Tisztességtelen eszközökkel hozza helyzetbe Markó Bélát a Transtelex
Itt van például a következő cikk: https://transtelex.ro/kozelet/2026/07/13/communitas-alkotoi-osztondij
A végtermék teljesen propagandisztikus, Markó azt mond, amit akar, és mindezt a Transtelex szolgaian lehozza. Annak fényében különösen inadekvát ez a módszer, hogy már másfél emberöltő óta az RMDSZ határoz meg mindent, ami a romániai magyar kultúrát illeti.
Az újságíró nem készül konkrét öszeférhetetlenségi esetekkel, amelyekkel Markót szembesíthetné, és nem követi nyomon, hogy hogyan idomít az RMDSZ, és az alkotók hogyan idomultak az elmúlt évtizedekben. De még azzal az esettel sem szembesíti Markót, amelyet éppen a Transtelex karolt fel évekkel ezelőtt és tematizált visszatérően: 2024-ben a szintén RMDSZ-es Iskola Alapítvány irodalmi pályázatán egyetlen nő sem kapott ösztöndíjat.
Igaz, Markó Béla az Iskola Alapítványnak történetesen nem kuratóriumi tagja - csak a fia, Markó Bálint.
Ez is megérne egy misét, de még sosem volt tematizálva.
Azon kívül, az irodalmi pályázatokról döntő testület egy kivételével mindkét alapítványnál azonos, a cikkekből ez le is ellenőrizhető, ha veszi a fáradságot a kedves olvasó.
A szembesítés hiánya még ennél is feltűnőbb, hiszen Markót az a Tamás Zsófia kérdezi, aki számos cikket szentelt a nőjogoknak, mondhatni, ő a téma felelőse a Transtelexnél.
Például ha csak simán élünk a Transtelex által diktált módszerrel, és összeszámoljuk a Markó Béla által elnökölt Communitas Alkotói Ösztöndíj program döntnökeit (és ehhez nem is kell messzire menni adatokat gyűjtögetni, hiszen maga a cikk is felsorolja őket), már abból is kiderül, hogy nagyon távol állunk a paritástól:
A beérkezett pályázatokat a bizottság tagjai bírálták el: Markó Béla elnök, András Lóránt, B. Fülöp Erzsébet, Béres András, Bocsárdi László és Bogdán Zsolt (színház- és mozgásművészet), Csíky Boldizsár, Márkos Albert és Vannai István Zsolt (zeneművészet), Balázs Imre József, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Lövétei-Lázár László és Szabó Róbert Csaba (irodalom), Bartha József, Kolozsi Tibor és Kispál Ágnes – Evelin (vizuális művészetek), Berszán-Árus György, Schneider Tibor és Szász Attila (film, televízió, rádió és multimédia). Az eredményeket pedig a Communitas kuratóriuma hagyta jóvá.
Összeszámolva: 17 férfi, 3 nő. Százalékosan: 15%.
Ha ehhez a hat kuratóriumi tagot is hozzáadjuk (igen, ehhez már kattintani kell), az se visz sokkal közelebb a paritáshoz, hiszen ott is kétharmad a férfiak aránya.
Ismételten emlékeztetnem kell a Transtelexet, hogy Markó Béla mint egyszerre állandó szerző, állítólagos progresszív szabadságharcos és RMDSZ-es főmufti még mindig nincs perzsára állítva az RMDSZ médiabefolyásáért, de még azt az egy dolgot sem kérdezi meg tőle a szalonellenzék, amit fontosnak tart, mégpedig a Fideszhez való viszonyt. Például, mit keresett a Nagy Szabadságharcos az MCC-nél?
Hogy ki állította le az újságírót arról, hogy kérdezzen is, tudni nem tudjuk - de tippjeink vannak.
És azt is meg tudjuk tippelni, hogy miért: a Transtelexnél abban bíznak, hogy Markó pixisbe kerül a magyar kormánypénzek osztogatóinál, és a pénzből majd lecseppen nekik is.
------
Markó már a fentiek fényében is szépen bemutatta, hogy milyen jól tudná pártfüggetlenül menedzselni az MCC-t, ha átszállna rá az egész hóbelevanc.
Az a helyzet, hogy könnyen tudjuk folytatni ezt a gondolatot is, hiszen Markó azt is szépen illusztrálja, hogy techikailag milyen jól vezényelné le az átállást, és milyen flottul működne az MCC az ő szárnyai alatt. Körülbelül olyan jól, mintha az ANCPI rendszerét kereszteznénk az RMDSZ legendás GDPR-kompatibilitásával.
Markóék házialapítványa, a Kós Károly Akadémia Alapítvány wordpress-alapú honlapja például akut (vagy krónikus?) ClickFix fertőzésben szenved. Arra próbálja rávenni az olvasót, hogy legyen már ember: futtasson egy terminált ízibe, és fertőzze meg a gépét valami jó kis orosz vírussal:
De semmi baj, és kit érdekel, igaz? Az állampárt jó gazda!
A bizonyítékot természetesen elmentettük: https://web.archive.org/web/20260815162338/https://www.koskarolyakademia.ro/ Ha az olvasó veszi a fáradságot, a forráskódban rá lehet keresni a cloudflare-check pont net rosszindulatú domainre.
Ezennel elindult a visszaszámlálás, tisztelt Markó Béla, no sajnos nem az RMDSZ-é, arra sajnos nem tenném ki a fej salátát, hanem arra nézvést, hogy vajon milyen gyorsan javítják.
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
Akkor most melyik az igaz?
Van itt két Transtelex-újságcikk, azonos szerzővel.
Putyin kiadta a parancsot: szétzúzni belülről a NATO-t és az EU-t!
Van egy különös kettősség Vlagyimir Putyin kommunikációjában, amelyet érdemes fejben tartani, valahányszor a Kreml szándékait próbáljuk kiolvasni. Tavaly decemberben Putyin a katonai vezetőkhöz intézett nyilvános beszédében még az „hisztériakeltéssel" vádolta az európai vezetőket, akik szerinte túldramatizálják az orosz fenyegetést. Néhány nappal később viszont — immár zárt ajtók mögött, egy…
Ötezer dollár, hogy Amerika kilépjen az ENSZ-ből: egy izraeli lobbitörténet anatómiája
Van egy jelenség a nemzetközi politikában, amely ritkán kerül reflektorfénybe, pedig sokkal többet formál a világ menetén, mint a hangos diplomáciai nyilatkozatok: a lobbizás. Az a csendes, szerződéses munka, amelynek során valaki pénzt fizet egy washingtoni cégnek, hogy egy adott gondolatot bejuttasson a döntéshozók fejébe. Most épp egy ilyen művelet került napvilágra - méghozzá egy meglepően…
Ürítsük ki Moszkvát! - Putyin házi filozófusának új őrülete
Van egy ember, akit a nyugati sajtó előszeretettel nevez „Putyin agyának", ami - valljuk be - sem az agyra, sem a humanizmusra nézve nem hízelgő. Alekszandr Dugin, a 64 éves orosz ultranacionalista ideológus, a neoeurázsianizmus főpapja most egy olyan tervvel állt elő, amely még az ő bizarrságban gazdag életművében is kiemelkedő: azt javasolja, hogy Oroszország ürítse ki a nagyvárosait. Ne legyen…
Nem a pénz, hanem a kötődés: miért jönnek haza a románok, és miért mennek tovább - egy népvándorlás anatómiája
Van valami mélyen emberi - és mélyen szomorú - abban, ahogy egy egész nemzedék vándorlása lassan zárt körré alakul. Két friss elemzés, amely a napokban jelent meg, ugyanarról a jelenségről beszél két különböző szemszögből: az egyik arról, hogy a Spanyolországban élő románok száma idén először eshet félmillió alá az uniós csatlakozás óta, a másik arról, hogy mi mozgatja azokat, akik hazatérnek -…