Simion megvédte az AfD-t..., a románoktól
Alice Weidel szerint egyre több romániai bevándorló fosztogatja a német szociális rendszert. George Simion szerint ebben nincs semmi sértő. Így aztán a Németországban dolgozó románok megnyugodhatnak: ha a német szélsőjobboldal beléjük törli a lábát, a román szuverenisták vezére személyesen ellenőrzi, nem-e lett piszkos a cipő.
George Simion végre megszólalt, és megvédte, akit meg kellett védenie: Alice Weidelt. Az AfD társelnöke a romániai bevándorlókat vette elő, mire a román nemzeti büszkeség főállású gondnoka előbújt, körülnézett, és megállapította, hogy tulajdonképpen nincs itt semmi látnivaló, csak a sajtó érzékenykedik. A hazát természetesen továbbra is megvédi, de a politikai barátoktól azért ne tessék ilyesmit várni, annak diplomáciai következményei lennének.
Pedig a helyzet első ránézésre nem tűnt különösebben bonyolultnak. Weidel október 28-án azt írta az X-en, hogy egyre több Romániából érkező bevándorló „fosztogatja” a német szociális rendszert, majd felsorolta a családi pótlékot, az alapellátást és az egészségügyi szolgáltatásokat, példának pedig Magdeburgot hozta fel, ahol a román állampolgárokhoz kapcsolódó szociális kiadások nagyjából húszszorosukra, évi hárommillió euróra emelkedtek. A bejegyzés végén természetesen megjelent a megváltó is: csak az AfD képes változtatni ezen. Na, jawohl: előbb megmutatjuk az idegent, aztán a kasszát, végül a szavazólapot; a közönség majd összeköti a pontokat. Simion számára lehetett volna némi jelentősége annak, kikre mutogat a német elvbarát. A 2025. május 4-i román elnökválasztás első fordulójában Németországban több mint százhúszezer ember szavazott rá, az ott leadott érvényes voksok 74,3 százalékát kapta meg. Európában sehol sem ért el ennél jobb arányt. Abból a közösségből érkezett tehát az egyik leglelkesebb támogatás, amelyből Weidel most kampánykelléket csinált, a szuverenista családi összejöveteleken pedig az ilyesmi mindig kényelmetlen. Bukarestből nézve a külföldön dolgozó román a nemzet száműzött hőse, aki hazaküldi a pénzt, eltartja a családját, és vasárnap elmegy megmenteni az országot. Az AfD kampányából nézve ugyanez az ember már bevándorló, aki túl közel került a német pénztárcához. Amíg közösen szidják Brüsszelt, kiválóan megértik egymást; a baj akkor kezdődik, amikor a német szuverenista észreveszi, hogy a román szuverenista választója nála lakik.
Simion november 11-én a Digi24-ben vállalkozott arra a mutatványra, amellyel ezt is rendbe teszi, megmagyarázza.
„Úgy gondolom, nem sértett meg bennünket”
– mondta Weidelről, majd kifejtette, hogy a román sajtó gyakran túl érzékeny, a nyilatkozatnak pedig vannak árnyalatai. Szerinte Magdeburgban különleges helyzet alakult ki, és a tisztességesen dolgozó románoknak is elegük van a segélyekből élő haszonlesőkből. Azt is hozzátette, hogy az általa ismert németországi románok közül sokan az AfD-t is támogatják. Milyen szerencse, hogy Simion elmagyarázza nekünk: az ember elolvassa, hogy a Romániából érkező bevándorlók fosztogatják a szociális rendszert, és a maga egyszerű eszével még azt hinné, hogy a Romániából érkező bevándorlókat vádolják a szociális rendszer fosztogatásával. De Simion megérkezik az árnyalatokkal, és kiderül, hogy a mondat valójában a tisztességes román dolgozó iránt érzett mély megbecsülésből született, csak elsőre nem látszik rajta. A magdeburgi algebraórához közben Dominic Fritz, az USR elnöke is hozzátett valamit. Szerinte az elmúlt évtizedben nemcsak a románokhoz kapcsolódó szociális kiadások nőttek húszszorosukra, hanem a városban élő románok száma is. Ha a két adat ugyanarra az időszakra és összehasonlítható körre vonatkozik, akkor az egy főre jutó kiadás nagyjából változatlan maradt. Ez persze kellemetlen fordulat: húszszor annyi emberre húszszor annyi pénzt költeni sokkal kevésbé hangzik fosztogatásnak, mint egyszerű osztásnak. Az osztás pedig köztudottan rosszul mozgósít.
Weidel amúgy egy Welt-cikket osztott meg, amely Jana Gareis MDR-nek készített dokumentumfilmjéről szólt. A stáb Magdeburgban, Halléban, Hagenben és romániai településeken forgatott, és olyan problémákat mutatott be, amelyekkel valóban volna dolguk a hatóságoknak: túlzsúfolt lakásokat, szomszédsági konfliktusokat, kijátszható szabályokat, az ellenőrzés nehézségeit. A történetben tehát többféle szereplő, érdek és felelősség akad, ami egy dokumentumfilmnek előnyére válik, egy idegenellenes kampánynak viszont csak felesleges macera, a csalást ugyanis fel kell tárni, bizonyítani kell, meg kell találni az elkövetőt és a pénzt. A románt elég felismerni.
Válaszában Fritz odatette a kiadások mellé azt is, amit a német társadalom kap. Beszélt a német klinikákon dolgozó román orvosokról, akiknek a képzését a román adófizetők fizették, és azokról a nőkről, akik német időseket ápolnak, miközben saját gyermekeik otthon maradnak a nagyszülőknél. A nagyszülő ingyen vigyáz az unokára, hogy az anya Németországban más családjáról gondoskodhasson. Fritz ezért azt kérdezte Weideltől, hogy ebben a történetben tulajdonképpen ki használ ki kit, és bocsánatkérést követelt. A német születésű temesvári polgármester németül védte meg a románokat, miközben a román nacionalista románul mentegette a német nacionalistát. Ha ezt valaki politikai szatírának írná meg, a szerkesztő valószínűleg visszaadná, hogy jó, jó, de azért maradjunk a hihetőnél.
Az AUR-ban Andrei Gușă képviselő legalább felismerte, hogy itt nem feltétlenül Weidel önérzete szorul védelemre. Elismerte Németország jogát a csalások elleni fellépéshez, de visszautasította a román közösség megbélyegzését, és emlékeztetett arra, hogy a románok uniós polgárok, akiket megillet a szabad mozgás és a munkavállalás joga, Németország pedig hosszú ideje élvezi a román munkaerő előnyeit. Érdemes megőrizni ezt a pillanatot: a román szuverenista az Európai Unió biztosította jogok mögé húzódik, hogy megvédje honfitársait a német szuverenistától. A gonosz Brüsszel hirtelen egészen használható intézmény lesz, amikor a népek nagy barátságában az egyik fél elkezdi nézegetni, hol van a másik kabátja.
Simionnak azonban akadt sürgősebb dolga is: az AfD képviselőinek bukaresti fogadását készítette elő az AUR november 13–15-i rendezvényeire, amelyek programjában egy Románia–Németország baráti csoport elindítása is szerepelt. Arra a kérdésre, hogy a vendégek kérnek-e bocsánatot, közölte, hogy szerinte nincs miért, és a helyükben ő sem tenné. A vendéglátás kifogástalan: még meg sem érkeztek, a házigazda már eltakarította előlük a kellemetlen kérdést. A Németországban dolgozó Simion-szavazónak így már csak ezt kell megemésztenie a következő műszak előtt: amikor Bukarestből kérik a voksát, ő a nemzet büszkesége; amikor a német politikai barát csinál belőle gyanús idegent, akkor meg legyen szíves érteni az árnyalatokat. Részletesebb útmutatásokért érdemes lenne Simionnak felkeresni Orbán Balázst - mert tudna még hova fejlődni a román népvezér.
Ugar
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:

Muskot figyelmeztetik: Trump majd távozik, de az iratok maradjanak!
Egy Trump utáni korszakban, amelyet a világ jó része egyre türelmetlenebbül vár, még jelentősége lehet annak, ki, miért és kinek az utasítására korlátozta Ukrajna műholdas kommunikációját, miközben az országot orosz légitámadások érték. A politikai hatalomnak van lejárati ideje, az elektronikus levelezésnek pedig lehet biztonsági másolata. Két demokrata szenátor most arról igyekszik gondoskodni,…

Két hónap parancsnokság után máris ellenőrizheti a paradicsomi ígéreteket a Hamász vezetője
Ha a hetvenkét szűzről szóló ígéretek beválthatók, Szamír Abu Júnisznak most alkalma nyílhat ellenőrizni a szolgáltatás színvonalát. A Hamász rafahi dandárjának parancsnokát november 15-ére virradóan izraeli légicsapás ölte meg a Gázai övezet déli részén; halálát az izraeli hadsereg, a Sin Bét és maga a Hamász is megerősítette. A túlvilági ellátás részleteiről egyelőre nem érkezett közlemény, az…

Hajók égnek román felségvizeken, az elrettentés pedig készül a következő értekezletre
Csak a szokásos: drónok csapódnak kereskedelmi hajókba a Duna torkolatánál, a legénységek tüzet oltanak, Románia vadászgépeket riaszt, majd bejelenti, hogy a történteket a következő brüsszeli találkozón is szóba hozza. A „Most már tényleg tenni kellene valamit” című biztonságpolitikai operett újabb előadásához ezúttal három hajó szolgáltatta a díszletet. A fedélzeteken dolgozó tengerészek…

Putyin háborúja Amerika ellen: amikor a megtámadott ország politikusai dolgoznak az agresszornak
Oroszországnak nem kellett kitalálnia az amerikai társadalom megosztottságát: elegendő volt felismernie, elmélyítenie, majd olyan politikai szereplőket támogatnia, akik saját érdekükből is tovább bontják a demokratikus intézmények tekintélyét. Laurence Saint-Gilles történész David Corn új könyvét ismertetve azt állítja, hogy a Trump körüli orosz ügyek egy évtizede tartó politikai háború…

Hét méterrel a föld alatt sem menekültek meg az orosz bombáktól
Az ukránok a föld alá viszik az iskoláikat, hogy megvédjék a gyerekeket, Oroszország pedig olyan bombákkal támad, amelyek a megerősített menedékeket is elpusztíthatják. Ebből az egyenlőtlen küzdelemből indul ki Andrij Kurkov ukrán író a Kyiv Post november 15-i véleménycikkében, amely a komisu vahai tragédián keresztül mutatja meg, milyen korlátai vannak a civilek védelmének, amíg az orosz…