Nicușor Dan megbuktatta Mureșant és megmentette a PSD-t

Nicușor Dan valóban gyakorlatilag kizárta az előrehozott választásokat. Jogi értelemben persze nem mondhatta ki, hogy azok semmilyen körülmények között nem lesznek, politikailag azonban ennél világosabban aligha üzenhetett volna a parlamenti megélhetési osztálynak: nyugalom, senkinek nem kell visszamennie a választók elé, tessék csak szépen megbuktatni Siegfried Mureșant.

A New Yorkban nyilatkozó államfő kijelentette, hogy nem akarja feloszlatni a parlamentet, mert az szerinte további hónapokkal hosszabbítaná meg a bizonytalanságot. Mint mondta, a polgárok azt szeretnék, hogy a politikai válság „így vagy úgy” véget érjen, ez pedig szerinte kizárólag a pártok közötti tárgyalásokkal történhet meg. Később azt is hozzátette, hogy az előrehozott választások elsősorban a polgároknak, aztán a pártoknak lennének rosszak. Az utóbbi félmondat különösen szép, mert egy friss CURS-felmérés szerint a románok pontosan 47 százaléka támogatja az előrehozott választásokat, és ugyanennyien ellenzik azokat. Ebből azt kihallani, hogy a nép egyértelmű akarata a jelenlegi garnitúra vízfelszínen tartása igazi matematikai teljesítmény, mégiscsak olimpikon volt az államfő, mna.

A nyilatkozat ennél azonban sokkal súlyosabb következményekkel jár: Siegfried Mureșan egyetlen valódi fegyvere ugyanis az volt, hogy amennyiben a parlament nem szavazza meg a kormányát, megnyílhat az út az előrehozott választások előtt. A román alkotmány szerint az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az első beiktatási kísérlettől számított hatvan napon belül nem sikerül kormányt alakítani, és legalább két miniszterelnök-jelölt beiktatási kérelmét elutasítják.

Fontos! Az alkotmány szerint az elnök ezt megteheti ugyan, de nem köteles megtenni!

Mureșan eddig éppen erre a veszélyre támaszkodhatott, alig burkoltan azt üzente a képviselőknek: ha nem szavazzátok meg a kormányomat, könnyen elveszíthetitek a mandátumotokat. Nicușor Dan most odalépett hozzá, kivette a kezéből a pisztolyt, gondosan kiszedte belőle a tárat, majd sok sikert kívánt neki a fegyveres tárgyalásokhoz.

A PSD-ben rengetegen ülnek olyanok, akik pontosan tudják, hogy egy új választáson már nem jutnának mandátumhoz. A szeptemberi INSCOP-felmérésben a párt 18,7 százalékon állt, a biztos részvételt ígérő szavazók körében pedig mindössze 16,4 százalékot mért neki a kutatóintézet, ez pedig már épp elég közel van ahhoz, hogy a PSD-frakció hátsó soraiban ülő elvtársak hideg verejtékben ébredjenek. Ráadásul nemcsak a párt gyenge eredménye veszélyeztetné őket: a következő jelöltlisták befutó helyeire elsősorban azok kerülnének, akik időben megcsókolták Grindeanu gyűrűjét. Az előrehozott választásoktól rettegők közé tartozik Victor Ponta és a maga köré gyűjtött parlamenti maradék is, amely önállóan aligha érné el az ötszázalékos küszöböt. Hasonlóképpen érdekelt a jelenlegi parlament életben tartásában az RMDSZ is. A Szövetséget megtépázták az adóemelések miatt kirobbant székelyföldi tiltakozások, Orbán bukása és az ingatag romániai belpolitikai helyzet, és a korábbi választási mintázatok, valamint a függöny mögötti egyezségek működése pedig már korántsem garantálja az öt százalékot. Igaz, továbbra is létezik az alternatív bejutási küszöb, amelyet a Szövetség számára szabtak méretre, de azért Hunorék sem feltétlenül szeretnék élőben kipróbálni, hogy működik-e még az ejtőernyő. Ha volt tehát olyan PSD-s, Pontához sodródott vagy más frakcióban üldögélő képviselő, aki az elmúlt napokban azon gondolkodott, hogy mégiscsak jó lenne további két évig a parlamentben maradni – a munka nem nehéz, a fizetés nem rossz, a büfé pedig közel van –, az most megnyugodhatott. Az államfő jelezte, hogy nem akar előrehozott választást, vagyis Mureșan bukása után sem feltétlenül kell hazamenni. Maradhat a frakciófegyelem, a kormányjelölt pedig gyűjtögetheti a szavazatokat úgy, ahogy a gyerek kavicsot szed a tengerparton: kedves elfoglaltság, csak éppen 233 darab aligha lesz belőle.

Grindeanu eközben már nyíltan „Bolojan second hand” kiadásának nevezte Mureșant, a PSD vezetősége pedig úgy döntött, hogy nem szavazza meg a kormányát. A szociáldemokrata pártelnök azt is világossá tette, hogy Mureșan bukása után ismét jelentkezik a miniszterelnöki megbízatásért. Szerinte a kijelölt kormányfő „dicsőségesen elbukik” majd a parlamentben, ő pedig továbbra is híve a „mindenkivel folytatott párbeszédnek”. Ez a mindenki természetesen George Simiont és az AUR-t is jelenti, mert a román politikában a vörös vonalak jellemzően addig vörösek, amíg ki nem osztják a miniszteri tárcákat. Innen viszont már nagyon jól kirajzolódik a következő lépés: Nicușor Dan eddig a PNL környékéről próbált miniszterelnököt találni, előbb a Veștea-féle, eleve bukásra ítélt kísérlettel, most pedig Mureșannal. Ha ez a jelölés is elbukik, a következő megbízott jó eséllyel Sorin Grindeanu lesz, aki a legnagyobb parlamenti frakciót vezeti, kormányozni akar, és immár az AUR-ral folytatott tárgyalástól sem kap csalánkiütést. Az RMDSZ pedig már régóta szemezget vele. Kelemen Hunor maga mondta ki, hogy a politikában is a méret a lényeg, Grindeanu mögött pedig valóban a legnagyobb frakció áll. A megfejtés tehát nem különösebben nehéz: Mureșan kormányát hagyják elbukni, az előrehozott választás veszélyét Nicușor Dan leveszi az asztalról, majd érkezik a PSD, hogy az AUR-ral, annak szavazataival vagy az onnan leszakított képviselőkkel összehozzon valamilyen többséget.

Már csak azt kell kitalálni, hogyan adja el nekünk az RMDSZ, hogy így vagy úgy, közvetlenül vagy kívülről, de mégiscsak az AUR-ral együtt kormányoz. Magyar érdek lesz, nyilván. Mi más?

Ugar