Megszólalt a MÚRE...

Amint arról az Ugar is beszámolt, az erdélyi fideszes média Turos Lóránd RMDSZ-es szenátor kezébe kerül. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnevezésű gittegylet, amely egyébiránt közhasznú alapítvány is egyben, annak minden kedvezményével együtt, most közleményt tett közzé honlapján, amelyben követeli az érintettektől, hogy tegyék nyilvánossá a tranzakció jellegét, valamint az „érintett médiumokkal" kapcsolatos terveiket.

Az, hogy a MÚRE egy jelentéktelen sóhivatal, amelynek semmiféle befolyása sincs az erdélyi magyar sajtó etikai és szakmai szabályaira, az egy dolog. A másik viszont az, hogy egy feleslegességektől ennyire hemzsegő közleményt kiadni nem egyéb, mint a sóhivatal alibimunkája — másra pedig nem jó, sőt kifejezetten káros, ami már mindannyiunkat érint. De vegyük sorban a közlemény fontosabb kijelentéseit, és kapargassuk csak meg egy kicsit…

„A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) különböző portálok, hírszolgáltatók révén értesült arról, hogy Turos Lóránd, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője veszi meg a budapesti Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. (MMTK) 100 százalékos tulajdonrészét az eddigi tulajdonostól, Radu Morar médiavállalkozótól. Az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) benyújtott előzetes engedélyeztetési dokumentum szerint az Erdélyi Médiatér Egyesület érdekeltségébe tartozó Rádió GaGa-t és a tizenkét frekvenciás rádióhálózatot üzemeltető marosvásárhelyi Alamo Impex 97 SRL 55 százalékos tulajdonrészét veszi át. A kisebbségi tulajdonos továbbra is az Erdélyi Médiatér Egyesület marad. Ugyanehhez a struktúrához tartozik a székelyudvarhelyi Prima Press Kft., amely a Székelyhon és a Krónika online lapokat adja ki, a Főtér.ro portált, a Nőileg című magazint, a Heti Hírmondót, továbbá a nyomtatott hetilapként működő nagyváradi Bihari Naplót."

Miként értesül a MÚRE az utóbbi évtizedek legbotrányosabb sajtókoncentrációs terveiről? Hát, az újságokból, honnan máshonnan. Végül is, mint sajtóügyekkel foglalkozó közhasznú alapítvány, akár ki is kérhette volna a CNA-tól a vonatkozó dokumentumokat — de minek bajlódni azzal, ami munkával jár, mi több, még véletlenül kényelmetlen igazságokkal is szembesülniük kellene, ami újabb munkát jelent. Hát nem sokkal jobb alibizni? A többiek dolgoznak, ők értesülnek. Nagyjából úgy vannak jelen ebben a történetben, ahogy a szomszéd értesül a betörésről: a rendőrautó szirénájából.

„Az elmúlt napokban több tagtársunk fordult a MÚRE vezetőségéhez, aggódva a fenti kiadványok, valamint saját szakmai jövőjük miatt. A sajtóban közölt információk szerint az ügyletben az írott médiatermékek is érintettek, oly módon, hogy az MMTK Nonprofit Kft. a rádiós frekvenciák mellett a romániai Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) adatbázisa szerint a Krónika, valamint a Székelyhon márkanevét, print és online logóját is birtokolja."

Ez a bekezdés az egyetlen, amelyben van némi valódi tartalom — igaz, ezt is a tagok riadalma, nem pedig a vezetőség ébersége hozta felszínre. Tehát a kollégák féltik a betörőtől munkahelyüket, és mennek a MÚRE-hoz, mint gyerek a szülőhöz, hátha az megvédi őket. Erre a „szülő" kiad egy közleményt, amelyben megkéri a betörőt, hogy szíveskedjék elmondani, mihez kezd a nappalival. A logó- és márkanév-kérdés amúgy a történet lényege — épp erről írtunk korábban: a Krónika és a Székelyhon a saját nevéért fizetett jogdíjat egy magáncégnek. De ezt az abszurd szálat a MÚRE csak megemlíti, nem érti, vagy nem meri végiggondolni, hová vezet.

„Ezeket figyelembe véve, tekintettel arra, hogy a tranzakcióban érintettek eddig se nem cáfolták, se nem erősítették meg a sajtóban megjelent információkat, felkérjük az érintetteket a helyzet tisztázására, a közvélemény tájékoztatására. Több tucat újságíró, szerkesztő, a lapelőállításban részt vevő egyéb kolléga is személyesen érintett, közülük többen Egyesületünk tagjai. Kollégáink jogos aggodalmaira való tekintettel szükségesnek véljük, hogy az ügylet szereplői a nyilvánosság előtt tisztázzák a tranzakciók jellegét, valamint az érintett médiumokkal kapcsolatos terveiket."

Jó, ez egy felszólítás. Tételezzük fel, hogy Turos Lóránd válaszol: elmondja, hogy ennyiért és ennyiért vettem meg, és erdélyi vertikális kettőpontnulla médiát építünk, természetesen a tartalomba nem szólok bele, minden totál független lesz, meg satöbbi. Bármilyen blablát mondhat, úgysem fogja senki számon kérni rajta. Egy felszólítás, amelynek nincs foganatja, nincs szankciója, nincs következménye, az nem újságírói fellépés — az egy hangosan felolvasott sóhaj.

Mit jelent a tranzakció "jellege"? Mi a kérdés? Az "Egyesület" tagjai meg tudnák fogalmazni, akár név nélkül, de legalább valamekkora szabatossággal, hogy mi az aggodalmuk tárgya?

A legnagyobb gondom azonban az, hogy a MÚRE egy csepp aggályt sem mutat aziránt, hogy olyan ember kezébe kerül az erdélyi médiaportfólió, aki médiatulajdonosként már egyszer 220-szal vágtatott neki a betonfalnak. Emlékeztetőül: Turos korábbi lapja, a Szatmári Friss Újság 2022-ben megszűnt, a kiadója pedig egymillió lejes adóssággal, több százezer lejes veszteséggel omlott össze a kezében. Ez az ember most jutalmul megkapja az összes többit. Arról nem is beszélve, hogy közben a hírszerző szolgálatot felügyelő parlamenti bizottság tagja is — vagyis mostantól ugyanaz az ember felügyeli a titkosszolgálatot és a fél erdélyi sajtót. Ez az, amiről egy valamirevaló újságíró-szervezetnek üvöltenie kellene. A MÚRE ehelyett udvariasan érdeklődik a „tervek" felől.

„Ugyan erősen túlzó az a témával foglalkozó lapokban megjelent állítás, mely szerint az adásvétellel az erdélyi magyar média kilencvenöt százaléka kerül közvetlenül az RMDSZ befolyása alá, a magyar nyelven sugárzó kereskedelmi rádiók piacán valóban meghatározó szereplővé válhat az új tulajdonos."

Nézzék csak. Amikor másokat kellene számon kérni, akkor a MÚRE óvatos és tétova. Amikor viszont a szakmai kollégák állításait kell mérsékelni, akkor hirtelen előkerül a szigorú pontosság: „erősen túlzó". Vagyis a betörővel szemben finomkodik, de a betörést felfedő szomszédot azonnal helyreigazítja, hogy azért ne túlozzunk, csak a fél lakást vitték el, nem az egészet. A „meghatározó szereplővé válhat" megfogalmazás pedig a bátortalanság csúcsa: egy tizenkét frekvenciás rádióhálózat plusz a legnagyobb lapok egyetlen szenátor kezében nem „meghatározó szereplő", hanem monopólium — de ezt a szót a MÚRE inkább nem veszi a szájára, nehogy megsértsen valakit. Ha egyébként valóban súlyozottan összeszámolnánk, hogy az erdélyi magyar média hány százaléka van RMDSZ-befolyás alatt, kiderülne, hogy a 95% alulbecsüli a valós számot.  Ki volt amúgy, aki leírta, hogy 95? Kíváncsi lennék.

„Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a többségi tulajdonrész értékesítője olyan médiatermékek eladásából jut jelentős jövedelemhez, melyek az utóbbi években több milliárd forint értékben kaptak közpénz-támogatást a magyar államtól. Ebből következőleg a médiacsoport részleges értékesítésének pénzügyi részletei is a nyilvánosságra tartoznak."

Nahát. A legvégére, az utolsó bekezdésbe azért a közpénz is bekerült — lássuk be, ennyi tellett. És való igaz: az, hogy valaki több milliárd forintnyi magyar közpénzből felhizlalt vagyont ad el, majd tesz zsebre, tényleg a nyilvánosságra tartozik. Ezt a mondatot akár alá is írhatnánk — ha nem egy háromoldalas alibi legaljára biggyesztve, félmondatnyi bátorsággal érkezne, azután, hogy a szervezet évekig egy szót sem szólt, amíg az egész médiabirodalom magyar adóforintból épült és minden különösebb kételkedés nélkül szolgálta ki az RMDSZ és a Fidesz érdekeit, amelyek, minő furcsaság, autokrata irányok esetén - mindig egybeestek. Könnyű a tettről beszélni, amikor a rablók már a kocsiban ülnek, a zsákmány elosztva, és a te feladatod annyi, hogy utólag jegyzőkönyvet vezess arról, ami elől végig félrenéztél. A közpénz sorsa nem „ebből következőleg tartozik a nyilvánosságra" — a közpénz sorsa a te dolgod lett volna, végig, az első pillanattól, nemcsak a egyesületé, hanem a tagoké és nem tagoké is, itt azért hibásak vagyunk mi magunk is. De erről a felismerésről a közlemény egyetlen szót sem ejt.

És ezzel a történet ki is teljesedik. Egy "közhasznú", azaz közpénzből is támogatott újságíró-szervezet, amelynek épp az volna a dolga, hogy a sajtószabadságot, a sokszínűséget, a szakmai tisztességet védje, a valaha volt legnagyobb erdélyi sajtókoncentráció idején arra futotta, hogy udvariasan érdeklődjön a „tervek" felől, helyreigazítsa a bátrabb kollégákat, és az utolsó bekezdésben, mintegy mellékesen, megjegyezze: a pénz amúgy a nyilvánosságra tartozna: ha már elvették, legalább lássuk a banki kivonatot, hogyan megy át egyik zsebből a másikba. Ennyi. Se felháborodás, se kiállás, se egyetlen kimondott igazság arról, ki is Turos Lóránd, és mit jelent, ha az egész erdélyi magyar nyilvánosság egyetlen, eladósodott, titkosszolgálatot felügyelő RMDSZ-es szenátor kezébe kerül, de természetesen a meglehetősen gyanús körülmények között levezényelt, a törvényes előírásokkal szembemenő CNA-határozat megfellebbezése sem kerül szóba, hiszen a kisebbségi sajtó esetében ez totális monopólumot hoz létre a monopol párt kezében.

A sóhivatal leadta az alibimunkát. A papír kész, a lelkiismeret megnyugodhat, a fiók bezárul. Mi pedig maradunk azzal a kérdéssel, amit a MÚRE fel sem mert tenni: ki védi meg az erdélyi magyar nyilvánosságot, ha azok, akiknek ez volna a hivatásuk, épp csak egy udvarias körlevélre futja? A válasz kényelmetlen, de egyszerű: senki. Hacsak nem mi magunk.

Tordai András