„Zelenszkij kinyitotta Pandora szelencéjét" – a Libération elemzése arról, miért csúszik újra válságba Ukrajna

Ami egyszerű kormányátalakításnak indult, mostanra politikai patthelyzetté fajult Kijevben – írja a Libération abban az elemzésben, amelyet a Rador nyomán a román sajtó is átvett. A francia lap szerint Mihajlo Fedorov védelmi miniszter menesztése „kinyitotta Pandora szelencéjét", és súlyos politikai problémák láncreakcióját indította el Zelenszkij számára. A tüntetések ma a nyolcadik napjukba léptek, és bár a főparancsnok már megbukott, a válság nem oldódott. De van ennek a történetnek egy olyan olvasata is, amelyet érdemes kimondani: mindeközben Ukrajnában a demokrácia működik. Kicsit kínos, hogy épp egy orosz agresszió ellen az utolsó csepp véréig védekező országnak kell erre minket megtanítania.

Kezdjük ott, hogy a francia elemzés hangvétele borúsabb, mint a miénk volt. A Libération – amelynek anyagát a Rador hírügynökség nyomán a román lapok is átvették – politikai válságként, mi több, patthelyzetként írja le azt, ami Kijevben zajlik. Volodimir Fesenko, a Penta Központ politológusa, akit a lap idéz, egyenesen úgy fogalmaz: Fedorov menesztése kinyitotta Pandora szelencéjét, és súlyos politikai bajok láncreakcióját indította el az elnök számára. Az ukrán nagyvárosok főterein tüntetők követelik a hősük visszatérését – annak a fiatal technokratának a visszahelyezését, aki figyelemre méltó sikerrel pörgette fel a drónok bevetését az Oroszország elleni háborúban. És, teszi hozzá a francia lap, még a hadsereg főparancsnokának, Olekszandr Szirszkijnek a július 21-i menesztése sem csillapította a kedélyeket – pedig róla azt tartják, épp ő kérte Fedorov eltávolítását –, sem az, hogy a helyére egy feddhetetlen katona, Mihajlo Drapatij került.

Az előzmény: a Midas-ügy és egy váratlan mentőöv

Ahhoz, hogy értsük, mi történik, a Libération visszanyúl 2025 végéig. Azt az időszakot két dolog határozta meg: a „Midas" fedőnevű ügy, vagyis egy kiterjedt sikkasztási botrány az energetikai szektorban, valamint Andrij Jermaknak, Zelenszkij befolyásos tanácsadójának a lemondása. Az elnök a helyzet rendezésére és a saját imázsa helyreállítására két húzással válaszolt: az elnöki hivatal élére a hírszerzés főnökét, Kirilo Budanovot nevezte ki – igen, azt a Budanovot, akitől az ellennarratíváról szóló mondat származik –, a védelmi tárca élére pedig a karizmatikus, makulátlan hírű Fedorovot ültette. A lépés pedig, hangsúlyozza a lap, bejött: a Jermak távozása okozta sokkot elnyelte a rendszer. Miután a hatalom határozottan és sikeresen megvédte a független korrupcióellenes intézményeket, a társadalom megnyugodott. A fronton is javult a helyzet: az ukrán drónrajok egyre nagyobb kárt okoztak orosz területen, a mélységi csapások pedig bizonyították a hatékonyságukat. Csakhogy Fedorov kilépett a puszta „csodaszer" szerepéből, és úgy döntött, egyszerre több fronton is háborúzik – kezdve a vezérkarral folytatott lappangó konfliktussal.

A menesztése napján Fedorov nyilvánosan is feltárta, hogy állandó konfliktusban állt Szirszkijjel. Közismert volt, hogy gyökeresen különbözött a háborúról alkotott elképzelésük: Fedorov kizárólag az új technológiákra épülő aszimmetrikus hadviselésben hitt, míg Szirszkij, a klasszikus módszerek híve, elsősorban az emberi erőforrásra épített. Ez a mondat, ha belegondolunk, önmagában is egy egész hadtörténeti korszakváltást ír le – és megmagyarázza, miért volt a konfliktus feloldhatatlan. Fedorov ráadásul Zelenszkij számára – akivel több mint hét éve dolgozik együtt – súlyos vádiratot terjesztett elő az ukrán hadseregről. A Libération felsorolása szerint ez a következőket tartalmazta: taktikai háború stratégiai helyett; a felelősség hiánya; állandó hazugság; a kezdeményezések blokkolása; „bürokratikus lövészárok-háború" a vezérkar és a védelmi minisztérium között; az emberi erőforrás felőrlése a csatatéren a veszteségek elemzése nélkül; a jól teljesítők elszigetelése és perifériára szorítása; egy soha be nem fejezett hadtestrendszer; és a parancsnokok folyamatos cserélgetése. Aki ezt a listát elolvassa, az érti, miért nem lehetett belőle kompromisszum.

A francia lap szerint Fedorovnak két dolgot nem bocsátottak meg.

• Az első: miután hivatalba lépett, megtisztította a minisztériumát, a teljes személyzetet hazugságvizsgálónak vetve alá, majd nekilátott a hadsereg erőforrás-gazdálkodásának reformjához. Fesenko szerint Fedorov – nem alaptalanul – úgy vélte, hogy az erőforrások elosztása pazarló, és számos visszaéléssel terhelt. Rendet akart tenni azon a fegyverpiacon, ahol korrupciós sémák és lobbitevékenység keveredtek. Ezzel viszont rengeteg ellenséget szerzett magának a politikusok között – beleértve az elnöki csapatot is.

• A második, és talán még kényesebb ok pszichológiai és politikai. Fedorov Zelenszkij egyik legrégebbi és leghűségesebb munkatársa, kiváló hírnévvel, aki – sokakkal ellentétben – nem élte fel a bizalmi tőkéjét, és soha nem mutatott nyíltan választási ambíciókat. Fesenko szerint épp ez nyugtalanítja az elnök környezetét: azt gyanítják, hogy nagyszabású politikai terveket készít elő. „Zelenszkij és Fedorov nagyon hasonlítanak egymásra" – idézi a Libération az elemzőt –, mindketten makacsok, karizmatikusak, és bármi áron elérik a céljukat. Zelenszkij pedig, teszi hozzá, nem szereti a konfliktusokat a saját csapatán belül.

Ezek miatt választotta először azt az ukrán elnök, hogy a "zavaró elemet" áldozza fel, megtartva a békülékenyebbnek tartott Szirszkijt - csakhogy az utca reakciójára biztosan nem számított. Több mint négy év háború után az ukrán társadalomban felerősödött az az amúgy sem alacsony igazságosság iránti igény, és szinte azonnal visszatértek a tiltakozó reflexei. A legfrissebb felmérések szerint az ukránok hetven százaléka igazságtalannak tartja Fedorov menesztését. Fesenko pedig, akit a Libération idéz, nem tud nem a 2013 végi Euromajdanra gondolni, amikor a középosztálybeli fiatalok a gyors európai integrációban reménykedtek – egy Moszkvának alávetett elnök pedig meghiúsította ezt a reményt. A Libération szerint a közösségi médiában megoszlanak a vélemények: egyesek szerint Drapatij kinevezése már önmagában győzelem és a válság vége, mások szerint a küzdelem messze nem ért véget. Dmitro Kozjatinszkij háborús veterán, az elmúlt napok tüntetéseinek fő szervezője, elégedettnek nyilvánította magát ezzel az első sikerrel – és újabb tiltakozásokra hívott mára, július 24-re. A cél Fedorov visszahelyezése a védelmi tárca élére. Zelenszkij viszont – jósolja a francia lap – kísértést fog érezni arra, hogy ellenálljon ennek a maximális utcai nyomásnak, mondván: meghallgatta a követeléseket, és válaszolt is rájuk. Fesenko szerint ha visszahozná Fedorovot ugyanabba a pozícióba, az teljes vereségnek látszana; Fedorov a közvéleményre támaszkodva nyerne, és ezzel egy második hatalmi központ jönne létre a rendszeren belül – ami egyszerűen lehetetlen.

A friss fejlemények ez utóbbit látszanak igazolni: Zelenszkij szerdán, egy Micheál Martin ír kormányfővel közösen tartott kijevi sajtótájékoztatón maga jelentette be, hogy több pozíciót is felajánlott Fedorovnak, legutóbb a katonai innovációkért felelős miniszterelnök-helyettesit, Fedorov viszont ezeket nyilvánosan visszautasította. Az indoklása pontosan mutatja, miért nem cím kérdése ez az egész: szerinte ma három olyan pozíció létezik az országban, amely a fronton harcoló katonák mellett ténylegesen alakítja a háború menetét – az elnöké, a védelmi miniszteré és a főparancsnoké. Semmi más nem ad valódi hatalmat ahhoz, hogy fellépjen a beszerzési korrupció ellen, felszámolja a hazugság kultúráját, és végigvigye a hadsereg átalakítását.

És most tegyünk hozzá két dolgot, amit a lelkesedés mellett nem szabad elhallgatni.

• Az első: ennek a válságnak vannak veszélyes mellékhatásai. Az ukrán légierő helyettes parancsnoka, Pavlo Jelizarov ezredes lemondott Fedorov menesztése miatt, azzal az indoklással, hogy a döntés gyengíti a légvédelmet, és több halálos áldozathoz vezet majd az orosz támadások során. Ez nem apróság: háború közben a vezetés bomlása emberéletekben mérhető.

• A második: Moszkva élvezi a műsort. A Kreml-barát elemzők és katonai bloggerek lubickolnak a helyzetben; Szergej Markov például „lázadásnak" nevezte Fedorov megnyilvánulásait. Ez a legkevésbé sem meglepő – de fontos tudni, hogy minden ukrán belső konfliktus azonnal muníció lesz az orosz propagandagépezet kezében.

A Libération elemzése borús, és a maga szempontjából jogosan az: egy háborúban álló ország politikai patthelyzete valóban veszélyes, de épp ezért érdemes a másik szempontot is kimondani: nyolc napja tüntetnek. Egy főparancsnokot menesztettek a nyomásukra. A hetven százalék, amely igazságtalannak tartja a döntést, nem hallgat. A miniszter, akit elküldtek, nem fogadott el kárpótlásul egy szép, de valós hatalom nélküli pozíciót. Ez, kérem, működő demokrácia. Rakétatűzben, hadiállapotban, negyedik éve tartó háborúban. És ha ez a mondat kellemetlenül cseng nekünk, akik békében élünk, akkor nem az ukránokkal van a baj.

Felhasznált források: G4Media