Hőinfláció: Szöultól Londonig mindenhol drágul az élelmiszer

Van egy új szó, amit érdemes megjegyezni, mert a következő években egyre gyakrabban fogunk vele találkozni: hőinfláció. A közgazdászok így nevezik azt a jelenséget, amikor a tartós, szélsőséges hőség és az áremelkedés összeolvad — vagyis amikor a kánikula nemcsak a bőrünkön, hanem a pénztárcánkban is éget. És ez a jelenség most nem elméleti fenyegetés: Dél-Koreától Nagy-Britanniáig már a bolti árcédulákon is meglátszik.

Dél-Koreában az uborka kiskereskedelmi ára egyetlen hónap alatt mintegy 81 százalékkal ugrott meg, a spenót ára pedig ugyanezen idő alatt 123 százalékkal — vagyis több mint megduplázódott. A magas hőmérséklet visszavetette a nyári zöldségek, köztük a cukkini, a zsenge retek és a sárgarépa növekedését. A felmelegedő tengerek augusztus 7-ig mintegy 570.000 tenyésztett halat pusztítottak el — ez pedig a nagykereskedelmi makrélaárakat éves szinten 47 százalékkal hajtotta fel. Vagyis a hőség egyszerre támad a földeken és a vízben: kiszárítja a zöldséget, és megfőzi a halat a ketrecben. Nem véletlen, hogy Dél-Korea pénzügyminisztériuma a szélsőséges időjárás miatti mezőgazdasági és halászati kínálati instabilitást az év második felének egyik kulcsfontosságú inflációs tényezőjeként azonosította. A kontinensünkön ugyanez a folyamat zajlik, csak más arcát mutatja. A rekordhőmérséklet nemcsak a termést sújtja, hanem a szállítást is megbénítja. A Rajna — amelyen Németország belvízi áruforgalmának mintegy 80 százaléka zajlik — rendkívül alacsony vízszintre süllyedt, ami egyeseket a teherszállítási szolgáltatások felfüggesztésére, másokat a rakodási kapacitás csökkentésére kényszerített. A CNN szerint Európa folyói a szüntelen hőség és a csapadékhiány miatt rekord alacsony szintre apadtak.

Az árak pedig már mocorognak. Nagy-Britanniában a nagy szupermarketláncok újabb élelmiszerár-sokkra figyelmeztetnek, az Andersons Centre becslése szerint az Egyesült Királyságban az „agroinfláció" a nyár elején meghaladta a 8 százalékot, és a legrosszabb forgatókönyv szerint az élelmiszerár-infláció az év végére elérheti a 6–8 százalékot. A konkrét számok pedig beszédesek: a burgonya nagykereskedelmi ára 40 százalékkal, a paradicsomé több mint 60 százalékkal, a fejes salátáé pedig 90 százalékkal emelkedett. Franciaországban a helyzet már hivatalosan is válság - Annie Genevieve mezőgazdasági miniszter „válságállapotot" hirdetett az ágazatban: a kukoricatermelés becslések szerint 30 százalékkal csökkent, ezen a nyáron pedig több mint 3 millió baromfi pusztult el a hőségben.

A regionális időjárási balszerencse mögött egy globális jelenség áll: az El Niño, ez a Csendes-óceán felmelegedésével járó, természetes éghajlati ciklus, amely történelmileg mindig felforgatta a világ terméshozamait — és most a valaha mért legmelegebb óceán fölött formálódik, ráadásul egy amúgy is gyorsuló globális felmelegedés közepén. A JP Morgan arra figyelmeztetett, hogy az El Niño által kiváltott erős hőhullámok 0,3 százalékponttal növelhetik a világszintű inflációt. A tőzsdei árak már reagálnak: a rizs határidős ára az év elejéhez képest 47,8 százalékkal emelkedett, a búzáé 24,5 százalékkal. És a legfrissebb adat is ezt erősíti: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) világélelmiszerár-indexe júliusban 0,6 százalékkal emelkedett, a legnagyobb drágulást épp a cukor mutatta, havi 5,6 százalékkal, méghozzá kifejezetten az uniós hőség és az El Niño miatti aggodalmakra hivatkozva. A kilátások pedig egyáltalán nem biztatóak. A Reuters szerint a Bank of America becslése alapján Ausztrália búzatermelése 20–60 százalékkal maradhat az átlag alatt, ha az El Niño erősödik, márpedig a jelenlegi előrejelzések alapján 2027 még rosszabb lesz.. És itt jön a mondat, amely az egész ügy súlyát megadja: az Oxford Economics arra a következtetésre jutott, hogy a szélsőséges hőhullámok ma már nagyobb fenyegetést jelentenek a globális élelmiszer-inflációra, mint a geopolitikai konfliktusok, vagyis a klímaváltozás mostanra megelőzte a háborút mint az élelmiszerárak első számú kockázatát — ez pedig egy csendes, de történelmi fordulat.

A kettős csapás

És van még egy különösen nyugtalanító forgatókönyv. Paul Jackson, az Invesco globális piaci stratégája arra figyelmeztetett, hogy ha az élelmiszer-infláció mellett az energiaárak szintén emelkednek, akkor a jegybankoknak „kettős csapással" kell szembenézniük. Ez a közgazdaság rémálma: az infláció két oldalról érkezik egyszerre, a tányérról és a konnektorból, a jegybankok pedig, amelyek kamatemeléssel próbálnák fékezni, épp a lassuló gazdaságot fojtanák meg. Magyarán: nincs jó válaszlépés, csak rossz és még rosszabb.

A hőinfláció nem egy távoli, absztrakt közgazdasági fogalom, hanem közvetlenül a hétköznapi ember bevásárlókosarában csapódik le. Amikor a saláta 90 százalékkal drágul és a paradicsom 60 százalékkal, az nem egy tőzsdei grafikon, hanem egy család heti költségvetése, és ez a teher a legszegényebbeket sújtja a legjobban — azokat, akiknél az élelmiszer a jövedelem legnagyobb hányadát viszi el. Van ebben egy tanulság, amely túlmutat az áremelkedésen. Évekig lehetett a klímaváltozást távoli, elvont, „majd a gyerekeink problémája" kérdésként kezelni — miközben a valóságban már itt van, és nem a jövőben, hanem a jelen árcéduláin. A szélsőséges hőség nem csupán kellemetlen nyári jelenség: rendszerszintű gazdasági kockázat, amely az élelmiszer-ellátástól a jegybanki politikáig mindent érint. Aki eddig a klímatagadásra fecsérelte az időt, most azon kaphatja magát, hogy a saját asztalán fizeti meg az árát — szó szerint. A hőség ugyanis hozzáíródik a hó végi számlához.

Ugar

Kapcsolódó: