#Európai Unió

A tegnapi Európa Tanács-ülés Brüsszelben mindenképpen dilemmaként vonul majd be a következő napok értelmezési kereteibe: siker volt, vagy ellenkezőleg, kudarc? Ukrajna ugyanis pénzhez jutott, viszont a befagyasztott orosz vagyonhoz nem nyúltak hozzá – legalábbis nem érdemben. És mit hazudik Viktor Viktorovics Orbán ezekről a döntésekről? Gyorselemzés Karczag Annától.

Oroszország (feltehetően) azt akarta, hogy minden jövőbeli tárgyalás kiindulópontja megváltozzon: az „Oroszország agresszor, engedményeket kell tennie” helyett legyen az új alapállás: „béke csak kölcsönös engedményekkel lehetséges”. Ezt elérték. Az Axios-szivárogtatás, a médiavihar és az európai viták nyomán a Hajlandóak Koalíciója, a Ramsteini Formátum és általában a nyugati reakciók már nem arról szólnak, hogy Ukrajnának teljes joga van minden törvényesen és nemzetközileg elismert területéhez. Most a diskurzus sokkal inkább Oroszországnak kedvező: „lássuk, ki milyen engedményeket tesz”, vagy legfeljebb: „semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül”, de erős nyomással: „na, Ukrajna, engedd el Zaporozsjét, Herszont, Donyecket, Luhanszkot, a Krímet, úgyis megszállták/szétrombolták”. Ilyen pozíciót négy évvel ezelőtt teljesen elfogadhatatlannak tartott volna bármely nemzetközi vezető, mert ez teljesen szembemegy a nemzetközi joggal, és felhívás a határok erőszakos megváltoztatására.

Az európai közvélemény csak bámult, mint a hülye gyerek a kirakatban: reptereket kellett lezárni, mert hirtelen drónok kezdtek röpködni a semmiből, egyenesen az európai fővárosok felett. Az égbolt, amelyen tegnap még csak repülők suhantak át, ma már orosz hibrid háború játékszíntere. És persze a jó polgár csak vakarózik, sóhajtozik, legyint: „Á, biztos valami félreértés.” Hát nem, barátaim, nem fé

Nem könnyű feladat szűrni a háborús híreket, különösen úgy, hogy az oroszok legalább annyi energiát fektetnek a dezinformációba, mint a katonai hadműveletekbe, miközben Európa továbbra is Csipkerózsikát játszik, és halasztgatja vagy épp napirendre sem veszi a kemény, de szükséges intézkedéseket. A sehova sem vezető óvatosság legjobb példája Magyarország esete – az országot minden józan számítás sz

Alig tegnap írtam a magyar kémbotrány várható hatásairól, kifejtve, hogy egy új Trianon is kijárhat nekünk, ha nem vigyázunk, ma pedig már igazán elgondolkodtató hírrel lep meg minket az Európai Unió.