Moszkva és Peking lebénította az iráni szankciók ellenőrzését, és már a Hormuzi-szoros megnyitását is megvétózta

Oroszország és Kína megakadályozta az Irán elleni ENSZ-szankciók végrehajtását ellenőrző szakértői testület mandátumának meghosszabbítását. A határozattervezetet a Biztonsági Tanács tizenegy tagja támogatta, Moszkva és Peking azonban állandó tagként vétózott. A döntés nem törli el automatikusan a szankciókat, de szeptember 26. után megszűnhet az a szakértői testület, amely a korlátozások megsértését, kijátszását és az iráni katonai együttműködéseket vizsgálja.

Az Egyesült Államok által benyújtott javaslat az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1737-es szankcióbizottságát segítő szakértői csoport mandátumát hosszabbította volna meg. A tervezet tizenegy támogató szavazatot kapott, két ország tartózkodott, Oroszország és Kína azonban vétójogával megakadályozta az elfogadását. A szakértői testület feladata nem puszta adminisztráció: adatokat gyűjt a szankciók megsértéséről, megvizsgálja az iráni nukleáris és rakétaprogramhoz kapcsolódó beszerzési hálózatokat, dokumentálja a tiltott fegyver- és technológiatranszfereket, majd jelentéseket készít a Biztonsági Tanácsnak, ha a testület mandátuma lejár, a szankciók papíron megmaradhatnak, ellenőrzésük azonban lényegesen nehezebbé válik. Magyarán: Moszkva és Peking nem feltétlenül bontotta le a kerítést, csak kikapcsolta a kamerákat, elküldte az őröket, majd közölte, hogy semmi szükség az ellenőrzésre.

A vita hátterében az iráni atomalkut jóváhagyó 2231-es biztonsági tanácsi határozat áll. Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok szerint 2025 szeptemberében jogszerűen aktiválták az úgynevezett snapback mechanizmust, amely automatikusan visszaállította az Iránnal szembeni korábbi ENSZ-szankciókat. A nyugati államok arra hivatkoztak, hogy Teherán súlyosan megszegte nukleáris vállalásait, felgyorsította az urándúsítást, és akadályozta a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreinek munkáját. Oroszország és Kína ezt a jogértelmezést vitatja. Moszkva szerint a 2231-es határozat 2025. október 18-án lejárt, ezért az iráni nukleáris ügynek már nincs helye a Biztonsági Tanács napirendjén, és nincs jogalap a szankciós bizottság további működtetésére sem. Peking ugyanerre hivatkozva a „politikai konfrontáció” és a nyomásgyakorlás elkerülését sürgette. A nyugati államok álláspontja szerint viszont a korábbi szankciók még a 2231-es határozat lejárta előtt, 2025. szeptember 27-én visszaálltak, ezért az azokat felügyelő intézményrendszernek is működnie kellene. Az ENSZ főtitkára szintén tudomásul vette a korlátozások visszaállítását.

A jogi vita mögött jól felismerhető politikai érdek húzódik. Oroszország és Irán katonai együttműködése az ukrajnai háború alatt tovább mélyült, Kína pedig jelentős gazdasági, energetikai és stratégiai kapcsolatokat tart fenn Teheránnal. A szankciók kijátszását feltáró független ENSZ-jelentések ezért nemcsak Iránt, hanem partnereit is kellemetlen helyzetbe hozhatják. Az Egyesült Államok képviselője szerint Moszkva és Peking azért fojtja el a jelentéseket, mert azok saját tevékenységükre és a velük együttműködő rezsimekre is fényt deríthetnének. Nagy-Britannia azzal vádolta a két államot, hogy diplomáciai védelmet biztosít Iránnak, miközben Teherán hiteles polgári indok nélkül gyorsítja nukleáris programját, és nem engedi dolgozni a nemzetközi ellenőröket. Nem ez volt az első alkalom, hogy Moszkva és Peking közösen tartott pajzsot Irán elé. Korábban a két ország egy olyan, Bahrein által benyújtott határozatot is megvétózott, amely a Hormuzi-szoros újbóli megnyitását és a kereskedelmi hajózás biztonságának helyreállítását célozta.

Az eredeti javaslat még „minden szükséges eszköz” alkalmazását engedélyezte volna, vagyis akár katonai fellépésre is felhatalmazást adhatott volna. Az orosz, kínai és francia kifogások után a szövegből előbb törölték a támadó műveletekre utaló részeket, majd a „minden szükséges védelmi eszköz” fordulatot is kivették. A végső változat már csupán arra biztatta az érdekelt államokat, hogy arányos, védelmi jellegű együttműködéssel biztosítsák a hajózást, szükség esetén pedig kísérjék a kereskedelmi hajókat. Moszkva és Peking még ezt a felvizezett változatot is megvétózta. A határozat tizenegy támogató szavazatot kapott, Oroszország és Kína ellene voksolt, Pakisztán és Kolumbia pedig tartózkodott. Az orosz és kínai képviselők azzal indokolták döntésüket, hogy a válságot az Egyesült Államok és Izrael katonai fellépése idézte elő, ezért elsőként a hadműveleteket kell megszüntetni.

A két szavazás nem ugyanarról szólt, de ugyanabba az irányba mutat. Oroszország és Kína előbb megakadályozta, hogy az ENSZ akár egy erősen felpuhított határozattal fellépjen a Hormuzi-szoros lezárása ellen, majd lebénította az iráni szankciók ellenőrzését végző intézményrendszert is. Teherán közben folytathatja nukleáris programját, akadályozhatja a nemzetközi ellenőröket, veszélyeztetheti a világ egyik legfontosabb hajózási útvonalát, miközben két vétójoggal rendelkező nagyhatalom gondoskodik arról, hogy az ENSZ lehetőleg semmit se tudjon tenni ellene.

Ugar