Politico: "Tökéletes politikai vihar felé tart az Unió"

Az Európai Unió tökéletes politikai vihar felé tart, állítja a Politico legfrissebb elemzése állítja. A lap szerint azok a tagállamok, amelyek együtt az Unió gazdasági teljesítményének és lakosságának mintegy 60 százalékát adják, a következő hónapokban belpolitikai küzdelmekbe merülnek, és ez megbéníthatja a közös döntéshozatalt. Mindez éppen akkor történik, amikor az Unió története legnagyobb költségvetéséről tárgyal, Ukrajna finanszírozásában hatalmas lyuk tátong, Washington és Peking pedig egyre erősebb nyomást gyakorol Európára.

– foglalta össze Gabrielius Landsbergis volt litván külügyminiszter, a Stanford Egyetem vendégkutatója, aki szerint a következő hónapok „rendkívül sötétek” lesznek Kijiv számára, és minden teher az európaiakra hárul.

A múlt heti brüsszeli csúcstalálkozó pontosan megmutatta, mennyire szorult helyzetben van Európa. A vezetők két napi tárgyalás után sem jutottak előbbre a 2028 és 2034 közötti időszakra szóló, mintegy kétezer milliárd eurós költségvetésben, viszont váratlanul elkeseredett vitába keveredtek az energiapolitikáról. A zárónyilatkozatból kimaradt minden olyan vállalás, hogy a költségvetésről még az év végéig megállapodnak, mert a tagállamok elutasították António Costa, az Európai Tanács elnöke által szorgalmazott határidőt, pedig novemberre és decemberre is terveznek csúcstalálkozót. Az egyetlen jelentős eredmény egy francia–német megállapodás volt az autóiparról. Ulf Kristersson svéd kormányfő a csúcsról idő előtt távozva csak annyit mondott: „Semmi sem változott.” Nikosz Hrisztodulídisz ciprusi elnök szerint mindenki tudta, hogy az év végéig politikai megállapodásra kellene jutni, de a spanyol választás ezt lehetetlenné teszi, jövőre pedig Franciaország és Olaszország is szavaz. Egy magas rangú uniós diplomata még ennél is borúlátóbb: „Jövőre még rosszabb lesz.” Carla Tavares szocialista európai parlamenti képviselő, a költségvetési tárgyalások egyik társvezetője szerint a választási naptár miatt a tagállamokban és a parlamentben is sokkal nehezebb lesz a jövő év. A Néppárt részéről a tárgyalásokat Siegfried Mureșan, a román miniszterelnöki tisztségre nemrég sikertelenül jelölt politikus vezeti, aki szerint az uniós vezetők „túl lassúak”, és „fogy az idő”.

A legsúlyosabb a francia helyzet. Emmanuel Macron nem indulhat harmadszor egymás után, áprilisban távozik, és a felmérések a szélsőjobboldali Marine Le Pent tartják esélyesnek az utódlásra. A Politico négy európai diplomatára hivatkozva azt írta, hogy Macron zárt ülésen elismerte: hivatali ideje utolsó hónapjaiban nincs politikai felhatalmazása arra, hogy aláírja a költségvetési megállapodást. A Reuters két diplomatára hivatkozva ugyanakkor arról számolt be, hogy Macron éppen arra figyelmeztette a vezetőket, hogy még az év végéig meg kell állapodniuk, mert a választások után minden nehezebb lesz. A két beszámoló nem feltétlenül mond ellent egymásnak, hiszen a francia elnök egyszerre sürgeti a gyors megállapodást, és látja, hogy a saját mozgástere szűkül, Le Pen közben azt követeli, hogy a francia választás előtt ne szülessen alku, és csökkentené Franciaország uniós befizetéseit.

A többi nagy tagállamban sem jobb a helyzet. Spanyolországban Pedro Sánchez nyolc év után vereség előtt áll, a november 29-i választás miatt pedig a november 13-i és 26-i uniós egyeztetések idején kampányolni fog. Két uniós diplomata szerint januárnál előbb aligha alakul új kormány Madridban, és a választás után a jobbközép és a szélsőjobb kerülhet hatalomra. Németországban az AfD előretörése rontotta Friedrich Merz kancellár népszerűségét, ami szűkíti a kompromisszumokhoz szükséges mozgásterét. A következő szövetségi választást ugyan csak 2029-re tervezik, de a Politico szerint Merz hivatali ideje sem biztos. Olaszországban 2027 októberében esedékes a választás, egy diplomata szerint azonban Giorgia Meloni előrehozhatja.

– mondta egy uniós diplomata, aki szerint Ursula von der Leyen ugyan erős, de az Uniónak hiányoznak az olyan formátumú politikusok, mint Angela Merkel vagy François Mitterrand.

Három külső nyomás is egyszerre éri az Uniót. Donald Trump aláássa a transzatlanti szövetséget, és megkérdőjelezi azokat a régi szövetségeket, amelyekre Európa biztonsága épült. Oroszország hibrid háborút folytat kibertámadásokkal, szabotázsakciókkal és olyan akciókkal, mint a lipcsei repülőtér elleni augusztusi kísérlet. Kína közben egyre szorosabban ellenőrzi a kritikus ellátási láncokat, olcsó exporttal árasztja el az európai piacokat, és tovább növeli a kereskedelmi egyensúlytalanságot. Bart De Wever belga miniszterelnök szerint ezek a hatalmak „meg akarnak osztani minket”, bár országokat nem nevezett meg, de az Unió keleti és nyugati szárnyán fekvő államokra utalt, amelyeknek szerinte megvannak a maguk sebezhetőségei.

Ukrajna mindeközben egyre nehezebb tél elé néz. A Nemzetközi Valutaalap szerint Kijiv költségvetési hiánya jövőre 30–35 milliárd dollár lesz, Oroszország pedig módszeresen pusztítja az ukrán energiarendszert a kemény tél előtt. Az Unió tavaly már megszavazott 90 milliárd eurót, ez azonban nem lesz elég. A brüsszeli Euroclearnél befagyasztott mintegy 200 milliárd eurónyi orosz vagyon felhasználását továbbra is Belgium akadályozza, amely a korábbi próbálkozásokat is megfúrta, a közös hitelfelvétel újabb köre pedig bonyolult kompromisszumokat igényelne. Zelenszkij az uniós csúcson arra figyelmeztette a vezetőket, hogy ha Ukrajna elesik, húszmillió ukrán áramlik majd az Unióba, mert Oroszország öli az ukránokat, és nem akar leállni.

Costa nem fogadja el, hogy a választások megakaszthatják a költségvetést, mert „huszonhét demokráciában élünk” – mondta, és ha pusztán a választások jelentenének akadályt, akkor soha egyetlen költségvetést sem lehetne elfogadni. Szerinte az év végéig szükség van a megállapodásra, hogy a költségvetés 2028-tól működhessen. Egy magas rangú uniós tisztviselő szerint január lehet az ideális időpont a jóváhagyásra, talán az utolsó lehetőség, mielőtt a politikai turbulencia még nehezebbé teszi a kompromisszumot. Ha ez sem sikerül, a tárgyalások 2027-re csúszhatnak, amikor a választási csaták még nagyobb súllyal nehezednek majd rájuk. Európa tehát egyszerre kénytelen helytállni Washington, Moszkva és Peking nyomásával szemben, és közben megküzdeni a saját választóival, akik közül egyre többen éppen azokra szavaznak, akik ennek a közös helytállásnak az értelmét is vitatják.

Ugar