Trump átnevezés-mániája hozhatja el a székely autonómiát!

Donald Trump szombaton a Tennessee állambeli Clarksville-ben tartott kampánygyűlésén közölte, hogy az Atlanti- vagy a Csendes-óceánt szívesen átnevezné, és már azt is tudja, mire. Az egyiket elnevezhetnék „Trump-óceánnak” vagy „az Amerikák óceánjának”, vagy valami hasonlónak, és szeretné, ha ez még a mandátuma vége előtt megtörténne. A választék, ahogy az elnöktől megszokhattuk, nem különösebben széles: vagy Amerika, vagy Trump, más név láthatóan nem jöhet szóba, mert az amerikai elnök geográfiai képzelete két szóra korlátozódik, és az egyik a saját vezetékneve.

Az óceán csak a legújabb darab egy egyre hosszabb gyűjteményben. A Mexikói-öblöt Trump már második ciklusa első napján Amerikai-öbölre keresztelte, és azóta a Fehér Ház sajtótájékoztatóiról is kitiltotta azokat az újságírókat, akik ragaszkodtak a régi névhez. Aztán rendeletet írt alá az Ontario-tó Amerika-tóvá nevezéséről, a Hormuzi-szorost Trump-szorossá keresztelné, és közzétett egy térképet is, amelyen Új-Mexikó állam Új-Amerikaként szerepel. A Hormuzi-szoros átnevezése különösen bájos ötlet, hiszen éppen azt a tengerszorost akarja a saját nevére venni, amelyet Irán az általa indított háború óta lezárva tart, és amelyet az amerikai haditengerészet azóta sem tudott rendesen megnyitni. Úgy látszik, a világtérkép átírása könnyebb, mint egy tengeri útvonal felszabadítása.

Ideje elengednünk azt a kényelmes feltételezést, hogy Trump csak időnként mond butaságot. Az amerikai elnök valamikor nagyon ráérzett a térképek varázsára, és azóta úgy rakosgatja rajtuk a neveket, mint egy óvodás, aki most kapta meg élete első matricás albumát, és minden üres helyre a saját fényképét ragasztja. A különbség csak annyi, hogy az óvodás matricáiért nem kell a világ többi részének fizetnie.

Székelyföld, a a MAGAutonómia területe

Itt, az erdélyi végeken, mindez akár lehetőség is lehetne. Az RMDSZ harminc éve ígéri a székelyföldi autonómiát, és a jelek szerint további harmincig ugyanezt fogja tenni, Trump viszont gyors döntéshozó, főleg ha nyersanyagról és a saját nevéről van szó. Elég volna egyetlen jól megírt álhír valamelyik Fehér Házhoz közeli influenszer csatornáján – például az, hogy Székelyudvarhely alatt több millió évre elegendő kőolajat, kobaltot és lítiumot fedeztek fel, Hargita megye pedig a teljes Mengyelejev-táblázatot rejti a föld alatt (kétszer is: egyszer á-tól z-ig, aztán z-től á-ig), amely az emberiséget a következő ezer évben is el tudná látni. A borvizekről elég annyit mondani, hogy ritkaföldfém-tartalmuk alapján Grönland csak egy jéghideg pótlék.

Ezután már csak várnunk kellene a Truth Social-bejegyzést:

Egy hét múlva már térkép is lenne Trumpudvarhellyel, Donaldlakával és a Szent Anna-tó helyén az Amerika-tóval, a Gyilkos-tóból pedig MAGA-tó lenne, mert az legalább a nevében is őszinte. Az autonómia ügye így egy délután alatt eljutna oda, ahová az RMDSZ három évtized alatt sem jutott el, igaz, nem pontosan úgy, ahogy a székelyek elképzelték. Kelemen Hunor viszont végre felmutathatna egy nemzetközi diplomáciai sikert, amelyet aztán a teljes, immár saját zsebből megvett erdélyi magyar sajtó egy emberként ünnepelhetne. Addig is marad a valóság: az amerikai elnök óceánokat nevezne el magáról, miközben a saját választói rekordáron tankolnak, Ukrajnát az orosz dízelért cserébe hagyja magára, és a Nobel-békedíjat megint másnak adták.

Szar hét volt ez, de legalább röhögjünk...

Ugar