A dopaminbiznisz végnapjai? Az EU a Meta elleni csapásra készül

Az Európai Bizottság előzetes megállapításokat készül kiadni, amelyekben azt állítja, hogy a Meta kizsákmányoló tervezési módszereket alkalmaz a Facebookon és az Instagramon – ezek a módszerek a fiatal felhasználókat láncolják a platformokhoz, és ha ez beigazolódik, új frontot nyitna a 2024 májusában indított digitális szolgáltatásokról szóló törvény, azaz a DSA-vizsgálatban, amely az életkor-ellenőrzési hiányosságoktól immár a platformok alapvető architektúrájáig terjedne.

A folyamat nem előzmény nélküli. 2026 februárjában a Bizottság már kiadta az első, valaha addiktív tervezési elveket célzó előzetes megállapításait, amelyekben a TikTokot vádolta azzal, hogy végtelen görgetéssel, automatikus lejátszással és rendkívül személyre szabott ajánlórendszerekkel tereli a felhasználókat abba az állapotba, amelyet a szabályozók találóan „robotpilóta módnak" neveztek el. A Bizottság közölte a TikTokkal, hogy apró módosítások nem lesznek elegendők – a platform alapvető tervezési struktúráját kell átalakítani. Most ugyanezt a keretet alkalmazzák a Metára is.

Áprilisban a Bizottság már megállapította, hogy a Facebook és az Instagram nem akadályozza meg a 13 év alatti gyermekek hozzáférését – az EU-ban ez a korosztály körülbelül 10-12 százaléka fér hozzá valamelyik platformhoz –, és hogy a kiskorú fiókok bejelentéséhez szükséges Meta-eszköz eléréséhez elég volt pusztán hét kattintás. A Meta vitatta ezeket a megállapításokat, most azonban a Bizottság nem az életkor-ellenőrzésnél akar megállni, hanem magát a végtelen görgetést és az algoritmikus "nyúlüreg-effektust" veszi célba – ezeket az aggályokat egyébként már a vizsgálat megindításakor, 2024-ben is felvetették, csak akkor senki sem kapkodott.

Ha a megállapítások megerősítést nyernek és a Meta nem kezeli a Bizottság kifogásait, a vállalat globális éves bevételének akár 6 százalékát kitevő bírsággal is sújtható. Ursula von der Leyen május folyamán már fellépést sürgetett a „függőséget okozó és káros tervezési gyakorlatokkal" szemben, előrevetítve egy közelgő digitális méltányossági törvényt, amely ezeket a korlátozásokat jogszabályi szinten rögzítené. A szabályozói nyomás ráadásul nem csak Brüsszelből nehezedik a Metára. Márciusban egy Los Angeles-i esküdtszék a Metát és a Google-t is felelősnek találta függőséget okozó platformok tervezéséért, amelyek kárt okoztak egy fiatal felhasználónak. Eközben a Reuters arról számolt be, hogy a Meta az amerikai törvényhozóknál lobbizik szövetségi szintű mentességért az állami gyermekártalom-perek alól – ami egyszerre mutatja, mennyire komolyan veszi a fenyegetést, és mennyire nem akarja valójában megoldani a problémát.

Mindez természetesen helyes és szükséges – de azért érdemes feltenni egy kényelmetlen kérdést is: miért áll meg az Európai Bizottság a gyerekek védelmének nemes ügyénél, és miért nem mer belenyúlni a platformok egy másik, legalább ennyire bizonyítható károkozásába? A Meta és a TikTok ugyanis nem csupán tinédzsereket tesz függővé a végtelen görgetéssel, hanem bizonyíthatóan befolyásolja a választói magatartást is, mégpedig részben azzal, hogy nem szűri az álhíreket, részben pedig azzal, hogy az algoritmusok olyan tartalombuborékokat építenek, amelyekben a radikális üzenetek gyorsabban terjednek, mint a valóság - ezt nem egy összeesküvés-elmélet tétele, hanem az eddigi vizsgálatok, kiszivárgott belső dokumentumok és a Cambridge Analytica-ügy tanulságai.

A Google sem ártatlan ebben a históriában: épp most irányítja át a keresőjét mesterséges intelligenciára, amivel lényegében sírba teszi a régi Google-keresés korszakát – a releváns, tehát nem szponzorált találatokkal együtt. Az MI-összefoglalók szépen néznek ki, de az, hogy mi kerül bele és mi nem, megint csak algoritmikus döntés, amelyet senki sem lát bele, és amelyet senki sem ellenőriz, mi több, az orosz propagandagyárak irgalmatlan mennyiségű hírei már az AI-chatbotokat is átverik.

A Bizottság tehát most a függőséget okozó dizájnt bünteti – ami fontos. De a politikai machinációkat, a választási manipulációt és az információs ökoszisztéma szisztematikus torzítását egyelőre nem. Talán azért, mert az már nem csupán a techóriások ügye, hanem olyasvalamihez kéne hozzányúlni, ami a jelenlegi európai politikai erőtérben is fölöttébb kényelmetlen - de legyünk igazságosak: az, hogy a Facebook végül betiltotta a politikai hirdetéseket nagyban köszönhető az EB hatékony fellépésének, ennek pedig következménye az, hogy megszabadulhattunk az Orbán-rezsimtől.

Felhasznált források: CNBC, Eu Perspectives, VerfassungBlog, Schodt