Árnyékkormány-alakítás: Simion már tárgyal is a többi párttal

George Simion bejelentette, hogy az AUR tárgyalócsoportot állított fel, és megkezdte az egyeztetéseket a többi politikai alakulattal egy „stabil kormány” létrehozásáról. Ugyanaz a George Simion beszél most stabilitásról, akinek pártja a PSD-vel közösen buktatta meg az Ilie Bolojan vezette kormányt, hónapokon át követelte az államfő felfüggesztését, és minden eszközzel azon dolgozott, hogy Románia politikai válsága minél mélyebb legyen. Ha azonban félretesszük egy pillanatra, hogy az AUR oroszbarát, ukránellenes, Európa-ellenes szélsőjobboldali párt, és kizárólag politikai-technikai szempontból nézzük a történteket, akkor ki kell mondanunk valami meglehetősen kellemetlent: Simion jelenleg messze jobban játszik, mint a román politikai mezőny összes többi szereplője.

Az AUR elnöke a képviselőházból közzétett videójában bejelentette, hogy pártja képviselői és szenátorai nem vesznek részt a Siegfried Mureșan által javasolt miniszterek bizottsági meghallgatásán, nem jelennek meg a kormány parlamenti beiktatásán, és nem szavazzák meg sem Mureșan kabinetjét, sem egy esetleges későbbi, Alexandru Nazare vezette kormányt, amennyiben az AUR nem lesz annak része.

„Nem leszünk jelen sem a bizottságokban, sem a plenáris ülésen, és nem szavazunk meg egy Siegfried Mureșan vezette kormányt vagy az utána következő Nazare-kormányt, mert ezzel elárulnánk a belénk vetett bizalmat”

– jelentette ki Simion, majd közölte, hogy az AUR tárgyalódelegációt jelölt ki, amely minden párttal egyeztetni fog egy új kormány létrehozásáról.

„Súlyos politikai válságon megyünk keresztül. Tárgyalócsoportot hoztunk létre, amely minden politikai alakulattal egyeztetni fog, hogy a következő napokban sikerüljön stabil kormányt alakítanunk. Az AUR kötelessége, hogy részt vegyen a kormányzásban, és átsegítse az országot ezeken a nehéz pillanatokon”

– mondta az az ember, akinek pártja néhány hónappal ezelőtt még aktívan segített előállítani ezeket a nehéz pillanatokat.

Simion két lehetőséget kínál a többi pártnak: vagy bevonják az AUR-t a következő kormányba, vagy következzenek az előrehozott választások, ha pedig Nicușor Dan nem hajlandó feloszlatni a parlamentet és választásokat kiírni, akkor az AUR ismét megpróbálja felfüggeszteni az államfőt. Utóbbi fenyegetés alkotmányjogilag jóval ingatagabb annál, mint ahogy Simion előadja, a román alkotmány ugyanis a megfelelő feltételek teljesülése után lehetőséget ad az államfőnek a parlament feloszlatására, de nem kötelezi automatikusan erre. Politikai szempontból azonban nem is az a fontos, hogy Simion alkotmányértelmezése mennyire pontos, hanem az, hogy az AUR elnöke világos, könnyen elmagyarázható és saját szavazói számára következetes álláspontot fogalmazott meg: az AUR nem menti meg ellenfelei kormányát, nem vállal felelősséget mások programjáért, és csak olyan kabinetet támogat, amelyben maga is részt vesz. Nehéz ezzel az érveléssel mit kezdeni, különösen azok után, hogy a magukat nyugatosnak és demokratikusnak nevező pártok több mint négy hónapja képtelenek működőképes parlamenti többséget összehozni.

Simion megmenthetné Mureșant, de miért tenné?

Az AUR akár meg is szavazhatná a Mureșan-kormányt. Simion kiállhatna a parlament elé, és előadhatná, hogy pártja a nemzeti felelősség, a politikai válság lezárása, a költségvetés elfogadása és az ország stabilitása érdekében támogatja a kabinet beiktatását. Ezzel Mureșan hivatalba léphetne, a PNL–USR–RMDSZ-kormány azonban kisebbségben maradna, és minden fontos törvényhez külön-külön kellene összekalapoznia a többséget. Ez lenne az AUR szempontjából a tökéletes parlamenti szívatógép: a kormány névleg hivatalban maradna, de a PSD és az AUR külön-külön, illetve közösen bármikor megvonhatná tőle a többséget, átírhatná vagy leszavazhatná törvényeit, blokkolhatná a költségvetést, és minden népszerűtlen intézkedésért Mureșant tehetné felelőssé. Simion kívülről irányíthatná a kormány vergődését, miközben minden reggel elmondhatná, hogy ő csak az ország érdekében engedte hivatalba lépni ezeket a szerencsétleneket. Csakhogy az AUR elnöke láthatóan felismerte: a román választóknak elegük van az ilyen parlamenti zsukákból, a függöny mögötti megállapodásokból, a megszavazzuk, de nem támogatjuk, támogatjuk, de nem lépünk be, belépünk, de nem vállalunk felelősséget típusú bukaresti mutatványokból. Simion ezért nem próbálja elrejteni, mit akar - ő kormányra akar kerülni, ha pedig ezt nem engedik neki, akkor előrehozott választást akar, amelyen a jelenlegi felmérések alapján az AUR messze a legerősebb pártként indulna.

A közvélemény-kutatások mérési módszertől függően 34 és 40 százalék közé teszik az AUR támogatottságát. Az INSCOP szeptemberi adatai szerint a biztos pártválasztók 40,2 százaléka szavazna a pártra, miközben a PNL 17,2, a PSD 16,4, az USR pedig 11,4 százalékon áll. Egy frissebb CURS-felmérés valamivel kisebb, 34 százalékos AUR-előnyt mért, de Simion pártja ebben is kilenc százalékponttal vezetett a második helyen álló PSD előtt. Vagyis az AUR-nak nincs oka megmenteni egy olyan kormányt, amelynek kudarcából ő profitálhat a legtöbbet. A PSD parlamenti képviselőinek, a különböző kisebb frakcióknak, a párt nélkül maradt politikai vándormadaraknak és nem utolsósorban az RMDSZ-nek rengeteg veszítenivalója lenne egy előrehozott választáson. Simionnak ellenben csak nyerhet vele, ezért nem ő szalad Mureșan után néhány minisztériumi államtitkári tisztségért vagy parlamenti bizottsági helyért, hanem megvárja, amíg a többiek keresik meg őt. És már keresik.

Az egészségügyi kordont belülről bontották le

Călin Georgescu első helye után a romániai nyugatos pártok azt ígérték, hogy megértették a leckét. Másként politizálnak majd, visszaépítik az állampolgárok bizalmát, folytatják a reformokat, rendbe teszik az államot, és egészségügyi kordont vonnak az oroszbarát szélsőjobb köré, nehogy az AUR, az SOS és a Georgescu-féle politikai tenyészet közel kerülhessen a hatalomhoz. Eltelt valamivel több mint egy év és ott tartunk, hogy a nyugatos pártok előbb megbuktatták saját kormányukat, majd hónapokon keresztül képtelenek voltak újat alakítani. A reformok leálltak, az infláció elszabadult, a költségvetési és politikai bizonytalanság állandósult, az AUR pedig nemhogy meggyengült volna, hanem minden jelentősebb felmérésben messze vezeti a pártok rangsorát. Az ország irányával kapcsolatban a lakosság 88 százaléka elégedetlen, a választók csaknem fele pedig valamennyi politikai szereplőt felelősnek tartja a kialakult válságért.

A szélsőjobb köré ígért kordont ráadásul nem az AUR törte át kívülről, hanem a magukat demokratikusnak nevező pártok bontották le belülről. A PSD előbb Simionékkal együtt buktatta meg a Bolojan-kormányt, majd az AUR-ral és az SOS-szel közösen új parlamenti többséget hozott létre a képviselőház állandó bizottságában. Az RMDSZ azt állította, hogy nem részese a PSD szélsőjobboldallal kötött megállapodásának, csak éppen megszavazta az új felállást, mert az biztosította számára a háznagyi tisztség megtartását. A Szövetség magyarázata tehát az volt, hogy nem kötött alkut az AUR-ral, mindössze megszavazta az alku eredményét, mert kapott belőle valamit. Ez a különbség nyilván óriási, különösen akkor, ha az embernek elég nagy a politikai mikroszkópja, de hát azt is tudjuk Hunortól, hogy a politikában a méret a lényeg. Miért ne enne akkor nagy a mikroszkóp is? .

Nicușor Dan közben azzal kampányolt, hogy a demokrácia őre lesz, hivatalba lépése után azonban előbb hónapokon keresztül nem tudott működőképes parlamenti többséget létrehozni, majd kijelentette, hogy Románia számára jelenleg a stabilitás fontosabb a reformoknál. Amikor pedig végre megnevezte Siegfried Mureșant miniszterelnök-jelöltnek, rögtön közölte, hogy Mureșan bukása esetén sem akar előrehozott választást, ezzel gyakorlatilag kivette Mureșan kezéből az egyetlen komoly tárgyalási fegyvert. A PSD-ben, az UPR-ben és a különböző kisebb parlamenti csoportokban rengeteg olyan képviselő ül, aki egy előrehozott választáson elveszítené a mandátumát, ezért akár a Mureșan-kormányra is hajlandó lenne szavazni, ha a másik lehetőség a parlament feloszlatása lenne. Ha azonban az államfő előre közli, hogy nem lesz előrehozott választás, ezek a politikusok nyugodtan maradhatnak saját frakciójukban, követhetik a pártutasítást, és leszavazhatják Mureșant. Mandátumuk, fizetésük, szolgálati autójuk, titkárságuk és mentelmi joguk nincs veszélyben.

Simion viszont pontosan az ellenkezőjét teszi. Nem nyugtatja meg a parlamentet, hanem megfenyegeti: vagy adjatok hatalmat az AUR-nak, vagy menjünk vissza a választókhoz. Az üzenet egyszerű, világos és politikailag hatásos, sokkal hatásosabb annál, amit a PNL, az USR, az RMDSZ vagy az államfő hónapok alatt képes volt összerakni. Ez nem azt jelenti, hogy Simionból hirtelen felelős, demokratikus államférfi lett. Nem lett az. Ugyanaz az oroszbarát, ukránellenes, nacionalista hordószónok maradt, aki eddig volt, és akinek hatalomra kerülése Románia nyugati szövetségi rendszerét, Ukrajna támogatását, a demokratikus intézményeket és a kisebbségeket egyaránt veszélyeztetné. A politikai játékot azonban jelenleg ő olvassa a legjobban, és nem azért, mert különleges zseni, hanem azért, mert ellenfelei naponta újabb ajtót nyitnak előtte, aztán csodálkozva figyelik, hogy besétál rajta.

Egy évvel ezelőtt még arról beszéltek, miként lehet az AUR-t elszigetelni. Ma már George Simion jelenti be, hogy tárgyalásokat kezdett egy stabil kormány létrehozásáról, miközben az úgynevezett demokratikus pártok azt sem tudják eldönteni, meg akarják-e szavazni saját miniszterelnök-jelöltjüket. Simion nem áttörte az egészségügyi kordont. A PSD, az RMDSZ, Nicușor Dan és a kormányalakításba belefulladó nyugatos pártok szépen lebontották előtte, majd még a vörös szőnyeget is kiterítették, az AUR elnökének pedig már csak annyi dolga maradt, hogy végigsétáljon rajta. És épp ezt teszi!

Ugar