Kelet-Európát akarja vissza: kiszivárgott Putyin maximalista követeléslistája

Vlagyimir Putyin nemcsak Ukrajnát akarja térdre kényszeríteni, hanem Kelet-Európa biztonsági térképét is az 1990-es évek elejének megfelelően akarja átrajzolni - ez derül ki abból a nem hivatalos orosz dokumentumból (úgynevezett non-paperből), amelyet a The New York Times szerzett meg, és amelynek tartalmát a német Bild és az orosz független Eho is közölte. A listát a Meduza foglalta össze.

A Kreml követelései az amerikai közvetítéssel november 10–11-én Abu-Dzabiban tartott orosz–ukrán tárgyalások, valamint Steve Witkoff és Jared Kushner csütörtöki moszkvai látogatása után kerültek nyilvánosságra. A Meduza szerint nagyrészt megismétlik azt az ultimátumot, amelyet Moszkva 2021 decemberében, két hónappal az Ukrajna elleni teljes körű invázió előtt küldött a NATO-nak és Európának. A New York Times szerint a lista a hidegháborúhoz hasonlóan érdekszférákra osztaná Európát, és a tárgyalások súlypontja mostanra Ukrajnáról a háború utáni európai biztonsági rendre tevődött át.

Ukrajna: terület, lefegyverzés, orosz nyelv

Ukrajnától Moszkva a Bild és az Eho listája szerint a teljes Donbaszt követeli, beleértve a Donyecki és a Luhanszki terület ma is ukrán ellenőrzés alatt álló részeit is. Az ukrán csapatoknak teljesen ki kellene vonulniuk a térségből, és Oroszország megtartaná az összes többi megszállt területet is. Ukrajna nem lehetne NATO-tag, katonai tömbön kívüli státuszt kapna, a Nyugatnak le kellene állítania minden fegyver-, katonai felszerelés- és hadianyag-szállítást Kijevnek, a NATO-nak pedig minden katonai tevékenységet Ukrajnában. Odessza és Mikolajiv kikötőit demilitarizálni kellene, hogy Ukrajna ne használhassa őket haditengerészeti bázisként. Az orosz nyelv különleges státuszt kapna Ukrajnában, ez a pont az orosz külügyminisztérium 2025-ös memorandumában is szerepelt. Moszkva az uniós tagságot csak akkor fogadná el, ha Kijiv kimarad az unió közös védelempolitikájából, vagyis Ukrajna belépne, de védtelen maradna.

A NATO-t vissza 1997-be

A lista legsúlyosabb része nem is Ukrajnáról szól. A New York Times által megszerzett dokumentum szerint Moszkva azt követeli, hogy a NATO ne bővüljön tovább, és térjen vissza 1997-es határaihoz, vagyis azelőtti állapotához, hogy Közép- és Kelet-Európa országai csatlakoztak. Ez Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot, Romániát, Bulgáriát, Szlovákiát, Szlovéniát és a balti államokat, valamint a később belépett országokat egyaránt érintené. A NATO-nak le kellene állítania katonai tevékenységét Kelet-Európában, a Dél-Kaukázusban és Közép-Ázsiában, és le kellene mondania a nukleáris fegyverek „közös használatáról”, amelynek keretében amerikai atomfegyvereket tárolnak európai szövetségesek területén. Új pont, hogy Franciaországnak és Nagy-Britanniának vállalnia kéne: atomfegyvereit nem veti be más európai államok védelmében. Ez gyakorlatilag felszámolná az európai nukleáris elrettentést és éppen azokat az országokat hagyná védtelenül, amelyeket Moszkva fenyeget.

A Bild és az Eho listája szerint Moszkva azt is követeli, hogy a NATO ne tartson fent katonai bázist Észtországban, Lettországban, Litvániában és Finnországban, utóbbi pedig lépjen ki a szövetségből, ebár zt a követelést Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő később cáfolta. Egy NATO-tagállamokból álló „klubnak” meg kellene akadályoznia, hogy Ukrajna, Moldova, Grúzia vagy Örményország valaha is a szövetség tagja legyen. A Fekete- és a Balti-tengeren megállapodásoknak kellene garantálniuk a hajózás szabadságát, ami a gyakorlatban az orosz flotta szabad mozgását jelentené a NATO-államok partjai előtt.

Moldova és Fehéroroszország

Romániát közvetlenül érintik a Moldovára vonatkozó pontok. A lista szerint Moldovát szövetségi köztársasággá alakítanák, amelynek a Dnyeszter-melléki szakadár régió és Gagauzia is része lenne, és ha Moldova csatlakozna az unióhoz, a két régió népszavazást tarthatna a függetlenségéről. Cserébe az orosz csapatok kivonulnának a Dnyeszter mellékéről, Moldova pedig katonai tömbön kívüli státuszt kapna. Ugyanezt a szövetségi megoldást Moszkva már 2003-ban, az úgynevezett Kozak-memorandumban is megpróbálta ráerőltetni Moldovára, akkor sikertelenül. Ami Moszkvától a listán kötelezettségként szerepel, az szinte csak gesztus: kivonná atomfegyvereit Fehéroroszországból, és nem telepítene oda közepes hatótávolságú rakétákat, vagyis olyan fegyvereket vonna vissza, amelyeket maga telepített oda az elmúlt években.

Sikerre vihető vagy blöff?

Az orosz forrásokra hivatkozó sajtóértesülések szerint Putyin egyes pontokban „rugalmasságot mutathat”, a felek a tárgyalások részleteit nyilvánosan nem közlik, és hivatalos ukrán reakció egyelőre nem érkezett. A lista ugyanakkor ugyanazt mutatja, amit az abu-dzabi tárgyalások is: Moszkva nem a háború lezárásáról tárgyal, hanem egy olyan európai rendet akar, amelyben Ukrajna, Moldova és a 2004-ben csatlakozott Románia is újra az oroszok árnyékában élne, a NATO pedig nem védhetné meg azokat az országokat, amelyekre Oroszország lecsapna. Mark Rutte NATO-főtitkár Dublinban azt mondta, hogy az Egyesült Államok, Európa és Ukrajna nagyrészt egyetért a biztonsági garanciákban. Hogy mi lesz ebből, azt a következő forduló mutatja meg, amelyen már Lengyelország is részt vesz az európai tárgyalócsoport tagjaként - csak remélni tudjuk, hogy Sikorsky lesz a képviselő.

Ugar