Sikkasztott, elítélték, mégis listavezető: Le Pen az élen a 2027-es francia elnökválasztás előtt
Alig néhány nappal azután, hogy a párizsi fellebbviteli bíróság úgy döntött, Marine Le Pennek nem kell rácsok mögé vonulnia azért, mert néhány százezer eurónyi közpénzt a saját pártja kasszája felé terelt, a szélsőjobboldali politikus máris a francia közvéleménykutatások élén áll. Egy friss Elabe-felmérés szerint – amelyet a Bloomberg idézett – Le Pen a 2027-es elnökválasztás első fordulójában 34–35,5 százalékon áll, függetlenül attól, melyik forgatókönyvet nézzük. A bírósági hercehurca, úgy tűnik, egy szavazatába sem került.
Ismersz olyan oroszbarát szuverenistát, aki ne keveredne rendre önellentmondásba? Marine Le Pen az elmúlt hetekben mesterkurzust tartott a témából. Előbb kijelentette, hogy nem indul a 2027-es elnökválasztáson, mert a rá kirótt elektronikus nyomkövető ellehetetlenítené a kampányolást – aztán visszatáncolt, és mégis bejelentette a jelöltségét. A koronázás pedig most érkezik: egy friss közvéleménykutatás szerint a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) vezetője magabiztosan vezeti a mezőnyt. Az Elabe felmérése, amelyet a Bloomberg ismertetett, 34 és 35,5 százalék közötti eredményt mutat Le Pennek az első fordulóban – méghozzá minden vizsgált forgatókönyvben. Ez pedig egyértelmű jelzés: a közelmúlt jogi fordulatai érdemben nem karcolták meg a támogatottságát. Sőt.
Érdemes tisztázni az időrendet, mert könnyű elveszni benne. Le Pent még 2025-ben ítélte el egy elsőfokú bíróság az európai parlamenti közpénzek elsikkasztása miatt: öt év hivatalviselési tilalmat és kétévi börtönt kapott, 100 ezer euró pénzbírság kíséretében. A vád szerint 2011-es pártátvétele után egy olyan rendszert „professzionalizált", amellyel uniós forrásokat csorgattak át a párt kasszájába – fiktív parlamenti asszisztensi állásokon keresztül. A mostani, július 7-i fordulat a fellebbviteli döntés volt. A párizsi fellebbviteli bíróság fenntartotta a bűnösséget, de érdemben enyhített: a négyéves börtönbüntetést háromra rövidítette, ebből egy évet elektronikus nyomkövetős házi őrizetben kell letöltenie, a hivatalviselési tilalmat pedig öt évről 45 hónapra csökkentette, amelyből 30 hónap felfüggesztett. A gyakorlati következmény, hogy Le Pen ismét választhatóvá vált. Vagyis a legsúlyosabb „büntetés", amivel szembe kell néznie, hogy egy éven át bokaperecet kell viselnie – ez pedig, mint kiderül, alkuképes tényező.
A nemből mégis igen
Itt jön a képbe az önellentmondás, amit korábban emlegettünk. Le Pen még a döntés előtt kijelentette egy tévéinterjúban: elnökjelöltként teljes mozgásszabadságra van szüksége, nem függhet attól, hogy egy bíró épp engedélyezi-e neki, hogy elmenjen egy nagygyűlésre – ezért ha a nyomkövető marad, nem indul. Aztán a verdikt estéjén mégis bejelentette a jelöltségét. A kiskapu: fellebbez a Semmítőszékhez (Cour de Cassation), és állítása szerint ez a fellebbezés felfüggeszti a mostani ítéletet, így nyomkövető nélkül kampányolhat. Csakhogy ez kockázatos játszma. A legfelsőbb bíróság döntése ugyanis várhatóan csak 2027 januárjában érkezik meg – ami kínosan közel van az áprilisi első fordulóhoz. Ha pedig a Semmítőszék elutasítja a fellebbezést, az RN a végén akár jelölt nélkül maradhat. Ez az a pillanat, amikor a párt biztonsági szelepe, a 30 éves Jordan Bardella pártelnök léphet a helyére – őt egyébként több felmérés szerint mérhető előnnyel mérik Le Penhez képest a jelöltek versenyében.
Miközben Le Pen kényelmesen trónol az élen, a mögötte lévő mezőnyben kitört a tömegverekedés. A második, azaz a második fordulóba jutást érő helyért kiélezett csata folyik Édouard Philippe volt miniszterelnök és a radikális baloldal vezére, Jean-Luc Mélenchon között. Az Elabe szerint az eredmény attól függ, ki mindenki száll még versenybe: egy olyan forgatókönyvben, ahol Raphaël Glucksmann és Marine Tondelier is indul, Philippe 16,5, Mélenchon 16 százalékon áll. Ha viszont Gabriel Attal is beszáll, Philippe 14 százalékra esik, Mélenchon pedig 14,5-re kúszik – ami elég lehet neki a továbbjutáshoz. Röviden: a centrum és a mérsékelt tábor annyifelé húz, hogy azzal jóformán maga ágyaz meg Le Pennek. Mélenchon ellen Le Pen egyszerűen elsöpörné az ellenfelét: 67,5 a 32,5 százalékhoz. Philippe-fel szemben viszont valódi meccs lenne – ott 52–48 az állás Le Pen javára, vagyis a volt kormányfő az egyetlen, aki reálisan megállíthatná.
A felmérést július 9. és 10. között készítették online, 1503 fős, a francia lakosságra reprezentatív mintán, 1,4–3,1 százalékpontos hibahatárral.
Le Pen háromszor próbálkozott már az elnökséggel, háromszor bukott el – most viszont abban bízik, hogy a szavazók átsiklanak a bűnösséget kimondó ítéleten. És a számok alapján nem alaptalanul, ez pedig messze túlmutat Franciaország belügyén. Egy Le Pen-elnökség egy nyíltan EU-szkeptikus, Moszkva iránt hagyományosan megértő szuverenistát ültetne az egyik legfontosabb európai hatalom élére – abban a pillanatban, amikor Európának a legkevésbé hiányzik egy belső repedés a keleti fenyegetéssel szemben.
Felhasznált forrás: G4Media
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:

A Hunor-művek bemutatja: a Zen és a demokrácia elleni fegyverszünet
Hunor maga mondja ki, hogy nincs olyan variáció, amellyel egy kormány a jelenlegi mandátum végéig, 2028-ig kihúzná, vagyis az ő fejében az ország úgy nézne ki, hogy két-három havonta, legfeljebb félévente váltanák egymást a kabinetek, miközben megállapodnak abban, hogy senki nem hoz mélyebb, érdeksértő döntéseket, és senki nem támadja a másikat. Fordítsuk le emberi nyelvre: kormányoznánk, de úgy, hogy közben nem kormányzunk. Kérdezném azokat, akik esetleg emlékeznek rá, hogy egyáltalán miért választunk parlamentet és kormányt – mi is volt ennek a célja? Mert ha jól sejtem, nem az, hogy negyedévente lecseréljünk egy csapatot, amelynek az egyetlen feladatköre, hogy semmihez ne nyúljon hozzá.

Képmutató hétfő: a világ hangosan elmondta, mit gondol, és halkan az ellenkezőjét tette
Van, hogy egy napi hírfolyam önmagát írja meg. A mai nap is ilyen volt: bármelyik cikkbe kapaszkodtunk bele, ugyanaz a mondat köszönt vissza – „tudjuk, hogy ezt nem kéne, de azért csináljuk". Brüsszel szankcionálja Moszkvát, közben rekordáron vásárolja tőle a gázt. Tokió Ukrajnát támogatja, közben évtizedek óta hagyja, hogy orosz kémek vásárolják fel a haditechnikáját. A franciák elítélik a…

Szele Tamás: Az ukrán robotármádia
A légi és a vízi drónok után tehát szolgálatba állnak a földiek is – ez csak idő kérdése volt. Hogy ez jó vagy rossz dolog-e arra annyit lehet mondani: míg nincs rájuk szükség, mindegy is, mikor már szükség van rájuk, örüljünk, ha vannak. És ha nekünk vannak, nem az ellenségnek.

Zuhanó tinifogyasztás, robbanó stimulánsok, 60 százalékkal több halott – a román drogjelentés három arca
A román kormány csütörtöki ülésén tárgyalta az addikciókkal foglalkozó ügynökség friss jelentését az ország drogfogyasztásáról – a G4Media szemlézte, a teljes, 111 oldalas dokumentum pedig elérhető a kormány honlapján. A „nő a drogfogyasztás" típusú címek mögött azonban egy jóval árnyaltabb – és a szakpolitika szempontjából sokkal fontosabb – kép rajzolódik ki: nem a mennyiség változott érdemben,…

Reggel „szörnyű partnerek", estére „szeretet a levegőben" – az El País bennfentes riportja Trump ankarai színeváltozásáról
Alapos, rengeteg bennfentes forrásra támaszkodó riportot közölt a spanyol El País arról, hogyan sikerült a szövetségeseknek – ha még nevezhetjük így őket – megfordítaniuk Donald Trump hangulatát az ankarai NATO-csúcson. A csúcs előtt az amerikai elnök megint nekiment Európának: csapatkivonással fenyegetett, Grönlandot követelt, árulónak nevezte a szövetségeseket, amiért nem segítettek az Irán…