2026 tavaszán választások lesznek Magyarországon. A kérdés már most nem az, hogy milyen programok versenyeznek majd egymással, hanem az: mennyire lesz szabad a verseny. És vajon ki irányítja valójában a pályát?

A beszélgetésben felmerültek további, nyugtalanító jelenségek is:

Pánik, káosz, háborús jóslatok – ezek a kifejezések uralják a híreket manapság. Európában és világszerte egyre többen érzik úgy, hogy valami végérvényesen megváltozott. A 21. század eddigi illúziója – béke, jólét, nyugati értékrend – darabjaira hullani látszik. Ami maradt, az a félelem, a bizonytalanság és a nagyhatalmak új osztozkodása.

Radu Hossu neve ma már sokaknak ismerősen cseng Romániában – és egyre több magyar olvasó is találkozik vele. Brassói civil aktivista, politikai tanácsadó, háborús tereptudósító. De nem egyszerű megfigyelő: ő az a fajta ember, aki nemcsak látja a bajt, hanem cselekszik is. Amióta Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, Hossu egyértelmű célokat tűzött ki: segíteni a szomszédos országot, é

Armand Goșu egyik legerősebb interjúja az utóbbi időből – szó esik Putyin belső köréről, az egyre közelebbi és szinte elkerülhetetlen veszélyekről, arról, hogy miért tartanak minket az oroszok Európa gyenge láncszemének, sőt: az is szóba kerül, lehet-e háború ebben a térségben. Igazán horizonttágító epizód, aki megérteni is szeretné mai világunkat, az semmikép se hagyja ki. A videó román nyelvű, d

A sajnálatos módon Amerika elnökének megválasztott Donald Trump arra készül, hogy ismét hátba döfi az ukránokat, méghozzá a kurszki eseményekhez hasonló ívet követ a történet, legalábbis a történetnek az a része, amit eddig ismerhetünk.

Az UGAR felületein sokat foglalkoztunk már az orosz pszichológiai hadviselés mindenki által jól ismert, de csak kevesek által értett fegyvernemével: a propagandával, amely a nyugati kultúrkörben is súlyos károkat okoz.

Kétségkívül, annyira eredeti ez az ötlet, hogy már-már zseniális. Igaz, a bibliai időkben is voltak olyanok, akik homokból próbáltak kenyeret sütni, hogy elejét vegyék az éhezésnek – mások kavicsot rágcsáltak –, úgyhogy az önmagát veszettül kereszténydemokratának érző és tudó Nacsa Lőrinc, Putyinia magyarországi különmegbízottja, inkább a veszettségéről marad híres, semmint a hitéről.

Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy egyúttal nemzetmentő kedvenc vezetőink mennyire a szívükön viselik a parajdiak sorsát? Igazán megtisztelik őket, mondhatni olyan elegánsan mennek a készülő bánya mellé, mintha csak lakodalomba lennének hivatalosak.

Amint arról minden UGAR-olvasó értesülhetett, Ukrajna elképesztően sikeres dróntámadást hajtott végre oroszországi légitámaszpontok ellen, amelynek során több tucat repülőgépet tett használhatatlanná. Az okozott anyagi káron túl azonban több szempont is arra utal, hogy a háború egyik fordulópontját láthattuk a minap – amely a globális aktorok védelmi képességeinek további fejlesztésére is jelentős

2025 nyara van, és valaki megint benyomta a pánikgombot a Karmelitában. Nem esett le a vakolat, csak Orbán Viktor posztolt egyet a Facebookon, és már megint itt van, újra itt van a háború van. Nem valahol messze, nem keleten, hanem itt, a szavakban, a szalagcímekben, a fejekben. Orbán Viktor szerint Magyarországot „kétszeres erővel fogják megtámadni”.

2035-öt írunk. Vlagyimir Putyin győzött. Nem a tárgyalóasztaloknál, nem a Krím-félsziget homokos partjainál, hanem úgy igazán, becsülettel, ahogy azt egy XX. századi diktátor megálmodná: páncélosok Kijevben, orosz zászló az ukrán Rádán, Mariupol új neve: Порт-Победы.

Amint arról a teljes magyar sajtóban olvashattatok, a parajdi sóbánya története a végéhez közelít. A bányába beömlő Korond-patak hosszú időre – ha nem épp végleg – tönkreteheti a sóbányát és az ehhez kapcsolódó turizmust, amely gyakorlatilag az egész település megélhetését biztosítja.

Nem csitul a felháborodás sem Erdélyben, sem Magyarországon Orbán Viktor kijelentései után. Az erdélyi magyar társadalomban egyre tapinthatóbb a félelem. Félnek Simion elnökségétől, félnek annak következményeitől, és most már félnek a magyar miniszterelnök nyílt árulásának politikai árától is. Közben a háború, amelyhez nem akarunk viszonyulni, itt van velünk – és minden jel szerint tovább fog eszk

Még itt járnak köztünk a régi világ edzett harcosai. Nem háborúban váltak harcosokká, nem területfoglalásban, nem gyerekgyilkosságban – és nem is azért, mert Orbán Viktor azzá avatta őket egy politikai-szektás rendezvény csillogó-villogó díszletei között.

Az a mélység, ahova a magyar közbeszéd lesüllyedni látszik, valóban elképesztő – gyakorlatilag a szemünk előtt bontakozik ki a harmincas és negyvenes évek zsidóellenes uszításának magyarországi mintázata. Annyi különbséggel, hogy most 2025-öt írunk. Elvileg túl vagyunk a negatív történelmi tapasztalatokon, tanulhattunk volna belőlük. Nem tettük. Így nem a semmiből ugyan, de elképesztő gyorsasággal

Mottó: „Románia immár nem perifériaként tér vissza Európába, amely le akarja dolgozni a lemaradást a központi maghoz képest, hanem egyenrangú szereplőként, aki képes hozzájárulni a régió demokratikus újjáépítéséhez.”

Különös nap volt a mai a gyakorlott magyar internetfogyasztó számára. Alig alakult meg a Harcosok Klubja nevű förmedvény, a Facebook magyar nyelvű felületein máris világosan látszott a „teljesítményük”.

Alig telt el 24 óra azóta, hogy az UGAR felületén arról írtunk: Oroszország nemhogy nem készül békére, de még intenzívebb fokozatra kapcsolja háborús gépezetét.

Az UGAR sem kerülheti meg Magyar Péter, a magyarországi ellenzék vezető figurájának nagyváradi látogatását. Az eseményről több helyen is olvashattok a még létező független sajtóban, így ezek részletes ismertetésétől most megkímélnénk olvasóinkat – a cikk végén ajánlunk majd néhány linket, ahol lehet tájékozódni.