Trump nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy őszig engedjen a fegyverszüneti tárgyalásokon

A közvéleményben keltett benyomással ellentétben Trump nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy engedjen a fegyverszünetről szóló tárgyalásokon őszig. Ezt a véleményemet az év elején fogalmaztam meg, és a Trump-adminisztráció lépései továbbra is igazolják. Miért? Mert Trumpnak jobban kell a béke — vagy valami, amit az átlagembernek „békeként" el lehet adni —, mint Putyinnak. Trumpnak a félidős választásokhoz kell, Putyinnak pedig a parlamenti választásokhoz és a mozgósításhoz.

Miért van szüksége Putyinnak a szeptemberi parlamenti választásokra és a mozgósításra? Azért, mert sokkal könnyebb lenne neki egy rendkívül törékeny fegyverszünetből belevetnie magát egy mozgósításba úgy, hogy a belső közönség felé egy ukrajnai hamis zászlós hadműveletet kommunikál (például: oroszok támadnak meg más oroszokat, a megtámadottak meghalnak, Putyin pedig eladja Oroszországban, hogy a NATO által támogatott Ukrajna felrúgott minden megállapodást, és Oroszország egzisztenciális háborút vív).

Trump kihasználja Ukrajna óriási sebezhetőségét, és ezért gyakorol nyomást: ha meg akarják őrizni az energiarendszerüket, minél hamarabb el kell jutni a fegyverszünetig.

Akkora károkat okoz Oroszország az Iszkanderrel/Kinzsallal és az S-300/400-zal, hogy csak terepadatokra van szükséged, és három hónapnyi kitartó hadjárattal nemcsak Ukrajna teljes energetikai infrastruktúráját rombolod le a tél küszöbén, hanem a hadiipart is (vagy tönkreteszed azokat a szűk keresztmetszeteket, amelyek megbénítják a gyártósorokat), valamint a logisztikai és termelési láncokat, amelyek teljesen szétverik a gazdaságodat.

Ami itt érdekes, hogy Trump nemrég megváltoztatta a kommunikációs stratégiáját. Már nem Zelenszkij és Ukrajna ellen kommunikált nyomásgyakorlással, viszont a tetteivel még keményebben lépett fel ellenük. Így mindkét célját elérte: a katonait, hogy nyomást gyakoroljon Ukrajnára, és a kommunikációsat, hogy ne kelljen többé lenyelnie az összes szidalmat az európaiaktól. Ennélfogva Ukrajna az elmúlt 12 hónap legnehezebb pillanatában van, és még rosszabbra is fordulhat a helyzet. Mert igen, a légicsapások önmagukban nem nyernek meg háborúkat. De egy túlzottan elhúzódó háború keretében, több százezer megszállóval a területeden, lerombolják a lakosság morálját, a harci akaratát, sőt a tényleges harcképességét is.

A Zelenszkij-féle Fedorov-botrány pedig semmit sem segített.

Előre válaszolok a következő kérdésekre.

„De az ukránok az európai–ukrán ballisztikai rakétaelhárító rendszerről beszéltek:"

A Freyja-projektet illetően: az legkorábban 9–12 hónap múlva lesz kész. Ukrajnának ma van szüksége a védelmére.

„De az európaiaknak nincsenek ballisztikai rakétaelhárító rendszereik?"

Röviden: nincsenek. Hosszabban: ezt a ballisztikai védelmet az európaiak megcsinálhatnák, de a SAMP/T NG rendszer (francia–olasz–brit) csak 2027–2028-ig lesz elérhető. Hogy az európaiak miért mozogtak ilyen lassan ezen a téren, azt nem tudom.

„De az amerikaiaknak nincs Patriotjuk? Miért vagy ennyire riadalomkeltő?"

Hát, az amerikaiaknak van Patriotjuk, csak nincsenek elfogórakétáik. Vagy nincs olyan elfogórakétájuk, amit oda tudnának adni. Az európaiaknak, az ukránok partnereinek pedig annyira kevés van, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy a saját készleteikből adjanak az ukránoknak.

„De Trump azt mondta, hogy megadja az ukránoknak a Patriot licencét, nem?"

A PAC-2 és PAC-3 elfogórakéták licencét — mert ezekről a rakétákról van szó — nem adták meg, sőt Trump azt mondta, hogy még gondolkodik rajta. Csak a naivak és a gyógyíthatatlanok hittek Trump ankarai szavaiban. A gyakorlatban egy licenc legkorábban 3 év múlva jut el odáig, hogy „lelőjön egy ballisztikust". Mivel Ukrajnáról van szó, csökkentsük ezt egy évre. De akkor sem fog megtörténni ma vagy holnap. A licencekről szóló vita valójában véleményem szerint nem más, mint nyilvános alkudozás Ukrajna erőforrásaiért, semmi több. Tehát Ukrajnának továbbra sem lesznek elfogórakétái.

„De a Lindsey Graham-féle törvényben lévő szankciók?"

Átment a Szenátuson. Valószínűleg szeptemberben átmegy majd a Képviselőházon is, de úgy módosítva, hogy ne zavarja túlságosan Oroszországot. Aztán ne feledjük, hogy a törvény nem kötelezi Trumpot a szankciók alkalmazására, csupán lehetőséget ad rá, hogy megtegye.

A bejegyzést Radu Bogdan Matei kérdése ihlette: „Azt figyelem meg, hogy Oroszország már nem is csoportosítja a ballisztikus csapásokat Kijev ellen, mert már nincs mit telíteniük légvédelemmel. Annyit lőnek ki, amennyit gyártanak, és semmit sem fognak el belőlük. Radu Hossu, megerősíted, hogy te is ezt látod?" Megerősítem.

Ukrajna továbbra is szenved. Egyre több civil hal meg az oroszok ukrán városok elleni válogatás nélküli támadásai miatt. A Patriot elfogórakéták hiánya valójában csodálatos, meglepő és nem remélt segítség Oroszországnak, egy olyan pillanatban, amikor Ukrajna a front bizonyos szakaszain átvette a kezdeményezést. Erre alapozott Oroszország Ukrajna védelmének más szakaszaiban is: arra, hogy Európa elfárad, késlekedik, enged. Az USA már ezen a ponton van. Minden egyes, ballisztikus rakéták által megölt ukrán civil egyben Ukrajna partnereinek közönye vagy inkompetenciája miatt is meghal.

Slava Ukraini!