Íme egy alkalmazás, amely megmutatja az állami cégek pénztemetőjét

Egy volt USR-képviselő, Cosette Chichirău olyan alkalmazást tett közzé, amely tíz évre visszamenőleg mutatja meg Románia 1715 állami tulajdonú cégének pénzügyi helyzetét. A számok kijózanítóak: a portfólió adóssága eléri a 146 milliárd lejt, ami nagyjából megegyezik az ország 2025-ös költségvetési hiányával. A tavalyi 11,3 milliárdos nyereség pedig csalóka, mert több mint felét három energetikai óriás termeli – amint a magas energiaárak hulláma elvonul, marad az, ami mindig is volt: egy strukturálisan veszteséges vállalatbirodalom, negyedmillió alkalmazottal és 125 olyan céggel, amely papíron már rég halott.

Van egy trükk, amit minden könyvelő ismer: ha egyetlen jó évet kiemelünk a szövegkörnyezetéből, bármilyen csődtömeg tűnhet virágzó vállalkozásnak. Pontosan ez történik évek óta a román állami cégekkel – és most valaki végre megcsinálta azt a munkát, amelyet a kormánynak kellett volna elvégeznie. Cosette Chichirău, az USR volt képviselője nyilvánosan hozzáférhető alkalmazást tett közzé, amely tíz évre visszamenőleg összesíti mind az 1715 romániai közcég adatait – ebből 1381 helyi önkormányzati tulajdonú, 334 pedig központi alárendeltségű. A kiindulószám önmagában is megül az emberben: ezek a cégek együttesen 146 milliárd lej adósságot görgetnek maguk előtt. Ez nagyjából annyi, amennyi Románia teljes költségvetési hiánya volt 2025-ben. Vagyis ha valaki azt kérdezi, hol tűnik el a pénz ebben az országban, itt van rá az egyik legkézzelfoghatóbb válasz – egy negyedmillió embert foglalkoztató szektorban, amely impozáns forgalmi számokat produkál, miközben strukturális teherként ül az államkasszán - írja az ügyet ismertető cikkében a G4Media.

Első ránézésre a mérleg mégis pozitív: a portfólió 2025-ben 11,3 milliárd lej nettó nyereséget mutatott. Csakhogy Chichirău épp arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a siker konjunkturális, nem szerkezeti. Ahogy fogalmaz: a mai profit nem abból ered, hogy az állam jól igazgatja a cégeit, hanem az energiaárak emelkedéséből. A teljes nyereség mintegy 57 százalékát három energetikai óriás termeli: a Hidroelectrica, a Romgaz és a Nuclearelectrica. Vagyis 1712 cég osztozik a maradék 43 százalékon. Ez a három vállalat takarja el a többi szektor tömeges veszteségeit – ahogy egy jól elhelyezett paraván elrejti a szoba állapotát.

És hogy ez mennyire törékeny, azt egyetlen összehasonlítás mutatja meg a legélesebben: 2019, amikor az energiaárak még normálisak voltak. Abban az évben az állam teljes vállalati portfóliója 1,55 milliárd lej nettó veszteséget termelt, 473 cég összesen 7,2 milliárdnyi mínusszal. A nyereséges vállalatok eredménye nem volt elég a veszteségesek behúzására. Vagyis amint az energiaár-hullám levonul – és le fog vonulni –, marad az, ami mindig is volt: egy portfólió, amely hibás strukturális alapjai miatt pénzt éget. A jelenlegi állapot sem szívderítő: csaknem négyszáz cég folyamatosan veszteséges, többségük helyi szinten, és a felhalmozott mínuszuk meghaladja a 4,4 milliárd lejt. Ezt a veszteséget több mint 66 ezer alkalmazott „termeli" – nem a saját hibájából, hanem azért, mert olyan rendszerben dolgozik, amely nem a működésre, hanem a fenntartásra van berendezve.

A pikáns részlet, hogy a legnagyobb veszteségek is ugyanabban a szektorban keletkeznek, ahonnan a nyereség jön - az energiaszektorban: az Oltenia Energetikai Komplexum és a krajovai erőmű együtt mintegy 2,2 milliárd lej mínuszt hozott össze – ez a teljes veszteség csaknem fele. Vagyis az energia egyszerre az állam aranybányája és fekete lyuka, attól függően, melyik céget nézzük. A különbség nem a piacban van, hanem a vezetésben. De a legabszurdabb kategóriát Chichirău külön nevezte el, és a megnevezés önmagában is publicisztika: az „elfeledett halottak". Mintegy 125 olyan cégről van szó, amely hivatalosan csődeljárás, felszámolás vagy megszüntetés alatt áll – de még mindig szerepel az állam portfóliójában, és ami ennél is meglepőbb: több mint 3200 alkalmazottat tart nyilván.

Százhuszonöt olyan vállalat, amely jogilag már nem él, gyakorlatilag nem termel, de papíron létezik, és emberek fizetése fut rajta keresztül. Chichirău szerint itt a kormány dolga rendkívül egyszerű volna: adminisztratív takarítás, vagyis ezeknek az entitásoknak a végleges lezárása – hiszen semmi értelme, hogy az állam papíron évek óta halott cégeket „birtokoljon". Ez az a fajta feladat, amelyhez nem kell politikai bátorság, sem koalíciós alku, sem ideológia - csak akarat. Épp ezért árulkodó, hogy évek óta nem történik meg. A puszta panaszkodásnál Chichirău tovább is megy, és három kategóriára osztaná a portfóliót.

Az elsőbe a stratégiai és nyereséges cégek tartoznak: a Hidroelectrica, a Romgaz, a Nuclearelectrica, az energia- és gázszállító hálózatok üzemeltetői, a repülőterek és a kikötők. Ezeket meg kell védeni, professzionális menedzsmenttel – és, ahogy fogalmaz, zéró tolerancia azzal szemben, hogy pártalapú kinevezések és szerződések pénzforrásaként használják őket.

A második csoportba az alapvető közszolgáltatásokat nyújtó, közepes cégek kerülnek – a metró, a távfűtés és társaik. Ezeknél nem az a cél, hogy nyereségesek legyenek, hanem hogy átlátható támogatással és hatékony vezetéssel működjenek. Az állam feladata itt nem a profit, hanem a szolgáltatás.

A harmadik kategória pedig az adminisztratív reliktumoké: azoké a cégeké, amelyeknek semmiféle közhasznuk nincs. Ezeket össze kellene vonni vagy megszüntetni.

A kormány persze nem teljesen tétlen : Oana Gheorghiu vezetésével elindult egy kísérleti projekt 22 cég átvilágítására. Csakhogy Chichirău rögtön a helyére is teszi ezt: ez a teljes portfólió nagyjából egy százaléka, miközben az összes 1715 vállalatot át kellene világítani. Ahogy fogalmaz, a mai, energiából származó nyereség konjunkturális ajándék – és éppen ezért most, amíg van pénz, kellene reformot és takarítást csinálni, nem pedig hátradőlni, ehhez viszont az kell, hogy ezeket a cégeket szakemberek vezessék, a polgárok érdekében, ne politikai kinevezettek.

Ez az ügy pontosan illeszkedik abba a probléma-mintázatba, amelyről az elmúlt hetekben többször is írtunk. Néhány napja az Eurostat adataiból derült ki, hogy Románia csökkentette a legnagyobb mértékben a költségvetési hiányát az egész unióban – 7,5-ről 3,6 százalékra –, méghozzá a lakosság bőrén, megszorításokkal, amelyeket az emberek azzal a reménnyel tűrtek, hogy majd az állami szektor is sorra kerül. Aztán Bolojant pont akkor buktatták meg, amikor odáig jutott volna. Nos, itt van fekete-fehéren, mi az, amihez nem szabadott hozzányúlni: egy 146 milliárdos adóssághegy, négyszáz vérző cég és 125 halott vállalat, amelyeket valakik évek óta életben tartanak papíron. Ugyanezt mondta ki a napokban Claudiu Sandu ügyész is, amikor „csődöt mondott országról" beszélt: azok, akik a szabályokat hozzák, először azt mérlegelik, hogyan érintik majd azok őket és a köreiket. Az állami cégek pedig évtizedek óta ennek a logikának a legkényelmesebb terepét jelentik – állások a hűségeseknek, szerződések a barátoknak, és senki nem kérdez semmit, mert a veszteséget úgyis kifizeti az adófizető. Hogy ez nem elmélet, arra épp ezekben a napokban jött friss példa: Radu Miruță ügyvezető gazdasági miniszter azzal indokolta a TAROM vezérigazgatójának menesztését, hogy a cég PSD által kinevezett vezetés hónapok óta olyan költségvetés jóváhagyását kérte tőle, amely valótlan számokra épült. 

Chichirău alkalmazása önmagában nem fog megreformálni semmit - egy eszköz, nem varázspálca - de pontosan azt teszi, amiről az elmúlt hetekben a vagyonnyilatkozatok kapcsán is szó volt: nyilvánossá tesz valamit, ami eddig homályban volt. Márpedig ami látható, azon számon lehet kérni. Az átláthatóság nem díszlet az elszámoltatáson – hanem az egyetlen munkaeszköze. A zárómondat pedig, amelyet Chichirău a projekt mellé írt, mindannyiunkról szól: ezek a közcégek a mieink, mindannyiunké. Nem a pártoké, nem a kinevezetteké, nem azoké, akik állásokat osztogatnak bennük. A miénk – és épp ezért a mi dolgunk is, hogy megnézzük, mi történik velük. Az alkalmazás elkészült. A többi már azon múlik, hogy hajlandó-e valaki belenézni.

Forrás: