Putyin háborúja Amerika ellen: amikor a megtámadott ország politikusai dolgoznak az agresszornak

Oroszországnak nem kellett kitalálnia az amerikai társadalom megosztottságát: elegendő volt felismernie, elmélyítenie, majd olyan politikai szereplőket támogatnia, akik saját érdekükből is tovább bontják a demokratikus intézmények tekintélyét. Laurence Saint-Gilles történész David Corn új könyvét ismertetve azt állítja, hogy a Trump körüli orosz ügyek egy évtizede tartó politikai háború összefüggő epizódjai, amelynek egyik legnagyobb sikere éppen az volt, hogy az amerikaiak jelentős részét sikerült meggyőzni: az egész háború csak kitaláció.

Laurence Saint-Gilles, a Sorbonne nemzetközi kapcsolatok történetét oktató történésze a Desk Russie november 13-i írásában David Corn How Russia Won: Donald Trump, Vladimir Putin, and the Fight for America című könyvét mutatja be. Corn a Mother Jones washingtoni irodavezetője, az amerikai politika és a nemzetbiztonsági ügyek veterán oknyomozó újságírója, aki Michael Isikoff-fal közösen már a 2018-ban megjelent Russian Roulette című kötetben feldolgozta a 2016-os elnökválasztásba történt orosz beavatkozást. Új könyve ennél hosszabb időszakot és nagyobb összefüggést vizsgál: hogyan vált az orosz befolyásolás az amerikai belpolitika tartós tényezőjévé, és hogyan segítették ennek fennmaradását azok, akik politikailag hasznot húztak belőle. David Corn

Saint-Gilles szerint Corn munkájának legfontosabb eredménye, hogy összekapcsolja azokat az ügyeket, amelyeket a nyilvánosság többnyire különálló botrányként ismert meg. Egy orosz üzleti kapcsolat, egy kampányközeli találkozó, egy közösségi médiás dezinformációs művelet vagy egy Putyin álláspontját visszhangzó amerikai nyilatkozat önmagában könnyebben elintézhető félreértésként, jelentéktelen epizódként vagy pártpolitikai támadásként. Egymás mellé helyezve azonban Corn értelmezésében ugyanannak a hosszú távú műveletnek a részei: az Egyesült Államok belső gyengítését, demokratikus intézményeinek hiteltelenítését és a nyugati szövetségi rendszer megbontását szolgálják.

A történész ennek friss példájaként idézi fel Donald Trump Jr. és Bettina Anderson májusi bahamai esküvői ünnepségeinek ügyét. A ProPublica feltárása szerint az eseménysorozat jelentős költségeit, köztük egy magánsziget bérlését és a tűzijátékot Umar Kremljov, a Putyinhoz közel álló orosz üzletember, a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség vezetője fedezte. A pár elismerte az ajándékot, politikai jelentőségét azonban vitatta. Saint-Gilles számára éppen az ilyen ügyek megszokott kezelése beszédes: a kapcsolatot személyes barátságként mutatják be, az aggályokat pedig az ellenfelek rosszindulatának tulajdonítják. A történet így hamarabb válik a kérdezők indítékairól szóló vitává, mint a kapcsolat természetének vizsgálatává. ProPublica

Corn központi kérdése az, hogyan történhetett meg mindez egy olyan országban, ahol korábban az Oroszországgal szembeni keménység különösen a republikánus politikusok számára számított alapkövetelménynek. Saint-Gilles Edward Luce újságíró megállapítását idézi fel: 2016 előtt nehéz lett volna elképzelni, hogy egy republikánus elnökjelölt politikai előnyt kovácsoljon a Kremllel szembeni engedékenységből. Trump esetében mégis az történt, hogy az orosz beavatkozásról szóló feltárások után is megtartotta táborát, majd 2024-ben ismét elnökké választották.

A magyarázat Corn szerint részben az orosz befolyás következetes tagadásában rejlik. A 2016-os műveletek leleplezése után Trump és a MAGA-tábor azt sulykolta, hogy az egész ügy átverés, az elnök megbuktatására kitalált történet. Ezzel az orosz beavatkozás felismerése párthovatartozás kérdésévé vált: aki beszélt róla, azt Trump ellenségeként lehetett kezelni, aki pedig elutasította a bizonyítékokat, az a saját politikai közösségéhez való hűségét demonstrálhatta. Corn olvasatában ez a tagadás maga is hozzájárult az orosz műveletek sikeréhez, hiszen a támadás elleni közös fellépés feltétele volna, hogy legalább a létezésében egyetértés legyen.

A hivatalos vizsgálatok megállapításait ugyanakkor érdemes pontosan megkülönböztetni Corn politikai következtetéseitől. A Mueller-jelentés kiterjedt és módszeres orosz választási beavatkozást tárt fel, de nem állapította meg, hogy a Trump-kampány tagjai a vizsgált választási műveletekben büntetőjogi értelemben összeesküdtek vagy megállapodás alapján együttműködtek az orosz kormánnyal. Ez nem az orosz beavatkozás cáfolata volt. A szenátus kétpárti vizsgálata pedig részletesen bemutatta a kampány környezetének orosz kapcsolatait, köztük Paul Manafort és az orosz hírszerzőként azonosított Konsztantyin Kilimnyik együttműködését. Corn ezekből a dokumentumokból és további feltárásokból épít fel egy szélesebb értelmezést a politikai felelősségről. d3i6fh83elv35t.cloudfront.net

Saint-Gilles külön kitér a kutatás nehézségeire is. Beszámolója szerint a Trump-kormányzat által elbocsátott FBI-munkatársak, akiket Corn meg akart szólaltatni, megtorlástól vagy jogi következményektől tartva nem vállalták az interjút. Néhány korábbi hírszerző csak névtelenséget kérve beszélt vele. A könyv ezért a bizalmas beszélgetések mellett több ezer oldalnyi vizsgálati anyagra, a Mueller-jelentésre, kongresszusi dokumentumokra és más újságírók oknyomozásaira támaszkodik. Az ismertető szerint az anyag erejét jelentős részben az adja, hogy Corn a már hozzáférhető, de a napi hírzajban szétszóródott ismeretekből követhető történetet állít össze. Ebben a történetben a „szürke zónás háború” a nyílt katonai összecsapás küszöbe alatt zajló, tartós ellenséges tevékenységet jelenti. Hírszerzés, politikai befolyásolás, dezinformáció és a meglévő társadalmi konfliktusok tudatos kiélezése kapcsolódik össze benne. Saint-Gilles ismertetése szerint Corn végigköveti a 2016-os, 2020-as és 2024-es választások körüli műveleteket, a közösségi média felhasználását, valamint a mesterséges intelligenciával támogatott dezinformáció újabb eszközeit, köztük a Matrjoska néven említett műveletet. A szereplők között katonai hírszerzők és trollhálózatok egyaránt megjelennek; az IRA, az Internet Research Agency például az utóbbiak közé tartozott.

A könyv egyik fontos politikai példája a 2018-as helsinki Trump–Putyin-találkozó. Saint-Gilles értelmezésében Trump akkor azzal segítette a Kreml álláspontját, hogy az orosz beavatkozás ügyében Putyin tagadásának adott hitelt, miközben saját hírszerző szolgálatainak megállapításait kérdőjelezte meg. A jelenet Corn érvelésében azért jelentős, mert megmutatta, milyen helyzet áll elő, amikor a megtámadott ország vezetője maga gyengíti azoknak az intézményeknek a tekintélyét, amelyek a külföldi műveletet feltárták. A befolyás továbbadásához azonban nincs szükség arra, hogy minden résztvevő közvetlen utasítást kapjon Moszkvából. Saint-Gilles szerint Corn a MAGA-véleményvezérek, az alternatív jobboldali médiumok és az Oroszországban élő amerikai propagandaszereplők működését is vizsgálja. Egyesek tudatosan segíthetik a Kremlt, mások ideológiai rokonszenvből, politikai haszonért vagy egyszerű opportunizmusból terjesztik ugyanazokat az üzeneteket. Az ismertetőben megjelenő „ötödik hadoszlop” kifejezés ezt a belső közvetítő közeget jelöli: olyan szereplőket, akik az orosz narratívákat amerikai hangon, amerikai közönségnek teszik elfogadhatóvá.

Saint-Gilles Corn egyik legfontosabb felismerésének azt tartja, hogy Oroszország rendszerint már létező társadalmi törésvonalakat használ ki. A sérelmek, a bizalmatlanság és az intézmények hibái helyben keletkeznek, a külső beavatkozó pedig ezekre építve növeli a szembenállást. Így egy valós probléma köré szerveződő vita is szolgálhat külföldi érdekeket, ha a beavatkozás célja a megoldás lehetetlenné tétele, a közös tényalap felszámolása és annak elhitetése, hogy a demokratikus rendszer egésze javíthatatlanul korrupt. A francia történész ezért az amerikai történetet európai figyelmeztetésként is olvassa. Franciaországban a Nemzetgyűlés feloszlatása után kialakult politikai széttagoltság, a közéleti viták eldurvulása és a társadalmi feszültségek ugyancsak kedvező környezetet teremtenek a külföldi beavatkozásnak. A közösségi média és a mesterséges intelligencia segítségével az orosz műveletek felerősíthetik ezeket a konfliktusokat, miközben a politikai közösség egyre kevésbé képes közösen felismerni és kezelni a külső fenyegetést.

Saint-Gilles olvasatában tehát a könyv címében szereplő orosz győzelem legmélyebb jelentése a megtámadott társadalom védekezőképességének meggyengítése. Ha a külföldi beavatkozás vizsgálata eleve pártpolitikai támadásnak számít, a feltáró intézmények ellenséggé válnak, a Kreml üzeneteit pedig hazai politikusok adják tovább, Moszkva munkájának jelentős részét már az amerikai belpolitika végzi el. Corn könyvét a történész ezért olyan politikai háború történeteként mutatja be, amelynek sikeréhez az orosz szolgálatok mellett a megtámadott ország saját szereplőire is szükség volt.

Ugar

Tetszett a cikk?

Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal

Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR

Gesta-ajánló:

Kognitív frontvonal I/1. rész: A Cion bölcseinek jegyzőkönyveitől a mai orosz propagandáig, avagy a hazugság, amely túlélte a leleplezését

Kognitív frontvonal I/1. rész: A Cion bölcseinek jegyzőkönyveitől a mai orosz propagandáig, avagy a hazugság, amely túlélte a leleplezését

Egy oroszországi hamisítvány a huszadik század elején végigjárta a nyugati világot. Tekintélyes újságok, befolyásos üzletemberek és politikai mozgalmak adták hozzá a nevüket, és azután is tovább terjedt, hogy leleplezték. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei történetéből kiderül, milyen könnyen lehet egy társadalom meglévő félelmeiből olyan világmagyarázatot készíteni, amelybe idővel minden belefér –…

ugar•
Muskot figyelmeztetik: Trump majd távozik, de az iratok maradjanak!

Muskot figyelmeztetik: Trump majd távozik, de az iratok maradjanak!

Egy Trump utáni korszakban, amelyet a világ jó része egyre türelmetlenebbül vár, még jelentősége lehet annak, ki, miért és kinek az utasítására korlátozta Ukrajna műholdas kommunikációját, miközben az országot orosz légitámadások érték. A politikai hatalomnak van lejárati ideje, az elektronikus levelezésnek pedig lehet biztonsági másolata. Két demokrata szenátor most arról igyekszik gondoskodni,…

ugar•
Két hónap parancsnokság után máris ellenőrizheti a paradicsomi ígéreteket a Hamász vezetője

Két hónap parancsnokság után máris ellenőrizheti a paradicsomi ígéreteket a Hamász vezetője

Ha a hetvenkét szűzről szóló ígéretek beválthatók, Szamír Abu Júnisznak most alkalma nyílhat ellenőrizni a szolgáltatás színvonalát. A Hamász rafahi dandárjának parancsnokát november 15-ére virradóan izraeli légicsapás ölte meg a Gázai övezet déli részén; halálát az izraeli hadsereg, a Sin Bét és maga a Hamász is megerősítette. A túlvilági ellátás részleteiről egyelőre nem érkezett közlemény, az…

ugar•
Hajók égnek román felségvizeken, az elrettentés pedig készül a következő értekezletre

Hajók égnek román felségvizeken, az elrettentés pedig készül a következő értekezletre

Csak a szokásos: drónok csapódnak kereskedelmi hajókba a Duna torkolatánál, a legénységek tüzet oltanak, Románia vadászgépeket riaszt, majd bejelenti, hogy a történteket a következő brüsszeli találkozón is szóba hozza. A „Most már tényleg tenni kellene valamit” című biztonságpolitikai operett újabb előadásához ezúttal három hajó szolgáltatta a díszletet. A fedélzeteken dolgozó tengerészek…

ugar•
Hét méterrel a föld alatt sem menekültek meg az orosz bombáktól

Hét méterrel a föld alatt sem menekültek meg az orosz bombáktól

Az ukránok a föld alá viszik az iskoláikat, hogy megvédjék a gyerekeket, Oroszország pedig olyan bombákkal támad, amelyek a megerősített menedékeket is elpusztíthatják. Ebből az egyenlőtlen küzdelemből indul ki Andrij Kurkov ukrán író a Kyiv Post november 15-i véleménycikkében, amely a komisu vahai tragédián keresztül mutatja meg, milyen korlátai vannak a civilek védelmének, amíg az orosz…

ugar•