Húsklopfolóval verte meg Navalnij szövetségesét – most kisétált a varsói börtönből

Egy varsói bíróság szabadlábra helyezte Anatolij Blinovot és rendőri felügyelet alá vonta — jelentette a tárgyalóteremből a Vot Tak orosz nyelvű portál. Blinovot azzal vádolják, hogy támadásokat szervezett orosz ellenzéki politikusok, mindenekelőtt Leonyid Volkov, az elhunyt Alekszej Navalnij közeli szövetségese ellen.

A védelem az azonnali szabadon bocsátást szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy Blinov már csaknem két évet töltött őrizetben - ez a lengyel jog szerint engedélyezett maximális előzetes letartóztatási idő. Az ügyészség kérte a fogvatartás fenntartását, mondván, Blinov megszökhet; ő viszont egy lengyelországi lakásbérleti szerződéssel próbálta bizonyítani, hogy nem áll szándékában elhagyni az országot. A bíróság végül a szabadon bocsátás mellett döntött.

Blinovval szemben öt különböző esetben emeltek vádat: Leonyid Volkov elleni támadás megszervezése Vilniusban; egy másik, ellene tervezett támadás New Yorkban; egy Alekszandra Petracskova (Makszim Mironov közgazdász felesége) elleni támadás megszervezése; gyújtogatás egy „SHIZO" nevű vilniusi installációnál; valamint hamis okmányok használatának szándéka.Hogy értsük a vádak súlyát, érdemes felidézni magát a Volkov elleni támadást, mert az brutális volt. 2024. március 12-én este Volkovot a háza előtt, az autójában támadták meg: a támadó betörte az ablakot, könnygázt fújt be, majd egy húsklopfolóval ütlegelni kezdte — eltörte a karját és lábsérüléseket okozott neki. Az ügyészség szerint Blinov mind az öt bűncselekményt egyetlen személy megbízásából hajtotta végre, akinek a kilétét viszont csak a per zárt ülésén fedték fel.

És itt jön az, amitől ez az ügy sokkal bonyolultabb és kínosabb a szokásos „a Kreml hosszú keze" történeteknél, mert a lengyel média korábbi értesülései szerint az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy Blinovot Leonyid Nevzlin „inspirálta" — a Jukosz olajvállalat egyik egykori tulajdonosa. Nevzlin viszont nem a Kreml embere — épp ellenkezőleg: száműzött, izraeli-orosz milliárdos, Mihail Hodorkovszkij (a Putyin-kritikus egykori oligarcha) régi üzlettársa, aki 2003 óta Izraelben él. Vagyis a vád szerint nem az orosz állam, hanem az orosz ellenzék egyik prominens, száműzött alakja állhat a másik ellenzéki csoport — a Navalnij-féle Korrupcióellenes Alapítvány (FBK) tagjai — elleni fizikai támadások mögött. A Navalnij-csapat nyilvánosságra hozott levelezése szerint Nevzlint feldühítette az FBK részéről érkező kritika, és a bosszú vezérelte. A kiszivárgott üzenetek szerint Nevzlin nemcsak elrendelte a Petracskova elleni támadást, hanem figyelemmel is kísérte a végrehajtását.

Nevzlin mindent tagad, a vádakat pedig „Moszkvában összetákolt hamisítványnak" nevezte. És van ok az óvatosságra: ahogy a lengyel Rzeczpospolita fogalmazott, a bizonyítékként bemutatott üzenetek forrása maga is „erősen kérdéses" - azokat egy bizonyos Andrej Matusz szolgáltatta, akit a Navalnij-csapat tagjai is az FSZB-hez kötődő „fixerként" írnak le. Vagyis fennáll a lehetőség, hogy a levelezés maga orosz hírszerzési gyártmány, amelynek célja épp az orosz ellenzék belső szétverése. Ez az ügy megmutatja, milyen mérgezett, szétzilált állapotban van a száműzött orosz ellenzék. A Volkov elleni támadás vádja heves szócsatát robbantott ki az orosz ellenzék két fő tábora között — a Navalnij-féle FBK nyíltan Nevzlint vádolja, Hodorkovszkij pedig, bár azt mondta, „hihetőnek tűnnek" a bizonyítékok, mégsem hiszi el őket. Ez a fajta belső gyűlölködés, egymás elleni gyanúsítgatás pontosan az, ami a Kremlnek a legjobban kedvez: nem is kell mindig ölnie, elég, ha az ellenzék egymást marja.

Ez a történet viszont a bizonyíthatóság határairól szól. Egyszerre igaz, hogy a támadások megtörténtek (Volkovot valóban brutálisan megverték), és hogy a felbujtó kiléte máig nem bizonyított, mert a fő bizonyíték forrása egy FSZB-gyanús alak. Lehet, hogy Nevzlin tényleg egy bosszúszomjas oligarcha, aki verőembereket bérelt a riválisai ellen, de az is lehet, hogy egy orosz hírszerzési művelet áldozata, amelynek célja, hogy az ellenzéket egymás ellen fordítsa. A varsói bíróság mostani döntése — a fizikai végrehajtó szabadlábra helyezése két év után — pedig azt jelzi, hogy a lengyel igazságszolgáltatás sem tudott eddig szilárd ítéletet hozni ebben a ködös ügyben.

És mi az igazság?

Nos, azt az Ugar nem ma fogja megmondani, helyette viszont egy igencsak ideillő esetet mutatunk be, amelynek a fedőneve is "igazság", azaz Trust, bár ez nem az angol igazság fogalma, hanem a cirill Труст angolos átírása. Mindenesetre az alábbi, tényleg megtörtént eset tanulságul szolgálhat mindenki számára, aki az orosz kognitív hadviselést tanulmányozza.

A Cseka (manapság GPU) 1921-ben, Lenin utasítására létrehozott egy hamis földalatti monarchista-ellenállási szervezetet - a „Központi Oroszország Monarchista Szervezetét". A látszat az volt, hogy Oroszországon belül létezik egy erős, titkos ellenzék, amely a hadseregbe, a titkosszolgálatba, sőt a kormányba is beépült, és idővel átveszi a hatalmat. A valódi cél viszont épp ellenkező volt: a nyugati emigráns fehérorosz köröket és a nyugati hírszerzést becsalogatni, feltérképezni és megsemmisíteni. Alekszandr Jakusev volt a kirakatvezető — őt személyesen a Cseka feje, Dzerzsinszkij küldte Európába (akinek szobrát nemrég állították vissza Moszkvában) a „szervezet" emisszáriusaként, hogy a nyugati emigráns közösségekben hitelt szerezzen, elnyerje a bizalmukat, és a hálóba csalja őket. Az „eredmény": a Trust semlegesítette a nyugati oroszellenes emigráció nagy részét, és két legendás ellenfelet is csapdába csalt: Borisz Szavinkov (a hírhedt eszer terrorista-összeesküvőt, akit 1924-ben csalták vissza és fogták el) és Szidnyij Reillyt (a legendás brit „kémek ászát", akit 1925-ben csaltak át a finn határon, majd Moszkvában kivégeztek).

Az Ugaron nemsokára részletesebben is ismertetjük majd a sztorit, addig is, gratulálunk az illetékes varsói bíróságnak, a történelem szégyenpadján van még hely, pont elférnek.

Ugar

Borítókép: Leonyid Volkov, kép forrása: The Guardian