Élelmiszerbiztonság és tengeri útvonalak: Zelenszkij furcsa új partnert keres

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az Egyesült Arab Emírségek támogatását kérte a fekete-tengeri tengeri útvonalak biztonságának megerősítéséhez — abban a helyzetben, amikor egyre nő a fenyegetés Ukrajna kereskedelmi hajózása és gabonaexportja ellen. A Kyiv Post szerint a témát Mohamed bin Zajed Al Nahjan emírátusi elnökkel folytatott telefonbeszélgetésen vitatták meg augusztus 1-jén. A két vezető a tengeri folyosók biztonságáról és annak a globális élelmiszer-ellátásra gyakorolt hatásáról egyeztetett.

Zelenszkij a szombati beszédében felidézte, hogy Ukrajna a múltban maga is hozzájárult az Öböl-menti államok biztonságához — beleértve az iráni támadások elleni védelmet is —, és most Kijevnek van szüksége a partnerei támogatására. „Megbeszéltük, hogyan segíthetnek nekünk az Emírségek Európában, a fekete-tengeri régióban. Az élelmiszer-biztonságról és a tengeri útvonalak biztonságáról van szó" — mondta az elnök. Fontos részlet: Zelenszkij semmilyen konkrétumot nem árult el arról, mit is jelentene ez az emírátusi segítség a gyakorlatban. Hogy értsük, miért pont az Emírségekhez fordul Zelenszkij, vissza kell lépni néhány hónapot — és itt derül ki a logika, ami a hír mögött van. 2026 márciusában Zelenszkij egy egész Öböl-körutat tett: Szaúd-Arábiában, az Emírségekben, Katarban és Jordániában is tárgyalt, és ezeken a megbeszéléseken Ukrajna komoly ajándékot adott: felajánlotta a teljes légvédelmi rendszerét az Öböl-államoknak — a tengeri drónokat, az elektronikai hadviselési eszközöket, az elfogó technológiát —, kifejezetten az iráni drónok elleni védelemre. Ahogy Zelenszkij akkor fogalmazott, ez „rendszerszintű megközelítés" volt: nemcsak elfogók, hanem védelmi vonalak, szoftverek, elektronikai hadviselési rendszerek is. Vagyis a mostani telefonhívás nem a semmiből jött. Zelenszkij egy korábbi szívességet hív le. Az üzenet lényege: „mi segítettünk nektek, amikor az iráni drónok fenyegettek titeket — most ti segítsetek nekünk a Fekete-tengeren." Ahogy az ukrán elnök nyíltan meg is fogalmazta:

Ukrajna mindig segít azoknak, akik segítenek nekünk. Idén az ukránok jelentősen hozzájárultak öbölbeli partnereink biztonságához."

Ez tehát a diplomácia ősi logikája: a kölcsön visszakérése.

A hír azért is időszerű, mert a helyzet Kijev és Teherán között épp mélyponton van. Nemrég Abbász Araghcsi iráni külügyminiszter azzal vádolta Ukrajnát, hogy megtámadott egy iráni kereskedelmi hajót a Kaszpi-tengeren. Az iráni tisztségviselő szerint a támadás Izrael kérésére történt, és az ENSZ Alapokmányának megsértése. A későbbi értesülések szerint Teherán fontolóra vette egy ukrán kikötő elleni megtorló csapást, de a diplomáciai lépések végül elkerülték az eszkalációt. Az iráni verzió azt persze elhallgatná, hogy a szóban forgó iráni hajó drónokat szállított a gyilkos Oroszországi Föderációnak — ezt persze a fanatikusokból álló teokratikus rezsim tagadta. Vagyis nem egy ártatlan kereskedelmi hajóról volt szó, hanem egy fegyverszállító lánc szereplőjéről, amely épp azokat a Sahed-drónokat viszi Moszkvának, amelyek ukrán civilek tömegét ölik. Irán évek óta látja el Oroszországot támadó drónokkal és katonai technológiával — az Ukrajna és Irán közti viszonyt épp ez mérgezte meg, jóval a kaszpi incidens előtt. Az iráni fronttal párhuzamosan Ukrajna az orosz csapások fokozódásával is szembenéz a fekete-tengeri infrastruktúra és hajózás ellen. Kijev szerint az orosz erők a gabonaexport céljából létrehozott tengeri folyosót próbálják elzárni — ezzel egyszerre sújtva az ukrán gazdaságot és több, a régió importjától függő állam élelmiszerellátását. A nyár folyamán az orosz erők folyamatosan fokozták a civil hajók elleni csapásaikat, egy olyan kampányban, amelynek célja Zelenszkij szerint a gabonafolyosó teljes blokádja.

És most jön a hír igazi kérdése, amit érdemes nyíltan feltenni: miért épp az Egyesült Arab Emírségekhez fordul Zelenszkij egy fekete-tengeri ügyben — és mit tud egyáltalán tenni egy Perzsa-öböl menti ország egy tőle több ezer kilométerre lévő tengeren?

A kérdés több okból is jogos. Az Emírségek ugyanis egy sajátosan ambivalens szereplő ebben a háborúban. Egyfelől humanitárius segélyt ad Ukrajnának, közvetített fogolycseréket, és most a tengeri biztonságról tárgyal. Másfelől viszont — és ezt nem szabad elhallgatni — az Emírségek végig jó viszonyt tartott fent Moszkvával, nem csatlakozott a nyugati szankciókhoz, Dubaj pedig a háború kezdete óta az orosz pénz, az orosz üzlet és az orosz turisták egyik fő menedéke lett. Vagyis Zelenszkij egy olyan országhoz fordul, amelynek legalább annyi szála fut Moszkvába, mint Kijevbe. Ez lehet előny is — épp azért lehet közvetítő, mert mindkét oldallal beszél —, de nyugtalanító is.

A másik kérdés a földrajz. Az Emírségeknek nincs haditengerészeti jelenléte a Fekete-tengeren, és a montreux-i egyezmény amúgy is szigorúan korlátozza, milyen hadihajók hajózhatnak be a szoroson át. Vagyis emírátusi hadihajókat aligha látunk majd Odessza előtt. Akkor mit adhatnak? Reálisan három dolog jöhet szóba: pénz (a gabonafolyosó és a kikötővédelem finanszírozása), diplomáciai közvetítés (épp a Moszkvával fenntartott jó viszony révén), illetve technológia és beruházás — az Emírségek épp most próbálja diverzifikálni a szerepét a világpiacon, nemrég még az OPEC-ből is kilépett.

És itt van az igazi bökkenő: Oroszország nemcsak a nyílt Fekete-tengeren zárja el az ukrán gabona útját, hanem szisztematikusan bombázza, rakétázza és drónozza a román határ közelében fekvő ukrán dunai kikötőket és településeket is — épp azért, hogy elvágja azt az alternatív útvonalat is, amelyen az ukrán gabona a Dunán át, Konstancáig leúsztatva még kijut a nemzetközi vizekre. Ez a Duna-menti folyosó egyre nagyobb terhelés alatt áll. Hogy ebben mit tudnának tenni az Emírségek, az egyelőre rejtély — de talán nem is nekünk kell tudnunk, hanem Zelenszkijnek.

Ugar