A német hírszerzés figyelmeztet: Oroszország árnyékháborúja erőszakos konfliktusba torkollhat

Németországot erőszakos konfliktusba sodorhatja Oroszország egyre veszélyesebb ellenséges fellépése — figyelmeztetett Martin Jäger, a német külföldi hírszerzés, a BND vezetője a Bundestag október 5-i meghallgatásán. Az EFE és az AFP tudósítását ismertető Agerpres beszámolója szerint Jäger úgy látja, az Oroszországgal zajló szembenállás új dimenzióba lépett, miközben a németországi célpontok elleni támadások veszélye továbbra is valós és közvetlen.

A BND vezetője a belső elhárítás és a katonai elhárítás vezetőivel együtt számolt be a parlament alsóházában az országot érő fenyegetésekről. Németország Ukrajna egyik legfontosabb támogatójaként az orosz műveletek kiemelt célpontjává vált: a dezinformációs kampányoktól és a kémkedéstől a szabotázsig, illetve a merényletkísérletekig terjedő tevékenységgel kell szembenéznie. Jäger példaként említette az augusztusi kísérletet, amikor drónnal próbáltak megtámadni egy ukrán szállítórepülőgépet a lipcsei repülőtéren. Az ügy fő gyanúsítottjai orosz ügynökök. A hírszerzési vezető szerint Oroszország azért jelenti Németország számára a legközvetlenebb, legkiterjedtebb és legkézzelfoghatóbb fenyegetést, mert Berlin szembeszáll Moszkva európai hatalmi törekvéseivel.

Oroszország árnyékháborút folytat Németország ellen — fogalmazott Jäger, hozzátéve, hogy ez a hadüzenet nélküli konfliktus nem illeszthető bele a megszokott katonai vagy jogi kategóriákba. A Putyin vezette Oroszország ezért a BND munkájának középpontjába került. A rendelkezésre álló információk alapján a szolgálat reális lehetőségnek tartja, hogy Moszkva egyes NATO-tagállamok ellen célzott, korlátozott léptékű akciókat hajtson végre. A veszély nem áll meg Németország határainál. Jäger szerint az orosz kül- és biztonságpolitika revizionista, terjeszkedő céljai túlmutatnak Ukrajnán, amit a balti országok már a saját bőrükön tapasztalnak. Hasonló helyzet alakulhat ki a Balti-tenger térségében, és a NATO délkeleti szárnyán sem lényegesen mások a körülmények. A szövetséges országok légterének közelmúltbeli megsértését olyan műveletekként említette, amelyekkel Oroszország az ellenfelei reakcióit teszteli.

A BND vezetője hangsúlyozta, hogy sem Németország, sem szövetségesei nem keresték ezt a szembenállást: Oroszország kényszeríti rájuk. Ukrajna támogatását alapvető német érdeknek nevezte, amelynek feladása Németországra, Európára és a NATO-ra is súlyos következményekkel járna. Arra is figyelmeztetett, hogy nagy tévedés lenne az ukrajnai háború lezárását az Oroszországgal fennálló konfliktus végének tekinteni. Sinan Selen, a német belső elhárítás, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal, a BfV vezetője ugyancsak azt emelte ki, hogy az orosz tevékenység túllépett a hagyományos kémkedésen. Szabotázs- és merényletműveletek is célba veszik a hadiipart és a katonai infrastruktúrát. A figyelmeztetések idején Friedrich Merz kancellár az Ukrajnának nyújtott támogatás folytatása mellett állt ki, miközben Németországban erősödik a segítség leállítását követelő, oroszbarát szélsőjobboldali AfD.

A drónok mögött ott van a lelkünkért folytatott háború

A német hírszerzés figyelmeztetéséhez azonban hozzá kell tenni, hogy az Oroszország által Európa ellen indított háború messze nem korlátozódik néhány dróntámadásra, merényletre és hasonló cselekményre. Ezek a leglátványosabb felszíni megnyilvánulások; alattuk sok éve épített befolyásolási hálózatok dolgoznak azon, hogy leépítsék a józan ítélőképességünket, és ebben nem kevés sikerük van. Egy felrobbantott létesítményről azonnal tudjuk, hogy megtámadták, a saját fejünkben végzett rombolást viszont hajlamosak vagyunk önálló véleménynek nevezni. Németország számára az egyik legsúlyosabb fenyegetést éppen azok az agymosott tömegek jelentik, amelyek szerint az AfD bármire is megoldás, az Európai Uniónak szét kell esnie, a szuverenitást pedig úgy mantrázzák, hogy közben önként teszik a fejüket a járomba, ahol a Gazprom és a Rosznyeft urai Putyinnal karöltve, kacagva várják őket. A függetlenség nevében követelik annak az együttműködésnek a felszámolását, amely valamennyi védelmet biztosítana számukra, majd felszabadulásként ünnepelnék, ha újra kiszolgáltatottá válnának az orosz hatalomnak.

Amikor kognitív háborúról beszélünk, erről is beszélünk: az ellentmondások tömeges elfogadtatásáról, arról, hogy az emberek saját érdekeikkel szemben is felsorakoztathatók, miközben meg vannak győződve róla, hogy végre a saját fejük után mennek. Mivel a demokráciákban ezek a tömegek szavaznak, egy ország sorsát úgy is el lehet téríteni, hogy a döntést végül maga az ország hozza meg. A Brexit például megmutatta, milyen politikai ereje lehet annak, ha a szuverenitás ígéretével sikerül eladni a közös mozgástér szűkítését. Az ellenálláshoz ezért nem elég a hírszerzés, a hadsereg vagy a politikai osztály. Szükség van ránk is: a józan eszünket megőrző polgárokra, akik még képesek felismerni az ellentmondást, ellenőrizni egy állítást, és nem keverik össze a saját gondolatukat azzal, amit hónapokon vagy éveken át beléjük sulykoltak. A drónt le lehet lőni, a szabotőrt el lehet fogni, de azt a társadalmat, amely már maga követeli a saját kiszolgáltatottságát, egyik szolgálat sem tudja helyettünk megvédeni.

Forrás: G4Media