Elkezdődik a Coldea-per: bíróság előtt a volt titkosszolgálati vezető

A Bukaresti Ítélőtábla előzetes kamarai bírája szerdán megállapította a DNA (korrupcióellenes ügyészség) vádiratának törvényességét abban az ügyben, amelyben Florian Coldea egykori SRI-helyettes főigazgatót bűnszervezet létrehozásával vádolják - ezzel a per érdemben megindulhat. Az ügy több mint egy évig állt előzetes kamarai szakaszban a Bukaresti Ítélőtáblán — vagyis a védelem közel egy éven át próbálta jogi kifogásokkal megakasztani, mielőtt egyáltalán tárgyalásra kerülhetett volna a sor.

Coldeát és egykori üzlettársát, Dumitru Dumbravăt (aki időközben elhunyt) — a kettejük közös tanácsadó cégén keresztül — a DNA 2025 júliusában állította bíróság elé. A két férfit, Doru Trăilă ügyvéddel együtt, bűnszervezet létrehozásával, egyenként két rendbeli befolyással üzérkedéssel, foglalkozás jogosulatlan (folytatólagos) gyakorlásával és pénzmosással vádolják.

A vád konkrét és súlyos. Cătălin Hideg üzletember egy 2024. április 24-én, a Realitatea PLUS-on sugárzott interjúban állította: Coldea és Dumbravă 600.000 euró plusz áfát kért tőle a bíróság előtt lévő korrupciós dossziéjának „optimalizálásáért". Az ügyészek szerint abból a 100.000 euróból, amelyet Hideg át is adott a kettőjüknek, 20.000 euró Trăilă ügyvédhez került, a maradék 80.000-en pedig Coldea és Dumbravă osztozott. Fordítsuk le, mit jelent ez: a vád szerint az az ember, aki éveken át az ország egyik legbefolyásosabb titkosszolgálati vezetője volt, a hivatalból való távozása után a befolyását — pontosabban annak maradékát, a kapcsolatrendszerét és a nimbuszát — kezdte áruba bocsátani, konkrét árlistával, mint egy magánvállalkozó. A „foglalkozás jogosulatlan gyakorlása" vádpont épp erről szól: a vád szerint gyakorlatilag ügyvédi-„elintézői" tevékenységet folytatott anélkül, hogy erre bármilyen jogosultsága lett volna.

Ki az a Coldea? A „mélyállam" arca

Hogy értsük, miért több ez egy szokványos korrupciós ügynél, tudni kell, ki áll a vádlottak padján. Florian Coldea nem egy akárki: éveken át a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) első helyettes vezetője volt, a 2010-es évek román belpolitikájának egyik legnagyobb hatalmú, ám a nyilvánosság elől jórészt elrejtőző szereplője. Abban az időszakban, amikor a DNA és a titkosszolgálat szoros — sokak szerint túlságosan is szoros — együttműködésben vitte a korrupcióellenes hadjáratot, Coldea volt az egyik kulcsfigura az SRI oldalán. Épp ez a háttér teszi az ügyet szimbolikussá. Coldea neve elválaszthatatlanul összeforrt a „párhuzamos állam" (statul paralel) vitájával — azzal a Romániát évek óta megosztó kérdéssel, hogy a titkosszolgálat és az igazságszolgáltatás összefonódása egy informális, elszámoltathatatlan hatalmi hálózatot hozott-e létre, amely a törvényes intézményrendszer fölött vagy mögött működött. A „mélyállam" bírálói épp Coldeát tekintették e rendszer egyik megtestesítőjének, és most épp ő az, akit a saját egykori szövetségese, a DNA állít bíróság elé — a befolyásának pénzzé tételéért.

Van ebben egy súlyos irónia. Az az apparátus, amely egykor a korrupció elleni harc élharcosaként lépett fel, most a saját egykori háttéremberét vádolja azzal, hogy a rendszer bizalmát és a titkosszolgálati múltját fialtatta. Akár a „párhuzamos állam" létezését igazoló bizonyítéknak is tekinthető az ügy, akár épp annak cáfolatának (hogy lám, az intézmények mégis elszámoltatják a sajátjaikat) — mindkét olvasat politikai dinamitot rejt.

A Kövesi-szál

A vádirat kontextusában szereplő Hideg-ügynek van egy árulkodó előtörténete: Hideget első fokon négy év letöltendő börtönre ítélték okirat-hamisításért és pénzmosásért, egy hárommillió eurós európai uniós támogatási csalással összefüggő dossziéban — amely az első olyan romániai ügy volt, amelyet az Európai Ügyészség (EPPO) nyomozott, Laura Codruța Kövesi vezetésével. Kövesi az, aki egykor a DNA élén — épp a Coldea-féle SRI szoros támogatásával — a román korrupcióellenes harc jelképévé vált, majd Brüsszelben az EPPO főügyészeként folytatta. A Coldea-ügy így egyfajta görbe tükör: a valamikori szövetségesek (a titkosszolgálat és az antikorrupciós ügyészség) útjai szétváltak, és most az egyik oldal a másikat állítja bíróság elé. A Hideg-szál pedig — akit épp Kövesi EPPO-ja juttatott vádpadra — mutatja, milyen szorosan összeérnek ezek a szálak a román igazságszolgáltatás szűk, mindenki mindenkit ismerő világában.

Coldea nem hagyta szó nélkül a vádakat. A volt SRI-vezér korábban „boszorkányüldözésnek" nevezte az eljárást, és azzal vádolta Mihaela Iorga Moraru ügyészt, hogy elfogult, és a törvényes kereteken kívül gyűjtött bizonyítékokat. Egy közleményében pedig azt állította: nem a tényleges igazság megállapítása volt a cél, hanem „valami olyasminek a bizonyítása, ami nem létezik, az úgynevezett »párhuzamos állam«, amelyre úgy tűnik, még a DNA főügyésze is hivatkozik". Vagyis Coldea magát a „mélyállam" fogalmát próbálja meg fikciónak beállítani — miközben épp őt tartják annak egyik megtestesítőjének. Támadást intézett a DNA vezetője, Voineag ellen is, azt sugallva, hogy az főügyész a „Coldea-dossziét trófeának és pajzsnak" használja a saját pozíciójának megtartásához és a mandátuma megújításához.

De a legbeszédesebb a másik védekezési vonala. Coldea 2024 júniusában, az ügyvédein keresztül azt állította, hogy a botrány hátterében a „sajtómogulok" állnak — név szerint Sebastian Ghiță (a România TV-hez köthető, Romániából megszökött, egykor maga is korrupcióval vádolt üzletember), Dan Voiculescu (az Antena 3 mögötti, elítélt oligarcha) és Maricel Păcuraru (a Realitatea TV-hez kötődő médiatulajdonos). Vagyis Coldea védekezése épp azokra a médiabirodalmakra mutogat, amelyek évek óta a „párhuzamos állam" elleni kampány leghangosabb hangjai voltak — azt sugallva, hogy az egész ügy egy médiabosszú konstrukciója.

Ez a védekezés önmagában is jól mutatja, milyen mélyen összefonódik ebben az ügyben a titkosszolgálat, az igazságszolgáltatás és a média világa — hárman egy szűk hatalmi térben, ahol tegnap még szövetségesek, ma már ellenfelek marják egymást, és mindenki a másikat vádolja a „rendszer" működtetésével.

A Coldea-per messze túlmutat egyetlen korrupciós dosszién. Egy egész korszak elszámoltatásáról szól: arról az évtizedről, amikor a titkosszolgálat és az igazságszolgáltatás összefonódása alakította a román belpolitikát, és amikor a „párhuzamos állam" vádja hol valós veszélyt, hol politikai fegyvert jelentett. Az, hogy a rendszer egyik egykori architektúráját most a saját egykori eszközei állítják bíróság elé, egyszerre jelzi az intézmények önkorrekciós képességét és a mélyben húzódó leszámolásokat.

A tét pedig nagy: ha a bíróság a vádnak ad igazat, az annak a bizonyítéka lesz, hogy a befolyás pénzzé tétele még a legmagasabb titkosszolgálati körökben sem büntetlen. Ha viszont az ügy összeomlik, azt Coldea és a „mélyállam" tagadói a boszorkányüldözés-narratíva igazolásaként fogják lobogtatni. Akárhogy is dől el, a román állam egyik legkényesebb belső elszámolása kezdődött most el a Bukaresti Ítélőtáblán.

Ugar