„Nem félek a felfüggesztéstől" – Nicușor Dan a vonatról üzent, miközben az ország kisiklott

Van abban valami baljósan szimbolikus, hogy a román elnök épp egy száguldó vonaton, Kijevből hazafelé mondta el, mit gondol a hazai politikai patthelyzetről – miközben otthon, Bukarestben, a kormányozhatóság már rég a sínek mellett hever. Nicușor Dan „a politikai éretlenség jelének" nevezte az előrehozott választást, „komolytalan témának" a saját felfüggesztését, és közölte: egyelőre nem közvetít tovább, mert hiába tenné. A kérdés csak az, meddig lehet vonatozni egy olyan országban, amelynek másfél hónapja nincs teljes jogkörű kormánya.

Miközben a román politikai osztály immár több mint hetven napja nem képes kormányt alakítani, az államfő épp egy különvonaton ült, Kijevből hazafelé, és onnan nyilatkozott arról, hogy nálunk milyen komolytalan is a helyzet. Az irónia magától adódik: a mozdony halad, az ország áll. Nicușor Dan a kijevi útját nyilván a jó szándék vezette, és Ukrajna támogatása valóban stratégiai kérdés.

Az interjú tartalma egyébként pontosan az, amit vártunk – csak most az elnök szájából. Az AUR felfüggesztési fenyegetését Dan „teljesen komolytalan témának" minősítette, mondván: a felfüggesztésnek súlyos alkotmánysértés komoly szankciójának kellene lennie, nem pedig a szélsőjobb hisztijének. Ebben történetesen igaza is van. George Simion ugyanis nagyjából annyi eséllyel függeszti fel az államfőt kilencven parlamenti szavazattal, mint amennyivel én holnap megnyerem a Tour de France-t – a fenyegetés funkciója nem a végrehajtás, hanem a zaj. De hiába az a valós tétel, hogy az AUR abból él, hogy állandó válsághangulatot kelt, és minden patthelyzetet a maga malmára hajt, mert a PSD-ben egyre inkább partnerre talál, ketten együtt pedig már simán népszavazásra tudják vinni az elnök felfüggesztésének az ügyét, amit Dan minden bizonnyal el is veszít. Ehhez pedig, valljuk be, a hazai elit lelkesen szállítja az alapanyagot.

A másik kulcsmondat viszont még vitathatóbb. Dan az előrehozott választást „a politikai éretlenség jelének" nevezte, és nagyon valószínűtlennek tartja, hogy az bármit megoldana. Nos, itt érdemes megállni. Mert ez pontosan ugyanaz a hangnem, amit Kelemen Hunornál és a PSD-nél is hallottunk: a demokrácia legszebb önvédelmi eszközét, a szavazást, egyszerre állítják be felelőtlen kalandnak és fölösleges kockázatnak. Csakhogy amit „éretlenségnek" neveznek, az jelenleg épp a kiutat jelentené. Ha egy politikai osztály hetven napig nem tud kormányt adni, akkor talán nem a választás az éretlen dolog, hanem maga a politikai osztály, nem? Aki az előrehozott választásoktól tart, az önmagáról állít ki bizonyítványt.

Dan bejelentette azt is, hogy egyelőre nem közvetít tovább, mert az „hiábavaló" lenne, és megvárja, amíg a pártok megegyeznek. Ez pedig egyszerre őszinte és nyugtalanító. Őszinte, mert tényleg falakba ütközik: megerősítette, hogy a PNL visszakozott a korábbi, neki tett ígéretétől, hogy megszavazna egy kisebbségi PSD-kormányt – vagyis a blokk teljes. Nyugtalanító viszont azért, mert egy elnök, aki „megvárja, míg a felnőttek megegyeznek", pontosan azt a passzivitást választja, amely eddig sem vitte előre a dolgot. A vezetés néha épp abban áll, hogy nem várunk tovább

A baj csak az július 31-én lejár a Bolojan-kabinet bukása óta számított kilencven nap, ami elvben megnyithatja az elnök előtt a parlament feloszlatásának alkotmányos lehetőségét – jogát, nem kötelességét. Vagyis a döntés a végén úgyis Dan kezében lesz. Addig marad a vonat, a nyilatkozat és a türelmes várakozás. Csak győzze türelemmel az ország is, amelynek közben a hitelminősítők a bóvli küszöbét méregetik, a PNRR-milliárdok pedig lassan elszállnak – lehet, hogy vonaton, de az biztos, hogy végleg.

Felhasznált források: Observator News, Jurnalul, GDS