Putyin még mindig bombáz, Trump már az üzletet nézi

Putyin tovább gyilkolja az ukrán civileket, Trump pedig hét hónap után sem tudta lezárni az Irán ellen indított háborúját, de a háború utáni üzleti lehetőségekről már egészen kellemes beszélgetések folynak Washingtonban. A béketeremtés két önjelölt óriása egyelőre több sikerrel magyarázza, miért mások hibája a vérontás folytatása, mint amennyi eredményt annak megszüntetésében fel tud mutatni, az energetikai együttműködés ígérete azonban láthatóan megtalálja az utat az amerikai és az orosz tárgyalóasztalhoz. Az ukránoknak addig még valahogy ki kell húzniuk a következő légiriadót.

Kirill Dmitrijev, Putyin különmegbízottja és az Orosz Közvetlen Befektetési Alap vezetője szeptember 28-án Washingtonban tárgyalt amerikai tisztviselőkkel, köztük a pénzügyi és az energiaügyi tárca képviselőivel. Egy amerikai illetékes a Reutersnek konstruktívnak nevezte az egyeztetéseket, amelyek a háború rendezésére és az azt követő lehetséges amerikai–orosz energetikai együttműködésre is kiterjedtek. A nyilvánosan ismertetett tárgyalási témák között tehát már ott szerepel a közös üzleti jövő, miközben annak előfeltétele, a háború befejezése továbbra is hiányzik.

Ugyanezen a hétfőn Harkivban egy kilencemeletes lakóházat ért orosz csapásban a polgármester közlése szerint 43 ember sérült meg, köztük 11 gyerek. Dnyipróban egy irodaházat munkaidőben eltaláló drón három embert megölt, és legalább tizennyolcat megsebesített. Kijevben az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia épületét is találat érte; az égő házból tűzoltólétrákon menekítettek ki embereket. A washingtoni megbeszélések konstruktivitásának ukrajnai megfelelőjét ezekben a napokban a mentők és a tűzoltók munkájában kell keresni: ők legalább megpróbálnak valamit megmenteni abból, amit a leendő üzleti partner szétlő.

Putyin közben arról is gondoskodik, hogy az áldozat lehetőleg a saját bombázásáért érezze magát felelősnek. Szeptember 25-én az ukrán dróncsapásokat provokációnak nevezte, és azt fejtegette, hogy Ukrajnának meg kell éreznie az orosz válaszcsapásokat. A tárgyalások folytatását is azzal kötötte össze, hogy Moszkva a történtek után még mérlegeli a saját érdekeit. Ez a megszokott kremlbeli történet: Oroszország megtámad egy országot, majd amikor az visszaüt, a támadó felháborodottan mutogat a saját sérüléseire, és ezekkel indokolja a következő csapást. A háború kiindulópontját mindig néhány eseménnyel arrébb tolják, egészen addig, amíg a történet az ukrán védekezéssel kezdődik. Trump az energiapiaci következmények ügyében már maga is hozzátette a saját fordulatát ehhez a történethez. Szeptember közepén arra kérte Zelenszkijt, hogy Ukrajna hagyjon fel az orosz dízelüzemanyag-termelés infrastruktúrájának támadásával, mert a kialakuló hiány szerinte árt a világnak. Az amerikai elnöknek tehát feltűnt, hogy az ukrán visszacsapások fájnak az orosz olajiparnak, és ebből elsősorban az ukrán elnök számára következett feladat. A Kreml pedig gyorsan hozzáfűzte, hogy az energiapiac megnyugtatásához az orosz szállítmányok biztonságára és a szankciók eltörlésére is szükség volna. A megtámadott ország korlátozza a védekezését, az agresszor kapja vissza a zavartalan értékesítést, a világ pedig örüljön az olcsóbb üzemanyagnak: egészen tetszetős ajánlat, ha az ember történetesen az agresszor könyvelője.

Az iráni háború eközben Trump saját béketeremtő bizonyítványán terpeszkedik. Az Egyesült Államok és Izrael februárban indított háborúja továbbra sem zárult le, a Hormuzi-szoros körüli válság pedig súlyosan megzavarta az energiaellátást. Trump szeptember 26-án elutasította az iráni rendezési javaslatot, majd azzal magyarázta Teherán tárgyalási szándékát, hogy az irániak annyira rosszul állnak, hogy már azonnal megállapodnának. Két nappal később közvetítőkön keresztül mégis folytatódtak az egyeztetések. A győzelem tehát a nyilatkozatokban már kényelmesen elfér, a háború végét viszont továbbra is külön kellene előállítani, és az valahogy nehezebben megy. Ebben a helyzetben különösen jól jön Moszkvának, ha az orosz energiaszektor a háborús bevételek forrásából fokozatosan ígéretes amerikai üzleti lehetőséggé változik a washingtoni beszélgetésekben.

A jövőbeli együttműködés kilátásba helyezése lehetne a háború lezárására ösztönző ajánlat is, csakhogy ehhez Putyinnak ténylegesen lépnie kellene a béke felé. Amíg a bombázás folytatódik, az üzleti tervezgetés politikai kockázata éppen az, hogy egyre több érdek fűződik majd az orosz partner visszafogadásához, miközben a szankciók feloldását a Kreml már eleve a rendezés részeként követeli. Aki a leendő szerződés bevételét számolgatja, annak idővel könnyen a szerződést akadályozó korlátozás válik a legégetőbb problémájává. Az ukrán lakások, irodák és tudományos intézetek romjai mellett így már készül a háború utáni üzleti jövő bemutatója. Dmitrijev Washingtonban az energetikai együttműködés lehetőségeiről beszél, Putyin otthon a következő orosz válaszcsapást indokolja, Trump pedig az iráni tárgyalásokról közli, hogy a másik fél van bajban.

A tűzoltók közben Kyjivben odatámasztják a létrát az égő akadémiai épület ablakához.

Ugar