A narancssárga vihar után: mégis lett értelme a NATO-csúcsnak

Túl vagyunk ezen a NATO-csúcson is, ahol ismét Donald Trump amerikai és idióta, narcisztikus, szociopata és Putyinnal kokettáló elnökre szegeződött minden szem, őrá irányult minden figyelem, de minden jó, ha a vége jó, szokták mondani, és most jó véget sikerült találni ennek a találkozónak.

Persze, lehet Trump akármilyen, a tény attól tény marad, ő az USA első embere. Az Egyesült Államok nélkül pedig a nyugati civilizációnak nincsenek védelmi képességei – itt gyorsan tegyük hozzá, hogy Ukrajna ezen a téren olyan fejlődést mutatott be, amit a fejlett Európa legalább 35 éve nemhogy nem tud produkálni, de elképzelni sem tud. A háborús kényszer nagy úr, és amikor tömegesen gyilkolják népedet az orosz drónok, cirkálórakéták és ballisztikus rakéták, akkor muszáj kitalálnod valamit. Az ukránok pedig kitaláltak, nem is keveset. Ezzel együtt azonban az USA fegyverarzenálja nélkül mindannyian sánta bicebócák vagyunk, jól mutatja e tényt az is, hogy amint elfogytak a Patriotok, az ukrán légvédelem üres kézzel maradt, és az orosz ballisztikus rakéták mindegyike átjutott az ukrán légvédelmen, és hol egy lakóházat, hol egy kórházat talált telibe, ahogy azt Moszkvától már megszokhattuk.

Az Ankarában megrendezett idei NATO-csúcs sem indult valami jól, Trump gondoskodott róla, hogy idegesek legyünk, habár narcisztikus baromságait már közönyösen veszi tudomásul Európa, ami egyszerre tiszteletre méltó önmegtartóztatás részükről – elnézést Meloni asszonytól vagy épp Kaja Kallastól –, másrészről viszont elképesztő arrogancia is egyben, mert, ahogy említettem, az USA nélkül nincsenek légvédelmi rakéták a nyugati féltekén.

Trump még el sem indult Washingtonból, amikor már odamorgott szövetségeseinek, azaz nekünk, mondván, hogy ki van a fasza az európaiakkal, különben is, ha nem lenne Erdoğan olyan jó cimborája néki, akkor el sem jönne. Végül persze csak eljött, első nap pedig jól kiosztott minden európai államot, mondván, cserbenhagyták őt és Amerikát, amiért nem szálltak be az Irán elleni háborúba. Akárhogy is matekozunk az európai álhumanista és felszínesen kulturált köreinkben, valami igaza mégiscsak van a narancshajúak, mert Irán ránk is veszélyt jelent, sőt, igazából ránk nézve sokkal komolyabb veszélyt jelent, mint Amerikára, egy esetleges iráni atombomba ugyanis nem jut el Floridáig, de ide, a Fekete-tenger partjára simán. Arról nem is beszélve, hogy egy gyártóképes iráni védelmi ipar már eddig milyen mértékben támogatta Moszkvát, és egy még erősebb iráni hadiipar valószínűleg még erősebben támogatná Putyin tömeggyilkosságait. Mindez persze nem von le semmit abból, hogy Trump nem épp józanul elemezve indította meg háborúját, persze Trump esetében a józan és az elemzés olyan fogalmak, amelyek kerülik őt, mint sírásó a lepedős szellemet.

Aztán Trump folytatta idegesítő beszólásait, ismét kitért Grönlandra, mondván, hogy az kell neki, durván nekiment Spanyolországnak, fel is függesztette a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, és ha mindez nem lenne elég, az elmúlt éjszakai iráni támadásokra reagálva pont a NATO-csúcson jelentette ki, hogy vége a tűzszünetnek, ismét eltörli Iránt, annak rezsimjét, a komplett népet, annak csak egy részét a föld színéről, mert Trumpnál sosem lehet tudni, hogy ezek a nem túl apró árnyalatok mennyiben érnek össze egy egésszé, de általában sikerül neki.

Ehhez képest a záróakkord meglepően jóra sikeredett: az európai államok bemutatták, mennyit költöttek eddig védelmükre, és mennyit fognak ezentúl, milliárdos dróngyártási akciót hirdettek, így hát Donald papa is megenyhült, de ekkor a fő kérdés még hátravolt: Ukrajna.

Napirendi pont volt ugyanis Trump és Zelenszkij közötti találkozó, ami mindig idegességgel tölti el nemcsak a világ közvéleményét, de az ukrán diplomatákat is, végül ez jól sült el. Igaz, Trump szeret a győztes oldalon lenni, és az ukránok mostanság tényleg abszolút filmszínházat produkálnak, szarrá drónozták az oroszországi olajfinomítókat, már Moszkvát is elérik drónjaikkal, így hát Zelenszkij most tényleg have the cards, hogy Donald is értse.

Csakhogy minden erőssége ellenére Ukrajna abban a helyzetben van, pontosabban mi, balfasz és széttartó, saját putyinistáinkkal leszámolni sem tudó európaiak abba a helyzetbe hoztuk, hogy Kijev légvédelem nélkül várja a szokásos éjjeli ballisztikus esőt Moszkva irányából – legutóbb egy rakétát sem voltak képesek lelőni, mert nem volt mivel. Itt mindenféleképp az olvasó eszébe kell juttassam Josep Borrell egykori uniós külügyi főképviselőt, aki fennhangon ígérte meg 2022-ben, hogy egymillió tüzérségi lőszert szállítanak le Ukrajnának, amelynek aztán talán a negyede, ha megvalósult eddig, és már a háború ötödik évében járunk az ominózus ígéret elhangzása óta. Aztán Petr Pavel cseh elnök kezdeményezése, akinek sikerült is komoly fegyverarzenált összekalapálnia Ukrajna részére a világ összes sarkából, de a helyi putyinisták végül Babišt szavazták meg miniszterelnöknek, aminek egyenes következménye volt a Pavel által elindított kezdeményezés csődje. Szlovákiában Fico is ugyanezt tette és teszi, már csak Németország van hátra az AfD-jével, Le Pen Franciaországban, és akkor le is húzhatjuk a rolót. Sajnáljuk, ukrán testvérek, de kár volt miattunk és a mi védelmünkben meghalnotok, mert egyszerűen nem érdemeljük meg.

Visszatérve a NATO-csúcsra. Szóval megtörtént a Trump–Zelenszkij találkozó is, ahol Trump végül beadta a derekát, és átadja a Patriot légvédelmi rakéták gyártásának licencét az ukránoknak. Csekély öt évet késett ezzel a Nyugat, de itt bíznom kell az ukrán innovációs képességekben, abban, hogy ők ezt minden eddigi elképzeltnél hamarabb fogják tudni legyártani. A sajtó képviselői előtt tartott Trump–Zelenszkij-kvaterkán aztán történt egy vicces jelenet is. Trump megint arról hadovált, hogy Zelenszkijnek és Putyinnak tárgyalnia kéne, majd odafordult Zelenszkijhez, és megkérdezte:

– Elmennél Moszkvába?

Mire Zelenszkij frappáns választ adott:

– Nem tudom, túl sok mostanában az ukrán drón arrafelé, azt mondják, veszélyes...

Ezen még Trump is röhögött, akárcsak a sajtó jelen lévő képviselői. Alább a videó a jelenetről, utána folytatom a gondolataim:

Záróakkordként a tagállamok kiadtak egy közös közleményt, amelyben rögzítik, hogy kiállnak egymás mellett, ami egy védelmi szövetség esetében ab ovo felesleges lenne, de nem ab ovo világot élünk, így a ruszki dezinformációval szemben ez még jó fegyver lehet. Gondoljunk a jövőre is egy pillanatra, majd utána vissza a jelenbe, és tegyük fel a kérdést: mi lett volna, ha ezen a NATO-csúcson Viktor Orbán képviselte volna hazánkat? Vajon lett volna közös nyilatkozat, főleg ilyen hangnemben? Vajon nem énekelte volna ki Trump szájából a sajtot Viktor „kisegér” Orbán, hogy ne adja át az ukránoknak a Patriot-licencet? Költői kérdések ezek, de abban biztosak lehetünk, hogy a bot a küllők között szerepet vitte volna tovább, Babis például be is jelentette, hogy a pénzügyi támogatásban nem vesznek részt... 

Magyar Péter viszont rövid volt, de velős: ismét elmondta, hogy Ukrajna az áldozat, Oroszország pedig – most figyelj, idézem – „brutális agresszor”, majd közölte a sajtó képviselőivel, hogy megbeszéléseket folytatott Zelenszkij elnökkel, és lesz kétoldalú találkozó vagy Budapesten, vagy Kijevben, majd utána együtt talán Beregszászra is elmennek, tette hozzá a Tisza kommunikációs csapata, legalábbis a magyar sajtóban ezzel a kiegészítéssel is találkoztam. Ami annyiban érdekes, hogy engem érdekel, miért ez a rögeszmés ragaszkodás Beregszászhoz, Magyar Péternek pedig miért nem sikerül megértenie, hogy Zelenszkij most nem abban a helyzetben van, amikor csak úgy utazgathat...

Mindegy is, a fideszes sajtó tudta, mire kell rápörögni: a csoportfotóra való készülődés felvételein az látszik, hogy Trump kezet fog egy Magyar Péter mellett álló nővel, Izland miniszterelnök asszonyával, ebből pedig levonták azt a következtetést, hogy Trump levegőnek nézte a magyar miniszterelnököt, pedig bezzeg Orbán idejében... Nos, ezúton szólok a csinovnyikmédiának, hogy a bolygó, benne a nyugati civilizáció 99 százaléka úgy van vele, hogy akit Trump levegőnek néz, az rossz ember nem lehet.

Végül is nem csoda, ha Donald Trump elégedetten távozott:

„Nagy egyetértést tapasztaltam abban a teremben, ahol a tárgyalások zajlottak. (...) Nem gondoltam volna, hogy felnőtt emberek odajönnek hozzám, és azt mondják: szeretünk téged. Hihetetlen egység volt a teremben a megbeszélések alatt.”

mondta, majd folytatta:

„Arról beszéltünk, hogy a GDP 5 százalékát kitevő védelmi kiadási célt a lehető leggyorsabban el kell érni. Látom, hogy nagyon sok ország komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy teljesítse ezt az 5 százalékos célt. Ez óriási összeg, amelyet évente védelemre fordítanak. Amikor hivatalba léptem, a kiadások valahol 1 százalék körül voltak, ezt 2 százalékra emeltük, most pedig az 5 százalékos szint felé tartunk.”

és persze a Trumpot mozgató pénz azért komoly szerepet játszott az amerikai elnök kellemes közérzetének kialakulásában, lévén Ukrajnának az Európai Unió és Kanada által nyújtott támogatásról úgy fogalmazott:

„Ezek jelentik az amerikai hadiipar történetének legnagyobb beruházásait. Ahogy az európai országok megerősítik védelmüket, az amerikai védelmi ipari vállalatok is profitálni fognak ebből. A NATO-csúcstalálkozón beszéltem a vezetőkkel az Egyesült Államok katonai beruházásairól. A legfontosabb ezek közül a Tomahawk és a Patriot rakéták gyártásának bővítése. Mi is nyerünk rajta, és Európa is nyer rajta. Sokan nem tudják, de jelenleg nekünk vannak a világ legkorszerűbb drónjai. Emellett folyamatban van egy partnerség a Lockheed Martin és a Rheinmetall között rakétarendszerek fejlesztésére, valamint egy Lengyelország számára készülő rakétarendszeren is dolgozunk.”

Összegezve: messze nem volt ez olyan NATO-csúcs, amilyet egy háborús fenyegetettségben élő védelmi szövetségtől várhatnánk, de sokkal jobban alakult, mint az elmúlt évekbeli társai, és sokkal jobban alakult végül, mint ahogy azt Trump kezdeti őrültségei után vártuk volna akár csak még tegnap is. Ahogy mondani szokták: előre, lássuk, mi lesz belőle.

Karczag Anna

Felhasznált források: G4Media, HotNews, Politico, Kyiv Post