Párizs és Varsó már készül, Európa többi része még elemezget egy kicsit

Két meghatározó európai országban is csúcsszintű biztonsági tanácskozást tartottak pénteken a kontinens gyorsan romló biztonsági helyzete miatt. Franciaországban Emmanuel Macron az Élysée-palotába hívta a parlamenti pártok vezetőit és a 2027-es elnökválasztás ismert vagy várható jelöltjeit, miközben az ülésen Sébastien Lecornu miniszterelnök, valamint a legmagasabb rangú katonai és hírszerzési vezetők is részt vettek. Varsóban Karol Nawrocki lengyel államfő Władysław Kosiniak-Kamysz védelmi miniszterrel és Wiesław Kukuła vezérkari főnökkel tekintette át az ország biztonsági helyzetét, a lengyel–ukrán határnál történt orosz támadásokat és a NATO következő lépéseit.

Nem arról van szó, hogy Párizs és Varsó ugyanazt a titkos figyelmeztetést kapta volna, majd egyszerre rohant volna bezárkózni a bunkerbe. Mindkét tanácskozást előre bejelentették. A két ülés egybeesése mégsem véletlen, hanem ugyanannak a felismerésnek két különböző következménye: az orosz háború már nem áll meg Ukrajna határainál, a Közel-Keleten zajló konfliktus közben az európai energiaellátást fenyegeti, az Egyesült Államok biztonsági garanciái pedig Donald Trump alatt már nem tekinthetők olyan magától értetődőnek, mint korábban.

Franciaország és Lengyelország azért különösen fontos ebben a történetben, mert Európa azon kevés államai közé tartoznak, amelyek nemcsak beszélnek a védelemről, hanem készülnek is rá. Lengyelország fegyverkezik, erősíti a határait, katonai infrastruktúrát épít, és állandó amerikai katonai jelenlétet próbál elérni. Franciaország pedig nemcsak Európa egyik legerősebb hadseregével rendelkezik, hanem az Európai Unió egyetlen saját nukleáris hatalma is. A kontinensen Nagy-Britanniának is van atomfegyvere, de az EU-n belül kizárólag Párizs rendelkezik önálló nukleáris elrettentő erővel.

Ennek jelentőségét aligha kell magyarázni akkor, amikor az amerikai védőernyő Trump kiszámíthatatlansága miatt foszladozni kezdett. A NATO biztonsága továbbra is jelentős részben az Egyesült Államok katonai és nukleáris erejére épül, csakhogy egy elrettentő rendszer csak addig működik, amíg az ellenfél elhiszi, hogy szükség esetén valóban alkalmazni is fogják. Ha Washington elnöke egyik nap még megvédené Európát, a másikon üzletet kötne Putyinnal, a harmadikon pedig vámokkal fenyegeti saját szövetségeseit, akkor Moszkvában joggal kezdik számolgatni, hol húzódik az amerikai garancia valódi határa.

Macron erre próbált válaszolni a francia nukleáris elrettentés európai dimenziójának kiszélesítésével. A francia „előretolt elrettentési kezdeményezéshez” már tíz európai ország csatlakozott, köztük Svédország, Norvégia, Dánia és legutóbb Finnország. Ez még nem klasszikus nukleáris védőernyő, és nem jelent olyan automatikus garanciát, mint a NATO ötödik cikkelye. A francia atomfegyverek alkalmazásáról továbbra is kizárólag a francia elnök dönt. A résztvevő államok azonban bekapcsolódnak a stratégiai egyeztetésekbe és a közös hadgyakorlatokba, és lehetőség nyílhat nukleáris fegyverzet hordozására alkalmas francia eszközök ideiglenes előretolt telepítésére is. Ez az amerikai nukleáris erő pótlására önmagában nem elegendő, de jelenleg ez az egyetlen komolyan vehető uniós kezdeményezés arra, hogy Európa az Egyesült Államok esetleges visszavonulása után se maradjon teljesen kiszolgáltatva az orosz nukleáris zsarolásnak. A francia elrettentés mögött nem áll akkora arzenál, mint az amerikai mögött, de Moszkvát nem feltétlenül a robbanófejek puszta száma tartja vissza. Az a biztos tudat számít, hogy egy NATO- vagy uniós állam elleni támadás olyan választ válthat ki, amely Oroszország számára elfogadhatatlan veszteséggel járna.

Éppen ezért nem csupán francia belpolitikai kérdés, hogy ki költözik be jövőre az Élysée-palotába. Marine Le Pen jelenleg 34–36 százalék körüli eredménnyel vezeti az első fordulós felméréseket, a legutóbbi kutatások szerint pedig valamennyi komolyabb ellenfelét legyőzné a második fordulóban is. Az uniós pénzek elsikkasztása miatt elítélt és a ruszkik faszáét szopó Le Pen hatalomra kerülése Európa számára nem egyszerű kormányváltás lenne, hanem a kontinens biztonsági rendszerének szívébe döfött kés.

Macron nukleáris kezdeményezésének ugyanis van egy feloldhatatlan gyengesége: hiába európai az elrettentés politikai célja, az atomfegyverek felett a francia elnök gyakorolja az ellenőrzést. Ha ezt a tisztséget egy Moszkvával évtizedek óta szoros politikai és pénzügyi kapcsolatokat ápoló erő szerzi meg, akkor nemcsak Franciaország külpolitikája fordulhat meg. Kérdésessé válhat az egész francia nukleáris kezdeményezés hitelessége, Ukrajna támogatása és az is, hogy Párizs egy orosz támadás esetén milyen kockázatot lenne hajlandó vállalni Varsóért, Tallinnért, Vilniusért vagy Helsinkiért.

Aligha véletlen, hogy Macron most nemcsak kormányzati és katonai vezetőket, hanem a következő elnökválasztás jelöltjeit is összehívta. A tanácskozás bizalmas volt, de a francia elnök utána konkrét intézkedést jelentett be: utasította a kormányt, hogy dolgozzon ki védelmi tervet Franciaország kritikus infrastruktúrája és hadiipari létesítményei számára a drón- és kibertámadások ellen. Macron szerint megváltozott az orosz agresszió természete, az Európa ellen folytatott hibrid támadások pedig nem maradnak válasz nélkül. Ez több egyszerű figyelmeztetésnél: Franciaország arra készül, hogy az orosz hadviselés következő szakaszában nem feltétlenül tankok jelennek meg a Rajnánál, hanem drónok repülnek érzékeny létesítmények fölé, kibertámadások bénítják meg az energia- és kommunikációs rendszereket, szabotázsakciók történnek vasutak, kikötők és hadiipari üzemek ellen, miközben a dezinformációs gépezet megpróbálja meggyőzni a társadalmat arról, hogy mindez nem is Moszkva műve, esetleg meg sem történt.

Lengyelországban ennél jóval kézzelfoghatóbb a fenyegetés. Az elmúlt napokban orosz drónok támadtak ukrán célpontokat közvetlenül a lengyel határ mellett: találat ért egy több mint kétszáz utast szállító vonatot és egy benzinkútnál álló teherautót, a határátkelőkön pedig ideiglenesen le kellett állítani a forgalmat. Egy sugárhajtású orosz drón körülbelül négy kilométerre a lengyel határtól robbant fel, ami miatt működésbe lépett a lengyel légvédelem, Lublin és Rzeszów repülőtere pedig átmenetileg felfüggesztette működését. Néhány nappal korábban a Balti-tenger lengyel partján találtak egy feltételezett orosz katonai drónt.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök mindehhez hozzátette: NATO-, amerikai és ukrán hírszerzési értékelések szerint Oroszország drónokkal vagy rakétákkal végrehajtott hibrid támadásokat készíthet elő az Ukrajnát támogató NATO-országok, köztük Lengyelország ellen. Moszkva ezeket várhatóan balesetnek, műszaki hibának vagy eltévedt fegyverek következményének nevezné, hogy megossza a szövetségeseket, és tesztelje, hajlandó-e a NATO valóban megvédeni saját tagállamait.

A lengyel vezetés ezért megerősíti az ukrán határhoz vezető átkelőket, katonai védműveket és megfigyelőpontokat épít, fokozza a légvédelmi készültséget, és közben állandó amerikai támaszpontot akar. Nawrocki, Kosiniak-Kamysz és Kukuła pénteki ülésén éppen ezekről az intézkedésekről, a NATO értékeléseiről és az amerikai katonai jelenlétről tárgyaltak. A lengyel elnök és a Tusk-kormány sok mindenben gyűlöli egymást, de abban egyetértenek, hogy Oroszországgal szemben nincs helye a belpolitikai játszadozásnak.

Franciaország a nukleáris elrettentés, Lengyelország pedig a keleti katonai védelem szempontjából megkerülhetetlen. Párizs nélkül Európának nincs önálló uniós nukleáris ereje, Varsó nélkül pedig nincs hiteles szárazföldi védelem a NATO keleti szárnyán. Éppen ezért figyelmeztető, hogy mindkét ország vezetése ugyanazon a napon tárgyalt arról, miként kell felkészülni egy olyan fenyegetésre, amelyet Európa nyugati felében még mindig hajlamosak távoli ukrán problémának tekinteni.

A háború azonban már nem távoli. Orosz hadihajók kísérik az árnyékflotta olajszállítóit a Balti-tengeren, orosz fregatt lő jelzőrakétákat egy dán katonai helikopter irányába, drónok jelennek meg európai katonai létesítmények és repülőterek közelében, kibertámadások és szabotázsakciók követik egymást, miközben Moszkva rakétái a lengyel határ közvetlen közelében csapódnak be.

Párizs és Varsó legalább elkezdte levonni a következtetést: Európának nem arra kell készülnie, hogy Oroszország esetleg egyszer majd megtámadja, hanem arra, hogy a támadás hibrid formában már zajlik. A kérdés most az, hogy a kontinens többi része ezt még időben felismeri-e, vagy megvárja, amíg Le Pen Párizsban, Fico Pozsonyban és a hozzájuk hasonló putyinista segédcsapatok belülről szerelik le azt a védelmet, amelyet kívülről Moszkva próbál áttörni.

Ugar