, amikor nem volt hajlandó pontosan úgy lefeküdni, ahogyan azt a rendőrök elvárták. A zenész szerint a biztonságiak homofób megjegyzésekkel is szórakoztatták magukat, többek között „festett hajú melegekként” gúnyolták a jelenlévőket.

És itt kezd igazán ismerőssé válni a történet, mert a diktatúrák rendőrségi humora valahogy mindig ugyanabból a három-négy viccből áll. Ha hosszú a hajad, gyanús vagy; ha festett, még gyanúsabb; ha nem úgy nézel ki, mint ahogyan az állam szerint egy rendes férfinak vagy nőnek ki kellene néznie, máris ideológiai probléma vagy; ha pedig mindehhez még zenét is hallgatsz, amelyet nem a kulturális minisztérium választott ki neked, akkor már majdnem ott tartunk, hogy veszélyezteted az alkotmányos rendet. Putyin rendszere évek óta építi azt a társadalmi modellt, amelyben a politikai engedelmesség, a militarizmus, az államilag meghatározott „hagyományos értékek” és a Nyugattal szembeni kulturális paranoia ugyanannak az ideológiának a részei, ezért egy punkfesztivál résztvevője nem egyszerűen egy másfajta zenét kedvelő fiatal: kulturálisan is kívül helyezkedik azon a mintán, amelyet a rezsim normálisnak szeretne látni. A Mediazonának nyilatkozó zenész ráadásul azt állította, hogy a fesztiválon egyáltalán nem voltak politikai zászlók vagy ukrán szimbólumok. Elmondása szerint a rendőrök egyes résztvevőket félrehívtak, és olyan kérdéseket tettek fel nekik, hogy mióta vannak „a mozgalomban”, mire azok azt válaszolták, hogy ők egyszerűen zenét hallgatnak. A férfi szerint a rendezvény kifejezetten barátságos és rendezett volt, nem látott tömeges részegséget vagy kábítószer-használatot, működött egészségügyi sátor, sőt még gyorsteszteket is biztosítottak szexuális úton terjedő fertőzésekre. Állítása szerint végül egyetlen drogdílert tartottak bent, aki nem sokkal a razzia előtt érkezett, és akit ő korábban nem is látott a fesztiválon. Ez természetesen egy résztvevő beszámolója, tehát ugyanúgy forráskritikával kell kezelni, mint az orosz állami média állításait, de legalább annyit világosan megmutat, hogy a hatósági történet és a helyszínen jelen lévők verziója között meglehetősen nagy a távolság.

Az egészben azonban nem is az a legérdekesebb, hogy pontosan milyen dal hangzott el, volt-e valahol egy ukrán zászló, vagy hány gramm valamilyen fehér port sikerült lefényképezni egy asztalon. hanem az, hogy egy száznegyvenmilliós, nukleáris fegyverekkel rendelkező állam biztonsági apparátusa szükségesnek tartja száz punk fiatal tömeges földre fektetését, átkutatását, kihallgatását és dokumentálását azért, mert közöttük esetleg akadhatnak olyanok, akik Ukrajnával szimpatizálnak vagy más kormányt szeretnének Oroszországban. Ez már nem az erő jele, hanem annak az államnak a paranoiája, amelyik pontosan tudja, hogy az általa követelt társadalmi egységet nem lelkesedés, hanem egyre nagyobb részben félelem tartja össze. Ha valóban stabil és magabiztos volna a putyini rendszer, száz punkot egyszerűen hagyna ugrálni az erdőben, amíg elfogy a sör és bereked az énekes. Egy stabil rendszer kibírja, ha valaki utálja az elnököt, rosszat mond a háborúról, ukrán zenét hallgat, kékre festi a haját vagy hülye dalszöveget üvölt hajnal háromkor. Egy olyan rendszernek viszont, amely már egy dalban is potenciális politikai lázadást hall, minden gitár mögött összeesküvés, minden drón mögött kém, minden független ember mögött pedig ellenség sejlik fel.

Így lett a Day x Nightból végül egy egészen pontos kis pillanatfelvétel a mai Oroszországról. Miközben az orosz hadsereg Ukrajnában városokat bombáz, az állami propaganda naponta magyarázza, hogyan kellene átrendezni Európát, és a Kreml továbbra is nagyhatalmi civilizációként kívánja láttatni Oroszországot, odahaza száz fiatalt kell hasra fektetni egy erdőben, mert rossz dalt énekeltek. Borzalmas, mit meg nem engednek maguknak ezek a mai fiatalok. Még a végén az is kiderül, hogy van saját véleményük.

Forrás: Meduza, Deutsche Welle 

Ugar